szerda, július 24, 2013

Érdekességek a ciprusi ENSZ misszióról

Most hogy leadtam a kéziratot az ciprusi ENSZ misszióról és magyar szerepevállalásról illetve a nyári szünet beköszöntével alig van időm írni, gondoltam még néhány gondolatot megosztok a misszióról. Olyanokat, amik nekem voltak érdekesek a kutatás során és olyanokat, amiket nem írtam meg a 2013 februári vagy márciusi Földgömb cikkben.

Az UNFICYP történetének megrajzolása során az első meglepetés (bár ez még korábban történt) az volt nekem, hogy nem volt mindig ütköző zóna. Ezt már ábrázoltam egy térképpel az előző posztban is. Az első 10 évben a kb 6500 fős misszió az országban szétszórva, az egyes ciprusi közigazgatási egységek szerint volt felállítva. Csak az invázió után alakult ki a mostani állapot, miszerint a kéksisakosok csak a zónában tevékenykednek.

Sokáig nem értettem, hogy mit kerestek a szigeten görög és török reguláris katonai egységek. Erre az alapítás idején megkötött szerződések (London-Zürich Treaties) egyike volt a válasz, amely biztosította, hogy 950 görög és 650 török katona állomásozzon a szigeten, kiképzendő az kétnemzeti Ciprusi Nemzeti Gárdát (azaz a hadsereget). Ezt a hadsereget érdemben 1963-ban, három évvel a sziget függetlensége után kezdték el felállítani és mindjárt feszültségekhez vezetett, mert a török kisebbség mint a későbbi erőszak eszközét látta benne.

A görög kontingens rövidítése ELDYK (volt?), és az első években 12000-20000 főre nőtt a létszámuk, a görögök ennyi katonát csempésztek be a szigetre. A török egység létszáma is meghaladta a 650 főt, de nem ennyire brutális mértékben. Elvileg a két kontingensnek egymás mellett, két barakban kellett volna állomásoznia Nicosiában, ám az első problámákat követően, 1964-ben a török kontingens elhagyta az állomáshelyét és a fővárost Kyrene kikötővárossal összekötő főútvonal stratégia pontján (egy szűk hágó egy magas hegyen) rendezkedett be. 10 év múlva meg is lett az értelme ennek a lépésnek.

Az ENSZ erők feladata az első 10 évben a két közösség közötti feszültségek oldása, a megelőzés volt. Itt egy kis video, (akár oktató anyag is lehetne, egy nyugdíjas békefenntartó csinálta, külön elismerés, hogy ennyire jól megcsinálta)) egy ilyen akcióról. Az egyik faluból eltűnik egy asszony és kecskéje, a gyanú a szomszédos falura esik, az ENSZ felvonul és nem katonaként viselkedve, diplomataként és rendőrként viselkedve, a konfliktus óvatos eszkalásával végül békésen "visszaszerzik" az öregasszonyt. Mondom oktatni való


Az UNFICYP misszió összetétele stabil volt. Valamiért azt gondoltam, hogy a negyven év alatt ki be járkáltak a nemzetek. Manapság a britek az egyedüliek akik még mindig vannak. Az 1964-es kezdők közül letovább (a briteken kívül) az osztrákok voltak, akik 2001-ben mentek haza. Mi magyarok ugye az osztrák kontingensen keresztül jöttünk be az UNFICYPbe. Az argentinok 1996-ban jöttek. A britek és a osztrákok után egyelőre a csúcstartók még a kanadaiak (1964-93) és a dánok (1964-1992). Így utólag érdekes a északiak (svéd, dán, finn) adták a nemzetek majd felét. És a semleges országok (ír, svéd, finn, osztrák) magas száma.

Több katonai is jelezte értetlenségét az beszélgetések során, hogy miért nem vette át Magyarország 2001-ben az akkor négyes szektor vezetését, lehetőségünk lett volna rá, hiszem ott voltunk már 1995 óta, a 3 százasból az egyiket mi adtuk. Ehelyett Szlovákia vette át a szektor vezetését és biztosította a több erőt. Megnéztem a számokat, a szlovák kontingens 270 fővel jött be a misszióba, azaz MH-nak plusz 170 katonát kellett volna kitolnia Ciprusra. Volt azonban egy fontos különbség, mi már NATO tagok voltunk, Szlovákia meg nem. Szerintem nehézséget okozott a misszió felöltése (még sok volt a sorozott katona), és majd egyharmadát vitte volna el az 1000 fős ambíciószintnek egy ENSZ misszió, miközben nekünk a NATO és a EU volt a prioritás.

A jelenlegi ütköző zónának három szektora, 1,2, 4. Nem értettem, de azt minden kint szolgáló tudja, hogy az átszervezésekkor a 3.ik kanadai szektort kettéosztották, így az eltűnt és maradt a második (brit) és negyedik (osztrák). Az anyagok egy kicsit bonyolultabbá teszik a dolgot. Nem sikerült pontosan rekonstruálni. 1990-ben volt az 1. szektor dán, 2. szektor brit, 3. szektor kanadai és 4. szektor osztrák zászlóalj (két lövészszázad + törzsszázad)

Amikor kimentek a dánok, a britek átvették a szektorukat, amikor pedig kimentek a kanadaiak, a teljes zónát két részre osztotta a parancsnok (brit és osztrák zónákra). Ez az állapot egy fél évig tartott mert aztán jöttek az argentínok. Akkor alakultak ki a mai határok. Nem derül ki sehonnan, hogy hl voltak a négy zónás határok. A fentiek alapján annyira nem logikus, hogy ha egyszer volt olyan, hogy csak két zóna volt, akkor utána miért így számozták vissza a három db zónát.

Finanszírozás: gyakorlatilag 1964től kezdve problémát jelentett. A jelenlegi állapot szerint, szinte mindent az ENSZ fizet a katonákat küldő országoknak (főleg a napidíj, szállás, gépjárművek stb). Ezért éri meg, mondták a katonák. De ez csak 1993 óta van így. Előtte a küldő országok fizették + az ENSZ tagok egyéni felajánlásai egészítették ki (ez egészen nevetségesen szerény volt), ami ma már eléggé érthetetlen és még inkább nagyvonalúvá teszi ezen országok hozzájárulását (Abban az időben az országok egy egy lövészzászlóaljjal (300 fő) vettek részt. Mondom a finanszírozás mindig probléma volt, azért is csökkent a misszió kezdeti kb 6500 fős létszáma néhány év alatt 2000 főre.

Miután már csak az britek és az osztrákok maradtak, sürgősen megoldást kellett találni, akkor alakult ki a mai rendszer (a többi misszió már akkor is így működött), azaz a ENSZ rendes költségvetéséből fedezték a missziót + egyéni felajánlásokból. Ekkortól Ciprus állja a költségek egyharmadát és Görögország kb 10 százalékot. Bizonytalan voltam, hogy ez mikortól volt így, de eszembe jutott, hogy valahol olvastam, hogy az 1960 években Ciprus - bár kötelezték rá - nem nagyon foglalkozott a finanszírozással.

Újabb érdekesség volt, hogy amíg az 1990-es évek a világban az enyhülés évei voltak, addig a szigeten nőttek a feszültségek. A csúcs 1996-os dheriniai incidens volt, két görög civil áldozattal. Mindkét oldal hibás volt, de tény hogy a török oldal lőtt és lincselt. Nagy média visszhangja lett a világban, tévéfelvétel fent van a neten, amint fejbe lövik az egyik áldozatot. Mindkét eset az ütközőzónában történt, ahol elvileg csak az ENSZesek lehetnek. Ekkor is a kéksapkások a fizikai jelenlétükkel próbálták elválasztani a két oldalt, sokan közülük is megsebesültek. Köztük Takács főhadnagy, aki ha minden igaz még ma is aktív. Egyszer majd meginterjúvolom személyesen. Úgy beszélek róla a két írásomban, mint az egyetlen magyarról, aki akció közben sérült meg. Egyelőre nem cáfolt senki.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nézegettem azt a felvételt. Finoman szólva a kék sisakosok nem voltak a helyzet magaslatán.

Viszont ahova a fejbelőtt görög beszaladt, az már nem török terület volt ? Mintha a zászlót akarná leszedni.

Állítólag egyébként a török erők parancsnoka lőtte fejbe egy emeleti irodából. Viszont a felvételen egy gépkarabélyos alak látható az út közepén.

Névtelen írta...

jó, jó, de jön az örök kérdés: Miért nem voltak a helyzet magaslatán?
wp

Névtelen írta...

Nem tudom mennyire erőltették akkortájt a tömegkezelési módszereket, de látszólag semennyire. Valószínű ez is egy olyan eset volt, ami miatt manapság már ezek kidolgozásra kerültek.

Névtelen írta...

Milyen tömeget kellett volna kezelni? Nem tűntek ellenségesnek a helyiek.
wp