Először is egy cikk sorozatról, amely egy kis faluról és az ott működő helyi milíciáról szól Kunduzban. Az első részben még eltévesztette valaki, és Baghlan tartományba helyezte a falut, de a későbbi részekben korrigálták. A negyedik rész különlegessége, hogy ilyen részletesen még nem láttam, hogy a Talibán hogyan építi ki jelenlétét a faluban. Nekem újdonság volt. Szóval
a faluban megjelenik valaki (valakik), aki a tálibok képviselőjének mondja magát, ás közli az imámmal, a mecset vezetőjétől, hogy hirdesse ki, hogy a két vallásilag előírt adót fizessék be az emberek. Vigyék el a mecsethez. Ahonnan majd ők elszállítják.
Miután ezt önként és kérdés nélkül teljesítették az emberek, jött a következő követelés: a házasoknak havi 23 dollárnyi afgánit kellett „adózniuk” a tálibok felé. Gondolom ezt is az imámon keresztül
Miután ezt is teljesítették a helyiek, a Talibán megparancsolta az imámnak egy 10 egység felállítását, amelynek felfegyverzéséről is a közösségnek kellett gondoskodnia. A tálibok azt ígérték, hogy majd küldenek parancsnokot.
Mint az egyik falusi is megjegyzi ezek a dolgok úgy, hogy ők egész idő alatt egy tálibot sem láttak, az ellenzék végig az imám útján keresztül utasította őket. Az utolsó pontnál azonban besokallt a falu és önszerveződni kezdtek és saját milíciát állítottak fel.
Ami nyilvánvaló a sztoriból és rávilágít a tálibok módszerére, hogy meglevő struktúrákat és kereteket használnak. Az imám. Szegény, akkor is vele kezdődik minden ha nem akarja. Az afgán kormánynak és a nemzetközi erőknek is sokkal többet kellett volna velük foglalkoznia. Ez nagy hiba volt. Nem kormányzókat csinálni belőlük, de figyelni az igényeikre, véleményükre.
Nem derül ki a sorozatból, hogy kik élnek a faluban. Biztos nem a pastunok az arcokból ítélve. Tekintve hogy a riporter a rádió társaság türkmén szolgálatától érkezett talán üzbégek lehetnek, esetleg hazarák (vagy vegyesen).
A tálibok lépésről lépésre teszik be a lábukat, hírük már megelőzi őket, ezért is szükségtelen erőszakot alkalmazni nekik.
A másik cikk alapjában a brit tálibokról szól, olyanokról, akik megjárták Afganisztán a tálibok oldalán. A cikkben a példát két Dahane-i Ghori tálib adja. Az egyikről kiderül, hogy főállásban a Londonban taxizik.
1 megjegyzés:
Ha jol emlekszem Csecsenfoldon is igy sikerult visszaszoritani a szeparatistakat, hogy a falu maga szervezett onvedelmi miliciat, es nem engedte be a felkeloket. Persze ott az oroszok ugy "gyoztek meg" a falu eloljaroit, hogy amennyiben beengedik a gerillakat a faluba, ugy ok sem fogjak majd vissza a tuzerseget es a legierot. Vegul mukodott a rendszer. Kar, hogy a cikkek szerint itt a kormanyzat kevesse tamogatja az ilyen elkepzeleseket. (marmint a miliciat, nem a fenyegetest :) )
Megjegyzés küldése