Nem olyan régen Cipruson jártam, volt egy szabad napom és elmentem egy kicsit megnézni a tűzszüneti vonalat. Múltkori látogatásom egyik tanulsága a magyar békefenntartóknál épp az volt, hogy nincs igazi határ és két terület között, legalábbis a sok helyen.
Mindenféle okokból a Kokkina/Erenköy exklávét akartam megnézni a sziget nyugati csücskében. Ez a kis falu kilométerekre van az Észak-Ciprusi Köztársaságtól, amelyet egyedül Törökország ismer el. Miért volt ez annyira fontos, kérdeztem magamban. A válasz végül is egyszerű, ma 10 perc alatt megmondta az internet, csak rá kellett keresni. A kikötője miatt.
Érdekes kérdés, hogy egy exklávét miként tudja ellenőrizni az ENSZ. Egy ilyen pár km-es elválasztó sávban autózni naphosszat, az őrület lehet. Az exklávé az UNFICYP 1. szektorának a része, amelyet egy argentin század biztosít.
Kokkina jelentőségéről ezt a három forrást találtam Kokkinai enklávé és a Tylliriai csata a wikipediarol, és a svéd szerelvállalást taglaló könyv (lásd később).
Amikor még nem vált ketté a sziget, a török kisebbség igazából szigetekben élt a szigeten nem összefüggő tömbökben. Pafosz, Larnaka, Nikozia például ilyenek voltak. Kokkina hozzájuk képest csak egy kis falu volt néhány száz lakossal a tengerparton. Ezt az állapotot jól ábrázolja a UNFICYP telepítését mutató 1972-es, tehát a török invázió előtti térkép, amiből kiderül, hogy akkor az ENSZ erők az egyes enklávékat ellenőrizték, viszonylag kis erőkkel. Kokkinát ebben az időben például egy dán szakasz. (Kép forrása: Wikipedia). A UNFICYP 1964 létrejöttekor egész Nyugat-Ciprus és benne Kokkina is egy svéd UN zászlóalj ellenőrzése alá tartozott, és micsoda szerencse, hogy a ciprusi svéd szerepvállalást meg is írta az két későbbi parancsnok.
1963 decemberétől felerősödött az közösség közi, interkommunális erőszak, amiben vezető szerepet játszott a két oldal saját terror/felszabadító szervezete, az EOKA és a TMT. Kokkina jelentősége abban állt, hogy az nyugati régióban ez volt valszeg az egyetlen falu, amely tisztán török volt és kikötője is volt és kulcsszerepet játszott a török kisebbség felfegyverzésében a nyugati régióban. Ránézve a térképre nem látszik, de beutazva a környéket nyilvánvaló, hogy nincs sok kikötésre alkalmas hely a nyugati részen, kevés település, vad természet, szinte járhatatlan nehéz terepviszonyok vannak. A Trodosz hegység és nyúlványai ezt a területet elválasztják Dél-Ciprustól. Ha Pafoszban jelentős török kisebbség élt, akkor számukra a Kokkina kikötőjén érkező illegális utánpótlás kulcsfontosságú lehetett. Nyugati irányban ott van Limnitis/Yesilirmak falu, mindjárt Kato Pyrgosz után, amely szintén tisztán török falu volt. Tovább az úton pedig ott volt Lefke, török város is. Ezek a török közösségek is csak a Kokkinán keresztül juthattak fegyverhez. Hozzáteszem a források egyenlő fontossággal említik a fegyverek mellett, a gyógyszereket is. Török szempontból volt még egy jelentősége a falunak (és a közeli Lemnitisnek is). Annak az útnak a mentén feküdt, amely a Trodosz hegységet megkerülve egyedül vezetett nyugatról, Paphosz, Polisz és Pomosz városokból Lefka (ez már észak-ciprusi) majd Morphou/Güzelyurt felé. Utóbbi és környéke hatalmas narancsültetvényeiről volt híres, amely a városban élő görög többség kezében volt. Az invázió után pont Paphosról jöttek ide török menekültek az elmenekülő görögök helyére.
Szóval 1964 augusztusában a Ciprusi Nemzeti Gárda (a hadsereg) és a görög hadsereg egységei megtámadták a falut, ahol addigra nemcsak a lakosság készült a védelemre, hanem mintegy 500 (más források szerint zászlóaljnyi) Törökországból érkezett önkéntes is. Itt persze felmerül a kérdés, hogy vajon nem-e azért támadtak-e a görögök, mert megjelent a faluban ennyi "önkéntes". Magyar békefenntartók emlékezete török diákokról is tud. az igazság a kettő között van. Török forrás szerint részben olyan ciprusi török diákok voltak, akik Törökországba indultak egyetemi tanulmányokra mintegy 322-n, de akiket a török kormány végül ideirányított. Március 30-tól augusztus elejéig kisebb hajsókkal hozták őket. További 200 helyi török önkéntes csatlakozott hozzájuk. A török hatóságok a diákokat a török hadsereg helyett küldte, gondolom ezzel nem akarta eszkalálni a problémát.
A svéd forrás annyiban árnyalja ezt a fenti bekezdést, hogy a görög erők már áprilisban és júniusban is megpróbálták megtámadni a falut, és csak intenzív egyeztetések révén sikerül elkerülni a konfrontációt. Szóval itt nem egyszeri nekibuzdulásról volt szó, hanem tudatos rákészülésről mindkét oldalról.
Kokkina igazi nemzeti ügy volt mindkét oldalon. Makarios érsek egyszer személyesen nyilvánította ki, hogy az falut fel kell számolni, a augusztusban pedig a források szerint maga Grivas tábornok (a ciprusi görög erők parancsnoka) irányította a támadást.
A lényeg, hogy a csatában a görög túlerő ellenére nem sikerült gyors győzelmet elérni, a görögök nem jutottak be faluba. A védők kitartottak két napig, amikor is a török légierő végül beavatkozott, végig lőtte nem csak a támadókat, hanem a környező görög falvakat is. Augusztus 9-én, kölcsönös fenyegetések (+ szovjet fenyegetés a töröknek) után végül újra megköttetett a tűzszünet. A görög erők nem mentek haza, még ostromzár alatt tartották még a falut legalbb egy évig (de lehet tovább is), ahova csak intenzív UNFICYP erőszfeszítések árán jutott el némi segély. 1974-ben a török invázió idején meg már gondolom volt gondja a törököknek, hogy megfelelő erőket csoportosítsanak a exklávé biztosítására.
Azt hozzáteszem, nem értem, hogy mi volt a logika abban, hogy a Észak-Ciprusi Köztársaság határát akkor már nem tolták ki néhány 10 km-el, mert akkor Kokkina nem exklávé lenne most. Kokkina és Török Ciprus jelenlegi határa (ez Lemnitis) között egyetlen falu árválkodik, Kato Pyrgos (azóta építettek hozzá egy szép új utat a hegyekben).
Pyrgos várat jelent állítólag, Kato meg azt hogy alsó. Valóban van egy felső Pyrgos is a hegyekben. Véletlenül találtam egy blogot, amiben az egyik poszt arról szól, hogy a szerző szülőfalujában, Pyrgosban miként állították meg a török előrenyomulást 1974-ben.
Az alább térképen (Wikipedia) jól látszik, hogy a baloldalon levő exklávé. Ami nem látszik, az a tengerparti út, ami keresztül megy rajta és folytatódik tovább a tengerparton. A ciprusiak kénytelenek voltak egy új hegyi utat építeni, ami megkerüli Kokkinát. Az exklávé és a nagy bordó rész között fekszik Kato Pyrgos.
Ez itt az exklávé. Az első kép egy közeli (már amennyit a teleobjektív megenged), a kikötőt nem látni, igazán ami feltűnő, az a két helikopterleszálló hely egymás mellett. Nem is tudom, laknak e még civilek a településen.
Ezen a fényképen egy fokkal jobban látszik a táj. A falu jól belátható a környező dombokról, ha ezeket tartani tudták a törökök, akkor ellenállhattak a ciprusi erőknek. Valamelyik forrás azt említi, hogy a két napos ostrom alatt a védők által védett terület a felére zsugorodott. Az, hogy ma hol vannak a török állások, gondolom nem sokat jelent, mert ezeket akár 1974-ben is elfoglalhatták.
Az exklávé nyugati oldalán van Pachyammos, egy település, amelyről még az internet sem tud semmi érdemit, a tengerpartján kívül. Ez az templom talán az egyetlen látványosság:
A másik látványossága a Kokkina felé vezető úton található kis bázis, amely elzárja a tengerparti utat.
Ha nekivágunk a Kokkinát megkerülő szép hegyi útnak, valahol találkozunk a 1974 óta elhagyott Alevka faluval, amelynek egyik útszéli házában kecskék pihennek.
Ezen a képen jobban látszik az elhelyezkedése, egy út fut le a bázistól egészen a kép bal középső széléig. Ott csatlakozik rá arra a főútra, amin én is mentem. És honnan veszem, hogy biztosan török bázis, mikor a zászlókat nem is látni?
Asszem elég egyértelmű. És ez az egyik érdekessége ennek a ütközőzónának, hogy kerítés, kapu, fizikai elválasztás nincsen. Csak egy tábla.
Az úton továbbhaladva egy hajtűkanyarban még jön aztán egy görög bázis. Azt nem fényképeztem le, csak a mellette levő emlékművet, amely a 31. hegyivadász zászlóalj három katonájának (Nikolaosz Papageorgiou, Georgiosz Aplikiotisz, Mixail Kouszoulidisz)állít emléket, akik 1964. augusztus 7-én, tehát a harcok során estek el. (Patkó Ági köszönöm)
Ez a bázis valahol a PB03 és az Alevakánál levő török bázis (lásd lentebb) között van. Talán török, de nem vagyok benne biztos.
Ezután jön egy görög bázis mindjárt az út szélén, majd az UNFYP PB 03-as járőrbázisa. Ez azt jelenti, hogy az ENSZ-nek, a megosztott szigeten végighúzódó, megfigyelőpontokból és bázisokból álló láncolata valahol a közelben kezdődik
Ez a kép a google maps-ről van. Egyrészt látszik, hogy a bázis az ütközőzónában van és ilyen formán maga a főút is egy szakaszon az ütközőzónában fut. A megfigyelőposztból rálátni a közeli görög és a távolabb levő török állásra.
Erre a térképre rátettem azokat a bázisokat, amiket megismertem a google térképen, jól látszik az ütközőzóna vonala.
Az út végén lassan leereszkedünk és megérkezünk Kato Pyrgosba. Ha szerencsénk van belefutunk egy egy ENSZes járőrautóba.
Mivel következő nap hajnalban is jártam erre útban Török Ciprus felé, elképzelhető, hogy az UNFICYP-nek a falu valamelyik házában is van egy bázisa, mert hajnali 4 kor az egyik magánház előtt láttam parkolni egy fehér autót. Persze lehet másról volt szó.
Kato Pyrgosban van egy emlékmű két EOKA aktivistának is, akiket 1958-ban kínoztak halálra gondolom a török ellenoldal fegyveresei.
Limnitis/Yesilirmak felé egy szerűbb konténer jellegű rendőrségi bódén léphetünk ki Ciprusról. Ez az átkelőt csak 2010-ben nyitották meg, talán a "legfiatalabb" az átkelők között. A senki földjén még elkanyarodhatnék a PB08-as járőrbázis felé. Ezt nem fényképeztem le, pedig több lehetőségem is lett volna, mégiscsak egy és egy el-nem ismert állam senkiföldjén voltam. De cserébe itt a google maps
Zárásként még annyit hozzá kell tegyek, hogy amennyiben itt ugyanazok a feltételek, mint a magyaroknál a négyes szektorban, akkor elvileg a tűzszüneti vonal 2 km-es körzetében nehézfegyvereket nem lehet tárolni és minden egyes bázis, megfigyelőpont esetében meg van határozva, hogy hány katona, milyen fegyverrel, milyen járművekkel lehet. Szóval elvileg ezekben az út közeli bázisokon csak katonák voltak, könnyű fegyverzettel.
*** Utóirat: A poszt előkészítése utáni napon találtam a Facebookon egy bácsit, aki ott volt 1964 augusztusában Kokkinában, vannak jó fényképei, amint a svéd békefenntartók ellátják a kokkinai exklávét. Hihetetlen kicsi a világ tényleg. Itt egy fotósorozat Kokkináról, alább pedig egy film a élelmiszertranszportról.
Ez pedig akár egy oktatófilm is lehetne a régi UNFICYP munkájáról. Nem csak az érdekes, hogy ezt egy katona rögzítette 1964-ben, hanem az is, hogy 2013-ben ilyen profira megvágta, zenét rakott alá és feltette a netre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése