Teljesen véletlenül értesültem egy konferenciáról, amely a válságkezelésekben alkalmazott/alkalmazandó "átfogó megközelítésről" szól. Attól átfogó, hogy manapság már nem csak katonák, hanem rendőrök, NGO-k, kormányzati emberek (, diplomaták, bíró, ügyész, minisztériumi tanácsadó) is részt vehetnek a buliban. Az "átfogó megközelítés" ezért valami nagyon divatos dolog manapság, amelynek így a jelentése (szerintem) az, hogy egy adott probléma kezelése akkor a leghatékonyabb, ha abban minden érdekelt együtt vesz részt. Ideális esetben.
Egyértelműnek tűnik? Nem az.
Mert a rosszul előkészített átfogó megközelítés egy válságkezelésben (itt most az egy nemzeten belüli szereplőkről beszélek csak) csak rivalizálásról, egymás melletti elbeszélésről, koordinálatlanságról szól, amely nem növeli, hanem csökkenti a hatékonyságot.
A "átfogó megközelítés" kapcsán szokták emlegetni a 3D megközelítést: defense, diplomacy, development. Ez talán még jobban kifejezheti a dolgok összetettségét. A 3Dnek megvannak ugyanis a maga mesterei: katonák diplomaták, NGO-k.
A 3D megközelítés azt jelenti, hogy ezek együttműködnek, ez szinergiát szabadít fel, és a háromszor egy több lesz, mint egy megy egy megy egy.
Magyarországon ez klasszikusan gyengén működik. Nem, hogy a kormányzat-NGO, de még a kormányközi együttműködés is. Pénz, hatalom, befolyás, presztízs vagy egyszerűen csak mindenki parancsoláshoz szokott (különösen az erőszakszervezeteknél, ahol nagyobb arányban fordulnak elő az autoriter személyiségjegyű emberek), és nehéz két parancsoló embernek együttműködni. Még nem láttam elemzést a gyengeség okairól. Persze hivatalosan általában csak az öndicséret megy :(
Afganisztán és benne a PRT remek esettanulmány lenne, erre még visszatérek.
Szóval látom, hogy egy ezt a kérdést feszegető konferencia volt a a HM Védelmi Hivatal szervezésében: „A tervezett és koordinált együttműködés a hatékonyság forrása”
Nekem, önző módon mindig azt jut az először az eszemben, hogy miért nem hívtak meg, persze csak hallgatónak. De most nem ez a lényeg.
Az alábbi részt a résztvevők szempontjából érdemes végigolvasni:
A konferencia előadói különböző nézőpontokból közelítették meg az együttműködés lehetőségeit: Lázár Péter, a HM Védelempolitikai Főosztály osztályvezetője előadásában az átfogó megközelítés előtérbe kerüléséről, hátteréről tartott előadást. Gyila Péter, a brüsszeli Állandó NATO Képviselet védelempolitikai szakdiplomatája az átfogó megközelítésnek a NATO szervezetében történő alkalmazásáról, míg Tóth László ezredes, az Európai Unió mellett működő MH Katonai Képviselet vezető-helyettese az EU-ban alkalmazott módszerekről tartott előadást. Rózsa Tibor ezredes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Civil-katonai Kapcsolatok főnöke főleg gyakorlati tapasztalatok alapján mutatta be az katonai műveletek civil képességekkel való támogatását. Civil oldalról dr. Medveczky Mihály, a Nemzetgazdasági Minisztérium szakmai főtanácsadója az ország védelmének nemzetgazdasági eszközökkel történő támogatásáról tartott előadást, míg dr. Radnóti Gábor, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium képviseletében a civil és katonai egészségügy együttműködését elemezte a válságkezelésekben. Dr. Tóth Ferenc polgári védelmi ezredes, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság polgári védelmi főfelügyelője "Civil és katonai képességek együttes, koordinált alkalmazása a katasztrófák elleni védekezés során" címmel tartott előadást. Nahalkó József rendőr alezredes, a Terrorelhárítási Központ főosztályvezetője a katonai és rendvédelmi szervek együttműködését elemezte a terrorizmus elleni küzdelemben.
Ige, igen. Aki figyelmesen végigolvasta, annak feltűnt, hogy két csoport, közösség nem volt jelen a konferencián. Az egyik a Külügyminisztérium, a másik pedig az NGO-k. Az átfogó megközelítésről konferenciáztak egy napot úgy, hogy a háromból két szereplő nem volt ott. A civil előadók előadáscímeiből nekem az jön le, hogy a szervezők mást értenek a átfogó megközelítésen, mint a szakirodalom, vagy valamilyen általam elképzelhetetlen oknál fogva nem találtak külügyest, és NGO-t. Ez utóbbi opciót a további elemzés kedvéért kizárom.
Ez a konferencia arra is világít rá (bocs ha tévedek, csak az elolvasott dolgokból varázsolok), hogy a szervezők mi értenek civileken. Nekik mindenki civil, aki nem katona. Szerintem ez hibás megközelítés, és amíg nem értik meg a katonák ezt, addig elfognak beszélni egymás mellett a civilekkel.
Kik a civilek szerintem (és a civilek szerint)? Mindenki aki nem-kormányzati.
Mert aki kormányzati ember, az teljesen másképp gondolkodik, mint aki nem-kormányzati ember. Egyszer szívesen elmagyarázom részletesebben.
Ezt a félreértést 2007 óta követem a magyar Afganisztán politikában. Nem értjük egymást, pedig mindenki magyarul beszél.
Vissza. OK lehet, hogy ez csak az első konferencia volt, és majd lesz még több, ahol már a másokat is meghívnak? Biztos nem tudok mindent és lehet, hogy vannak racionális okok, a kimaradt szereplők hiányára.
Ha nincsenek, akkor ez a konferencia rávilágít egyrészt az itthoni "átfogó megközelítés" hiányára is.
Az "átfogó megközelítés" legnagyobb problémája - talán ezt elmondtam volna ott is, - hogy alapvetően senkinek sem az érdeke. Ez nem működik magától. Ebben senki sem érdekelt. Nem csak Magyarországon, külföldön sem. Egy adott válságkezeléskor ugyanis, minden szereplő (személy vagy intézmény) a válságkezelés során a saját érdekeit is képviseli, védi.
A PRT hiába a kormány vállalása, az a kezdetektől fogva szétbomlott a HM érdekeire, a KÜM érdekeire, a rendőrök érdekeire, a NGO-k érdekeire, az oktatási tárca, az egészségügyi tárca érdekeire stb. Ennek megfelelően nem is volt komoly együttműködés, szinergia. A kormány érdeke pedig elbukott.
Talán ez a fő tanúsága egy jövőbeni hasonló missziónak. Ide egy miniszterelnöki megbízott kell (de olyan, akit érdekel a feladat), aki hajlandó megtörni ezeket az szervezeti érdekeket és rákényszeríteni a szereplőket a közös játékra.
Láttam már olyat, hogy valaki a magyar PRT-t mint a magyar 3D megközelítés példáját mutatta be, de szerintem nem az. Attól nem lesz az, hogy benne van a Hm, a Küm, a minisztériumok és az NGO-k.
Idézem Jan Bertelinget, akivel egy pár éve csináltunk interjút, a holland szakembernek konkrét tapasztalatai voltak a holland PRT-ról és egy kevés a magyarról: Azok közül, akikkel eddig beszéltem [a magyar Külügyminisztériumban - wp], mindenki helyesen felelt a kérdésekre (a külügyben), tudták a jó válaszokat. Azt mondták, tisztában vannak a katonai és a civil tevékenységek összeillesztésének nehézségeivel. Hollandiában is ugyanezt állították a miniszterek 2002-ben, pedig valójában nem ez volt a helyzet. Kezdetben nem volt felhőtlen a kapcsolat a külügyminisztériumon belül a fejlesztési és a biztonságpolitikai szakemberek között, idővel azonban megindult egyfajta párbeszéd és együttműködés a két részleg között.Véleménykülönbségek ugyan továbbra is fennálltak közöttük, ez azonban teljesen természetes. Szerintem hangot kell adni az eltérő álláspontoknak, és el kell fogadni a különbségeket. Éppen azt látom Magyarországon, hogy az emberek egyelőre nem beszélnek a véleménykülönbségekről, inkább mindenki követi a saját elképzelését. Amikor a holland a külügyminisztériumban dolgoztam, sokkal nehezebb volt meggyőznünk egyes kérdésekről a védelmi minisztérium civil részlegét, mint a katonait. A katonák ugyanis tudják, hogy mit nem tudnak, és elfogadják a különbségeket.
Tanulság? Nem megy magától. Sem minisztériumokon belül, sem minisztériumok között, sem kormányzati és nem-kormányzati vonalon. Mindenhol érdekek, pénzek és ego-k vannak.
A gyakorlatban azért nehéz az együttműködés, mert a minisztériumoknak számukra idegen civilekkel (azaz NGO-kal) kellene megbeszélni a dolgaikat, a bizalmas kérdéseket, a titkosított iratokat). Nem bíznak bennük, mert akkor ők is megtudják, kipletykálják.
A civilek tartanak a minisztériumi bürokratákról. Vaskalaposak, nem értenek a szakmai kérdésekhez, négy évente lecserélik őket, meg akarják úszni a munkát, elfoglaltak miközben semmit sem csinálnak.
Mindkét társaságnak megvannak a félelmei a másiktól, amelyek a sztereotípiákból táplálkoznak. Az "átfogó megközelítéshez" ezek le kell bontani, meg kell ismerni egymást. Már persze ha hatékonyság a szempont. De mint említettem, ez ritkán szempont.
És ki tenné meg az első lépést? Csak a kormányzati oldal lehet, mert náluk a döntési jogkör.
A helyzet siralmas ebben a kérdésben, de itt végre megdicsérhetem a katonákat. Amit én az elmúlt években láttam tőlük a CIMIC központban és debreceni dandárnál (a többinél nincs tapasztalatom), a kezdeményezést, a nyitást a civil (azaz nem-kormányzati szereplők) felé több szinten is, az jó irány. Mondjuk a PRT kényszerítette rá őket, de éltek a lehetőséggel.
Vissza ismét. Az ilyen konferenciák (amiről a cikk szólt) ebből a szempontból keveset érnek (más szempontból érnek természetesen igen. Biztos itt is hasznos volt az info csere, egymás megismerése, saját bemutatásunk, de a átfogó megközelítés tekintetében, hháááát...). Ha meghívnának civileket (és külügyeseket) az már jó irány lenne, de a hatékonyság tekintetében még az is csak gyenge harmat.
Az én megközelítésem az "átfogó megközelítés" hatékonyságának növeléséhez, hogy többet kell együtt lenni. Akcióban, gyakorlaton, egyeztetésen, konferencián. Infot kell cseréni, sokat. Egymás cigijét kell szívni, egymás sörét inni, egymás lábszagát szagolni. Akkor majd leépülnek a korlátok, a sztereotípiák és az átfogó megközelítés és a 3D működni fog.
13 megjegyzés:
ez teljesen egyértelmű minden országban, csak nálunk nem: van KORMÁNYZATI szektor, van PROFIT szektor és van CIVIL szféra, vagy ha úgy tetszik 3. szektor, stb. A fegyveres testületek szemszögéből TÉVESEN mindenki civil, aki nem fegyveres. A katonaság az a KORMÁNYZATI szektor része, ergo egy katona egyenlő egy minisztériumi alkalmazottal, mivel az állami apparátus erőszakszervének része. EZ valahogy nem megy bele a magyart fejekbe. ezen kívül az EGYHÁZAK még megjelenthetnek, mint kvázi szektor, de más nincsen.
ja bocs Péter, nem csak szerinted a nem kormányzati a civil, hanem minden szakirodalom szerint ez a felosztás, továbbá jogi és gazdasági értelemben is így lehet szétválasztsani a jóléti államok szerkezetét.
Valóban igaz, hogy a katonák nagyon sokat nyitottak a civilek felé, de az is igaz, hogy a civilek is törekedtek a jó, újraértelmezett kapcsolatra, főleg a kinti terepen, viszont alapvetően az állam hagyta ki (egy ként kivételtől eltekintve) a civileket a legtöbb folyamatból miközben ők húztak be egy csomó külső pénzt fejlesztésekre. pedig a civilek egy csomó külső forrást behúztak baghlanba.
Péter,
Tőled szokatlan indulatot érzek ki soraidból de ez nem számít attól függetlenül értékesnek tartom észrevételeidet. Hogy téged idézzelek: "És ki tenné meg az első lépést? Csak a kormányzati oldal lehet, mert náluk a döntési jogkör." Ennek, azaz első lépésnek nem volt rossz. Azt azért Te sem gondolod komolyan hogy a résztvevők nem lennének tisztában a Comprehensive Approach mibenlétével, meg a civil szféra fogalmával. Ha hallottad volna a megnyitót megelégedésedre találtál volna sok, a tiéddel rokon véleményt, szándékot, kinyilatkoztatást. Elindult valami és folyt. köv.
Üdv
Tudodki
Hello Tudodki
Talán tudom ki :) Én csak 2006 óta figyelem ezeket a dolgokat, de emlékezetem szerint még sosem, ismétlem sosem fordult elő, hogy ebből párbeszéd, majd folytatjuk másképp stb.) lett volna valami. Mármint kormányzati, nem-kormányzati párbeszéd.
Na jó, nem mond sose, hogy sose. Szóval nem nagyon volt. Szkeptikus vagyok azt illetően, hogy ennek lesz ilyen folytatása. De ha ismered a szervezőket, küld el az számukat, szívesen megkérdezem tőlük a koncepciót és a terveiket a jövőről.
Nincsenek pozitív tapasztalataim, viszont sok olyat láttam, hogy az államigazgatás magában konferenciázgat. Látod a sztereotípia itt is :) ezért kaphattam fel a vizet. De legyen igazad és ez most legyen más.
wp
A legnagyobb baj, hogy a folyamatok mindig megállnak az ún. "első lépéseknél".
Nagyon gyakran olvasom Péternél és hivatalos értesítésekben is, hogy "megkezdtük, első lépésnek nem rossz, a továbbiakban folytatjuk az egyeztetést". De a leggyakoribb az, hogy nincs folytatás, vagy ha van, akkor az egyeztetések megmaradnak a konzultáció "dimenziójában" és az ún. döntéshozók nem, vagy alig veszik figyelembe a civil szféra -egyébként sokszor relevánsabb - véleményét.
Egyébként annyiban nem értek egyet Péterrel, hogy a civilnél még egy válaszvonal kellene, ez pedig a magán (verseny) szektortól való elhatárolás. Például hasonló egyeztetésekre érdemes lenne elhívni olyan cégeket, vállalatokat, akiknek profitorientált érdekük, hogy valami történjen pl. Afganisztánban (de akár Egyiptomban, Tunéziában, stb). És biztos hogy vannak ilyen cégek, ráadásul ezeket ők is el tudják adni a közvélemény felé CSR-nek.
A cikk lényegi mondanivalójával egyetértek, egy részletkérdést azonban vitatok.
NGO-szektorban dolgozom, pontosan tudom, mit értünk "civil szféra" alatt. De ez csak egy újkeletű nyelvi divat: az ún. civilek lusták voltak tisztességesen lefordítani az angol szakirodalomban használt kifejezést. Valójában a "civil" szó pontosan azt jelenti, amit a katonák értenek alatta, és amit az egész társadalom is évszázadokig értett alatta.
Magyarországon ez a nyelvi divat a rendszerváltás előestéjén kezdődött, a Civil Kezdeményezések Hálózatával. Ez volt az első alkalom, hogy a páran szót abban az értelemben kezdték el használni, ahogy a mi kis szubkultúránkban ma értjük.
Meg kell mondjam, akkor ez még átmeneti forma volt, és megvolt a létjogosultsága. A pártállami rendszer ugyanis egy militáns diktatúra volt, katonai frazeológiával: osztályharc, élcsapat, előörs, taktika és stratégia, stb stb. Az egész hatalmi rendszer nem-civil volt, ezt az Elvtársak is így értették és hirdették.
Aki Elvtárs volt,az nem volt civil. Akkor sem, ha nem viselt fegyvert - nem lehetett civil, hiszen az apparátus része volt. Az pedig lényegileg katonai volt.
Éppen ezzel szemben állított kontrasztot a Civil Kezdeményezések Hálózata, mint név. Pont a lényeget fejezte ki: mi nem vagyunk Ti, mi nem vagyunk katonák. Nem vagyunk harcoló felek a ti osztályharcotokban: mi civilek vagyunk!
A rendszerváltás napján elmúlt e név jogosultsága. Meg is szűnt a Hálózat, beleolvadt a formálódó SZDSZ-be. A "civil" szót azonban addigra egyes értelmiségi körök elkezdték az eredeti jelentésénél szűkebben értelmezni, a nyelvi divat útnakindult. Egy módosult jelentés rátelepedett az eredetire.
Csakhogy:
Fair-play számonkérni a katonákon, hogy egy szót a hagyományos jelentése szerint használnak, nem pedig néhány lusta teoretikus nyelvi divatja szerint?
Hello Névtelen
Köszönöm a hozzászólásod, nem tudok kigazán felelni a végén a kérdésedre. Csak annyit tudok mondani, hogy mást értenek a katonák a civileken, mást a külügyessek (és más minisztéirumi alkalmazottak) és mást az NGO-k. Így nehéz a három csoportnak egymással beszélgetni, mert nem értik egymást.
Én nem éltem a diktatúrában, ahogy a problémával foglalkozók többsége sem (vélelmezem, hogy ez most nem a tábornokok és miniszterek szintje, hanem a főosztályvezetőké, ezredeseké). Simán a 35-45 es korosztály, akik 1989-ben még épp csak beleszagolhattak ebbe és a kifejezésekbe.
A "civil" kifejezés rossz. Ha a "civilek lusták voltak tisztességesen lefordítani az angol szakirodalomban használt kifejezést" ezt jelenti, akkor egyetértek.
Dew sajnos ezt használják/juk. Az NGO-k és a minisztériumok "civil" értelmezése közelebb áll egymáshoz, és ha meg akarjuk egymást érteni, akkor ezt a katonáknak tudomásul kell venni, legalább akkor, amikor velük beszélnek.
wp
Off-topic: megjelentettük az első vitaposztot blogunk történetében, méghozzá Magyarország NATO-tagságának témájában, akit érdekel, kukkantson be hozzánk.
katpol.blog.hu/2011/06/26/vitaposzt_atlanti_elvtarsaink_1_resz
Rammjaeger83
Na es hova tartozik a rendor?
Fegyveres de megis civil ? Mert a Lajtatol nyugatra a civilek koze soroljak. CivPOL :)
Udv FB
Péter, visszajött tőled az emil! Kell még a szám, itthon vagy?
Ja amúgy a "katisegges blikk...":)
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/asszonyok-a-pokol-tornacan-2056418/
A CivPol a katonai szóhasználatban a "civilekkel folgalkozó rendőrség", szember az MP-vel, ami a katonai rendőrség (a Lajtától nyugatra csakúgy, mint errefelé).
Nekünk, egyszeri halandóknak, marad a velünk foglalkozó "rendes" Rendőrség, mely fegyveres testület. E testület állományában még a civil ruhás nyomozók sem civilek (csak a ruhájuk).
A Rendőrség a testület tagjain kívül alkalmaz civileket is: könyvelőket, titkárnőket, bérszámfejtőket, pszichológusokat stb. Őket azonban megkülönböztetik a rendőri állománytól, nem kapnak rendőri feladatot, és persze rendfokozatot sem.
A PRT-ban megis a civil oldalhoz soroltak a rendorseget nem kis zavart okozva ezzel a katonai fejekben. Mert ha fegyveres akkor vesse ala magat a katonai rendnek es fegyelemnek. Ha meg nem fegyveres akkor minek maszkal fegyverrel a hona alatt.
A nemet es egyeb PRT-ban is a rendorok a civil vezeto alatt vannak nem a katonai pk alatt.
Egyebkent errefele nincs MP ( marmint MO-n Jo pelda erre a Sinai MFO misszio. Azt nagy okosan bevallalta a HM aztan rajott hogy nekunk nincs igazi MP feladatokat ellato kepessegunk. Ezt ugy oldottak meg, hogy kolcsonoztek a BM től Az MFO fele most katona ruhaba bujtatott rendorokbol all.
Udv FB
Megjegyzés küldése