A téma azt hiszem minden, ami az orosz török, iráni, amerikai érdekekről egy kötetlen beszélgetés keretében elmondható. Plusz, hogy a szíriai rezsim miért nem olyan könnyű falat, mint Líbia volt.
A podcast kapcsán még két dolgot tennék ki, mindkettő egy kicsit más szemszögből ad további információt a szíriai konfliktus belső mozgatórugóiról.
Ez a cikk a szír Baath párt és a társadalom egyik csoportja, a paraszti/földműves réteg között meglevő társadalmi szerződés lassú lebomlását elemzi. A 1970-ben hatalomra került Hafez al-Asszad politikájában ez a réteg kiemelt figyelmet élvezett, persze nem teljesen öncélúan: As Syria’s first ruler of peasant roots, Hafez vehemently reminded the country’s populace in a 1980 address. He stated: “I am first and last - and of this I hope every Syrian citizen and every Arab outside of Syria will take cognizance- a peasant and the son of a peasant. To lie amidst the spikes of grain or on the threshing floor is, in my eyes, worth all the palaces in the world”. Such discourse suggested that the new regime would place country’s peasants at the top of its policy agenda, but in fact saw the rural poor as tools in promoting a nationalist agenda first and foremost, with actual household needs being met only as an afterthought.
Eredmények természetesen voltak és ezek megerősítették a rezsim legitimációját:
By the mid-1990s, around fifty-six percent of households along the Euphrates Basin enjoyed running water, 92 percent had access to electricity, and twenty-nine percent were using modern sewage systems. These tangible improvements were signs that the regime offered both a voice and a support system for those who had long suffered from economic want and disenfranchisement. They sent a clear message that the dark experiences of their forbearers would not be repeated. Syrians came to associate greater access to services with major increases in peasant literacy, a broader spread of technical skills across the countryside, and an expansion of educational facilities in rural areas.
A problémák a 90-es évek második felétől kezdődtek és csak erősödtek Bashar al-Asszad alatt.Egyrészt a folyamatos szárazságok több százzer ember elszegényedéséhez vezettek, másrészt a a kínai mintájú szocialista gazdasági nyitás is csak jobban növelte ennek a rétegnek a kisemmizettségét. A szerző véleménye, hogy azért ott kezdődtek a problémák ahol (az ország szélein), mert itt volt korábban mezdőgazdsági prosperitás, majd elszegényedés marginalizálódás. It is logical to conclude that escalating pressures on urban areas due to internal migration, increasing food insecurity, and resultant high rates of unemployment have spurred many Syrians to make their political grievances publically known. One might look to the city of Deir ez-Zor, one of Syria’s most dangerously dry areas, to locate deeply rooted seeds in the harvest of dissent. The northeastern city experienced one of the strongest sieges by the Syrian army at the beginning of Ramadan after popular uprisings spread across its parched expanse. As a local activist told Syria Today, the citizens of Deir ez-Zour “are suffering and complain that they have had no help from the authorities who tell them what type of crops they have to plant, and have a monopoly on buying up what they produce”. Also among the cities whose residents’ livelihoods were most crippled by recent drought was Daraa, historically a “bread basket” of Syria. Additionally, Hama remains a major destination for drought-displaced farmers despite suffering its own water scarcity woes. In all three centers of popular uprisings lie important narratives of livelihoods lost and families left wanting.
Az említett társadalmi szerződés így foszlott, foszlik szét. Nem kenyérlázadás, csak a megoldatlan, kezeletlen társadalmi problémák.
A másik érdekes cikk linkje nem tudom hova tűnt, úgyhogy épp elég lesz most ez a fenti néhány gondolat egy posztnak, emészteni.
Eredmények természetesen voltak és ezek megerősítették a rezsim legitimációját:
By the mid-1990s, around fifty-six percent of households along the Euphrates Basin enjoyed running water, 92 percent had access to electricity, and twenty-nine percent were using modern sewage systems. These tangible improvements were signs that the regime offered both a voice and a support system for those who had long suffered from economic want and disenfranchisement. They sent a clear message that the dark experiences of their forbearers would not be repeated. Syrians came to associate greater access to services with major increases in peasant literacy, a broader spread of technical skills across the countryside, and an expansion of educational facilities in rural areas.
A problémák a 90-es évek második felétől kezdődtek és csak erősödtek Bashar al-Asszad alatt.Egyrészt a folyamatos szárazságok több százzer ember elszegényedéséhez vezettek, másrészt a a kínai mintájú szocialista gazdasági nyitás is csak jobban növelte ennek a rétegnek a kisemmizettségét. A szerző véleménye, hogy azért ott kezdődtek a problémák ahol (az ország szélein), mert itt volt korábban mezdőgazdsági prosperitás, majd elszegényedés marginalizálódás. It is logical to conclude that escalating pressures on urban areas due to internal migration, increasing food insecurity, and resultant high rates of unemployment have spurred many Syrians to make their political grievances publically known. One might look to the city of Deir ez-Zor, one of Syria’s most dangerously dry areas, to locate deeply rooted seeds in the harvest of dissent. The northeastern city experienced one of the strongest sieges by the Syrian army at the beginning of Ramadan after popular uprisings spread across its parched expanse. As a local activist told Syria Today, the citizens of Deir ez-Zour “are suffering and complain that they have had no help from the authorities who tell them what type of crops they have to plant, and have a monopoly on buying up what they produce”. Also among the cities whose residents’ livelihoods were most crippled by recent drought was Daraa, historically a “bread basket” of Syria. Additionally, Hama remains a major destination for drought-displaced farmers despite suffering its own water scarcity woes. In all three centers of popular uprisings lie important narratives of livelihoods lost and families left wanting.
Az említett társadalmi szerződés így foszlott, foszlik szét. Nem kenyérlázadás, csak a megoldatlan, kezeletlen társadalmi problémák.
A másik érdekes cikk linkje nem tudom hova tűnt, úgyhogy épp elég lesz most ez a fenti néhány gondolat egy posztnak, emészteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése