csütörtök, szeptember 27, 2012

Camp Bastion elleni támadás stratégiai jelentőségéről


Egy katona ismerősöm írta ezt a pár gondolatot, annak kapcsán, hogy a Helmándban történt látványos és újszerű támadásnak milyen következményei lehetnek a jövőre nézve az ISAF és az ANSF viszonyában, illetve általában a NATO afganisztáni jelenléte kapcsán. ezúton is köszönöm.

A Camp Bastion elleni támadást nyugodtan nevezhetjük egy, az ellenállók által végrehajtott különleges műveletnek, amely – a potenciálisan elért hatásokon keresztül – a hadjárat sikerét esetleg döntően befolyásolhatja. Kis csoportban; váratlanul és újszerű harceljárást alkalmazva; az „átlagos” ellenállónál jobban kiképezve és – főleg – előkészítve, begyakorolva és koordinálva végrehajtott katonai művelet a helmandi szövetséges erők műveletek végrehajtására való képességét komolyan befolyásolta. 


Szeptember 14-én ellenállók egy kisebb csoportja sikeres támadást hajtott végre a Helmand tartománybéli Camp Bastion ellen. A támadásnak számos szövetséges katona esett áldozatul halottak és sebesültek formájában, illetve harcképtelenné vált nyolc darab vadászbombázó, továbbá megrongálódott több reptéri létesítmény. Ennyit mindenki tud, aki a híreket többé-kevésbé követi – sokkal többet nem, mert egy ekkora támadáshoz képest szokatlanul szűkszavúak a beszámolók. A támadással kapcsolatban jellemzően leginkább az annak részleteit firtató kérdések merülnek fel az online és offline kommentelőkben: Hányan voltak a támadók? Hol hatoltak be a bázisra? Hogyan, milyen eszközzel semmisítették meg a repülőgépeket? Honnan szereztek amerikai egyenuhákat, fegyvereket, igazolványokat (már ha rendelkeztek ezekkel)? etc. 

Valószínűtlen, hogy a válaszok nyílt forrásból a közeli jövőben elérhetők lesznek. A „jó hír” az, hogy „nagy kép”, vagyis az afganisztáni NATO művelet egésze szempontjából meglehetősen irrelevánsak is volnának a válaszok. Az igazi kérdés az, hogyan befolyásolja a 2012. szeptember 14-én elkövetett támadás a hadjárat kimenetelét? Mert hogy a támadás stratégiai jelentőségű – vagyis a hadjárat kimenetelére komoly hatással járó – volt, ahhoz nemigen férhet kétség.

Nehéz nem észrevenni a trendek változását az afganisztáni ellenállók súlypontképzésében. Az idei „harci szezonban” elterjedtté váltak az ún. green-on-blue típusú támadások. Ezek – amellett, hogy több tucat szövetséges katona életét követelték – egyértelműen a NATO fő erőkifejtése ellen irányulnak.

Az ANSF és az afganisztáni NATO erők egyes tagjai közötti bizalom megrendülése alapvetően veszélyezteti az ISAF „exit strategy” feltételeinek kialakulását. A szövetségesek kivonulási stratégiája arra épül, hogy a kivonulás évekkel ezelőtt kitűzött idejére az afgán kormány olyan fegyveres erőkkel rendelkezik, amelyek képességüket és kapacitásukat tekintve – bizonyos mértékű és tartalmú támogatással – alkalmasak az ország biztonságának garantálására. Ennek megfelelően a NATO erők fő feladata az ANSF erőinek kiképzése, felkészítése, felszerelése, valamint közös műveletek végrehajtásával az ANSF műveleti képességének fejlesztése, és persze demonstrálása a lakosság, valamint az ellenállók számára. A szövetséges és afgán katonák és rendőrök nem csak a napi kiképzés vagy közös műveletek során „vegyülnek” egymással, hanem esetenként többé-kevésbé közösen is vannak elhelyezve a fogyatkozó számú szövetséges vagy a növekvő számú afgán bázisok egyikén.

Nem nehéz elképzelni, mekkora kárt tesznek a green-on-blue incidensek a közös tevékenységhez és szoros együtt, egymás mellett éléshez szükséges kölcsönös bizalomban. A szövetségesek – egyébként sem feltételnül töretlen – bizalma folyamatos gyanakvássá válik, és – az ISAF egyik magas beosztású tagja megfogalmazásában – „eljutottunk odáig, hogy nem bízhatunk ezekben az emberekben”. Ennek megfelelően a kiképzést és a közösen végrehajtott műveleteket a közelmúltban  részben fel is függesztették egy időre. Hiába rendkívül alacsony (statisztikailag) az ANSF soraiban az esetleges,  szövetésges katonákkal szembeni ellenérzéseket tettelegességig vinni hajlandó katonák és rendőrök aránya, a szövetséges katonák bizalmatlansága keserűséget, csalódottságot szülhet az azzal naponta szembesülő afgánokban. Velük persze könnyebb dolga van az ellenállók „toborzóinak”, és esetleg könnyebben rávehetők újabb green-on-blue elkövetésére, mivel személyesen is megtapasztalták az „idegenek” bizalmatlan – esetleg  „szimplán csak” kulturálisan érzéketlen – viselkedését. Ezzel beindulhat egy önmagát gerjesztő, rendkívül kedvezőtlen folyamat, amely komolyan veszélyeztetheti az ISAF kivonulási feltételeinek elérését.

Általában a green-on-blue és a legutóbbi, false-blue-on-blue olyan jelenségek, amelyektől egyformán töri a frász a GI-t, a négycsillagost és a politikust. Hatásukat jól mutatja, hogy az ISAF - első felindulásból hozott, és vélhetően pótcselekvésként – komoly adminisztratív „garanciákat” vezetett be az ANSF kiképzését és az afgánokkal közösen végrehajtott műveleteket illetően. Ennek egyik következménye feltételezhetően a kevesebb kiképzésre fordítható idő és ritkábban végrehajtott közös műveletek lesznek majd. Viszont a tervezett csapatkivonás „visszacsinálása” nyilván fel sem merül, nem is merülhet. Kivonulás mindenképpen lesz, ez már régen nem katonai, hanem politikai kérdés; Obama elnök újraválasztási kampányának is egyik fő témája a „kihoztam a srácokat Irakból, és hazahozom őket Afganisztánból”. Az erők nagyobbik része kivonásra kerül, ehhez nem fér kétség. Az már annál inkább kétséges (még felvetni is közhely), mennyire lesz addigra felkészült ANSF a feladatok átvételére és önálló, hatásos tevékenységre? Milyen lesz a környezet, amelyben munkájukat végzik majd az országban maradó szövetséges tanácsadók?

Olyan támadásokat mint a Bastion elleni, nem kell hetente végrehajtania az ellenállóknak ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjék. A szövetséges halottak, sebesültek és a megsemmisült eszközök, infrastruktúra a háború egészét illetően fájó, de – a „nagy nemzetek” esetében, katonai szempontból – pótolható veszteségek. Ennek is van persze komoly kockázata, mert egy kisebb kontingens katonái elleni hasonló támadás esetleg a teljes kontingens idő előtti kivonásához vezethet. A fejekben, a gondolkodásban, a nehezen kiépített bizalomban okozott kedvezőtlen változásokat ezzel együtt is sokkal nehezebb lesz kezelni. Amelyik fél gyorsabban alkalmazkodik ehhez az új helyzethez a rendelkezésre álló kettő évben, az nem veszít. Győztest persze mindkét fél hirdet majd, csak a győzelem kritériumai és az indoklás lesznek alapvetően különbözők.

Nekem egyébként az volt először a nagy kérdés, hogy minek kellett ehhez amerikai egyenruha, ha egyébként a dróthálón vágtak maguknak lyukat. Ezt a helyi viseletben is megtehették volna. Így, hogy már tudni, hogy bent mi történt, azt gondolom, hogy az amerikai egyenruha adhatott nekik néhány perc előnyt, amíg rájöttek a katonák, hogy kiket is kell üldözniük.

Az elemzés végén még annyit, hogy a támadás után a tálibok nyilvánosságra hoztak egy videofelvételt, amelyben a jövőbeni támadókról készült, mutatja őket a felkészülés, a tervezés a kiképzés során. Ezt a videot meg lehet nézni az alábbi CBS híradó részeként. A CBS anyagban van grafika is, hogy honnan, milyen irányba, hány csoport miket célozva hajtotta a végre az akciót. Kiderül belőle, ami re nem figyeltem eddig, hogy a fueling station és a repülőgépek mellett a harci helikopterek  voltak a 
harmadik célpontok, ám úgy tűnik odáig nem jutottak már el a támadók.

Nem, sajnos nem tudom beilleszteni csak a linkjét. De mégis 


Ezt itt az ábra a támadásról a videoból
Bár a gépek pótolhatók az okozott kár jelentős, a olvastam híreket 150 és 200 millió dollárról. Az amerikai tengerészgyalogság hat AV-8B Harrierje megsemmisült, és meghalt a a detachment parancsnokaLt. Col. Christopher Raible is.

Óóóóó és majd el felejtettem, mi ennek a magyar tanulsága? Szeptembertől a magyar katonák őrzik a Kabuli Nemzetközi repülőteret, amelynek egyik oldalán több tucat afgán szállító és harci helikopter pihen a betonon, mellette pedig az ISAF harci helikopterei és szállítógépei. Gondolom egy ideig teljes készültségben csücsültek a mieink most meg elemzik a tanulságokat.

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csattanó hogy a kevésbé őrzött Bastionban csak átmenetileg voltak a gépek, ja és ebből a csúcstechnológiájú változatból az amiknak is csak kevesebb mint 100 darab van.

A theaviotionist.com-on van egy hosszabb cikk.

Simán csak Bálint

zoli írta...

ez elég soványka "elemzés" volt, tele csupa általánossággal és "világrengető" megállapítással...

egy röpke gondolatom az egyenruhaszerzés lehetséges mikéntjéről: nem biztos hogy jó ötlet mindenemű tolmácsot és helyi "segítőt" egyenruhába bújtatni... és ez nem csak az amikra vonatkozik... :/

wape írta...

Hello Zoli

A lehetőség előtted is nyitva áll, hogy alkoss ide valamit, ami szerinted színvonalasabb.
wp

zoli írta...

gondoltam is már rá hogy publikálom a saját tapasztalataimat-meglátásaimat, csak féltem a munkahelyem... mint sokan mások

Névtelen írta...

Mit gondolsz én miért csak Simán Bálintként írom alá?

Keresztnévvel, ha elég színvonalas az anyag, WaPe sztem lehozza. Nem?

Simán csak Bálint

Névtelen írta...

Zoli

küld el, az általad fikázott szerző sem a CBA-n dolgozik, és az ő nevét se láttad. De a kritikákra készülj fel :)
wp

Névtelen írta...

Kíváncsi leszek, lesz-e Zolitól vendégposzt, vagy a "majd megmondanám én, ha merném" résznél marad. Ha nem, akkor legalább az érveléssel vitatkozz itt, a komment mezőben bemelegítésnek, azt biztosan nem fogja wape kiszerkeszteni!

Ha a tolmácsok és a helyi segítők békebeli fecskében járnának, egyenruhához akkor is nagyon könnyű lenne hozzájutni.

zoli írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
zoli írta...

amúgy azt nem nagyon olvastam a poszt-ban, hogy lehetséges célpontként felmerülhetett e Harry herceg helikopter pilótaként a helyszínen folytatott szolgálata...???

nem lett volna rossz pr fogás az ellenálóknak ha történik vele valami

Névtelen írta...

Talán azért nem volt benne, mert a szerző nem találta komolynak ezt a szálat, csak PR fogásnak :) de nem tudom
wp

Névtelen írta...

Ezt az akciót nem mullahok, hanem paki vagy iráni reguláris haderőbe tartozó fedajeen különleges alakulat hajtotta végre. Ezt persze a Nyugat nem vallhatja be.

A támadásban megsemmisült AV-8-asok nem pótolhatók, mert gyártásuk évtizedekkel ezelőtt megszűnt, az F-35B váltótípus fejlesztése pedig egy műszaki és gazdasági katasztrófa.

Névtelen írta...

kedves Névtelen,

erre van valami forrás? vagy valami "megbízható" forrásból tudod? vagy te sem vallhatod be :)
üdv
wp