Az elmúlt hetekben ismét végigkeresgéltem a honvédség
tudományos folyóiratait. Májusban volt egy konferencia a PRT-król, ahol én is
előadtam. Az előadások valahol meg fognak jelenni, mondták utána, nekem is meg
kellett szerkesztenem a saját előadásomat, amit a MH volt olyan kedves és
legépelt (nagy könnyebbség). Csak sajnos nem találom sem az embert akivel
leveleztem, és úgy látszik idáig egyik katonai folyóiratban sem jelentek meg az
előadások.
De ha már átlapoztam őket (Seregszemle, Honvédségi Szemle)., megint meg kellett lepődjek, hogy
milyen színvonalasak. Persze van ingadozás egy-egy számon belül, jó néhány
témához nem is értek (hogy megállapítsam a színvonalát), de azoknál, ahol
konyítok valamit, ott egészen korrekt, valódi szellemei munkát feltételező
írások is vannak, rendesen meghivatkozva, ahogy kell.
E keresgélés közben két meglepetés ért. Egyrészt rátaláltam
a neten a Felderítő Szemlére, annak is a április számára, ami öröm volt, mert a
két szervezet egyesítése után, a lapot levették a netről. Ezek szerint
visszakerült, ez jó hír. Sajnos a folyóiratnál még mindig nem alapkövetelmény a
hivatkozás, ez sokszor vezetett oda, hogy furcsa dolgok jelentek meg a lapban.
Most nem néztem át az egész anyagot, de egy iraki elemzés kapcsán, talán
megértettem, hogy ez miért lehet. Az
első tanulmány VENICZ LÁSZLÓ mk alezredes, NÉMETH MIKLÓS őrnagy: AZ IRAK ELLENI
HADMŰVELET VÉGREHAJTÁSÁNAK ELGONDOLÁS-VÁLTOZATAI címet viseli (azért csupa
nagybetű, mert kimásoltam). Az volt benne a furcsa, hogy minden jelen időben
van. Ebből arra következtettem, hogy még 2003-ban írták, most telt el 10 év, nyilvánosságra
hozták. Azaz a Felderítő Szemle ilyen célt is szolgálhat. Ez jó, hogy egyrészt publikálnak régi anyagokat, és hogy lehet látni, hogy hol tartottak adott témákban.
Ami rossz, hogy nincsenek benne hivatkozások, így sok érdekes
megállapítás esetén nem tudom, hogy honnan vették. Gondolhatnám, hogy felderítették J de sajnos a végén van
irodalomjegyzék, ami elég lelombozó, mert szinte csak (pl az iraki hadseregre vonatkozó
adatok) a globasecurity.org van megadva. Csak remélni tudom, hogy nem csak ezt
az egy oldalt hazsnálták. Az mindenképpen negatív, hogy arab források
nincsenek, de még a Military Balance vagy néhány más print anyag, vagy akár
think thankek anyagai. Épp ma költöztettem régi könyveimet régi munkahelyemről
és én 2003 ig igen jó tanulmányokat, elemzéseket gyűjtöttem össze, mint a
háborús tervekről, mind az iraki hadseregről. Szóval ez negatív. (közben valamiért beleolvastam egy másik számba, ahol meg bőven vannak hivatkozások. Úgy látom az lehet a policy, hogy aki akar hivatkozik, aki nem akar, nem)
A Felderítő Szemle mellett szintén szembe jött az új Mali országismertető . A korábbi Líbiai országismertetőről írtam külön, azt Besenyő János és Marsai Viktor írta. Most visszanéztem és akkor nem is
vettem észre, hogy kollégám N. Rózsa Erzsébet és Szilágyi Péter lektorálták. Két
jó szakértő, az csak emelte a minőséget.
A Mali anyagot ismét Besenyő és Miletics Viktor Péter (bocs, elnézést, tudom milyen fájdalmas mikor elírják az ember nevét) írta (őt nem
ismerem), az egyik ismert magyar afrikanista, Búr Gábor lektorálta az anyagot,
a kiadó most az MH Geoinformációs Szolgálat. Az anyag 200 oldalas és brutálisan
hivatkozott. Oldalanként 5-6 hivatkozás, benne néhány több forrás. A végén 866
hivatkozás összesen, ez több oldalanként, mint az én doktorimban volt, pedig és
is alapos voltam. 26 oldalas irodalomjegyzék. Régóta mondom, hogy a sok
hivatkozás szinte tévedhetetlenné teszi az szerzőt, mert hiszen az adatokat nem
ő találta ki, hanem más. Viszont a következtetései egy adott konfliktusnál
annál jobbak lehetnek, minél több adatot, forrást ismert meg. És ez látszik ezen az anyagon.
Végre eljutott oda a honvédség, hogy tudományos
megalapozott, szakmailag alapos (csak szakmai érvekkel vitatható) anyagokat
tesz közzé. Ez óriási fejlődés ahhoz képest, hogy a régi CIMIC kézikönyvekben
mik voltak leírva, vagy, ami az egyik első országismertető köyvben az Afganisztánról
szól munkában volt.
Ott – szerencsére a szerzők nevét elfelejtettem már – a szerzők
plagizáltak. Talán nem tudatosan tették, de emlékszem, hogy az anyag
összerakását úgy oldották meg, hogy, a fejezetcím mögé tettek egy lábjegyzetet,
amiben megjelölték a forrást (pl egy História cikket Surányi Róberttől az angol-afgán háborúkról, vagy tőlem valamelyik tanulmányomat, amiben asszem a tálibok politikai
struktúráját írtam le) majd a folyószövegbe egy az egybe be/kimásolták az eredeti
szöveget. Nem jelölték dőlt betűvel, nem jelölték idézőjellel az átemelt részt,
ahogy az kötelező. A megoldás amit választottak azt sugallta, mintha az adott
anyagot (amit lehivatkoztak) összefoglalták volna a saját szavaikkal. Lehet, hogy
volt ilyen is a könyvben, meg olyan is amit teljesen saját kútfőből írtak, de
bizonyos részek esetében a legkönnyebb utat választották. Mindegy, túl vagyunk
már rajta.
Visszatérve
Besenyő és Miletics anyagához, lenne néhány szerkesztői javaslatom a könyvhöz,
de ezt majd csak akkor osztom meg, ha én leszek az ilyen kiadványok (egyik)
szerkesztője e GEOSZ-nál. Annyit elmondhatok, hogy egyrészt – ezt talán a líbiai
anyagnál is elmondtam – a természetföldrajzi túl hosszú és túl szakmai. Nem
tudom ki a célközönség, de az ilyen mondatokat én sem értem: Az államtér geológiai értelemben két nagyszerkezeti egységre osztható: a nyugaton az ún. nyugat-afrikai kraton,17 délkeleten pedig az ún. Tuareg-pajzs,18 amely formációk a prekambrium időszakának végén, mintegy 600 millió éve keletkeztek. A
varratzóna az Iforas-hegység nyugati részéig húzódik (11. oldal) Kraton, varratzóna. Bár magyarázzák a szerzők a
lábjegyzetben (ami nagyon helyes, hogy legalább fogalma legyen az olvasónak),
azért ezeket túlzásnak érzem.
A másik, hogy itt is találtam időben már meghaladott
dolgokat. Pl. hogy a februárban indítandó EUTM misszió (173. o.) Bár elismerem
azt is, hogy egy 2013 októberében megjelent kéziratnak lehet egyéves átfutása,
és a szerzők ezt a részt, még február előtt írták. Bocs, a végére értem, a
szerzők valóban még az EUTM indítása előtt befejezik az anyagot, úgyhogy jogos
a jövő idő.
2 megjegyzés:
Nem tudom megállni, hogy ne idézzek:
"To make their point, they are now about to get us involved in a country (using the term loosely) so inconsequential it makes Uganda look like the People's Republic of China. The country in question is Mali, a sand-trap in between Niger, Mauretania, and Algeria. If you still can't place it, don't bother looking it up: you will never need to know anything about Mali. Trust me on that."
johnderbyshire.com/Opinions/RadioDerb/2012-03-23.html
Komolyra fordítva a szót: a mali (mali-i?) események kapcsán belegondoltam abba, hogy Algéria óta a francia katonai beavatkozások valahogy mindig elérik a kívánt célt. Furcsa, nem? Tudhatnak valamit.
nem is annyira a francia Afrika katonai beavatkozásokat, hogy egyetértsek. De ha úgy van ahogy mondod, akkor talán az a kulcs szerintem, hogy tudják a képességeik határait és tudják, hogy egy-egy beavatkozással (ismerve az épp adott körülményeket) mit lehet elérni és mit nem. Nem akarnak többet, annál amire képesek, így nem sülnek bele, nem ragadnak bele az egyes intervenciókba. És ami talán igazán bámulatra méltó, hogy mindegy, hogy ki az államfő, a mögötte álló bürokrácia/ghadsereg ebből a szempontból (hogy meddig menjünk el az adott beavatkozással) képes érvényesíteni a véleményét.
Az ellenpélda az USA nyilvánvalóan.
Megjegyzés küldése