Meghalt Abdul Azíz al-Hakím

Írtam múlt héten egy újabb gyorselemzést a Magyar Külügyi Intézetben, ezúttal iraki eseményekről. A kormányfő mögül lassan kihátrál a többséget biztosító síita nagy koalació (így nem fogja tudni újraválasztatni magát), míg csütörtökön meghalt rákban Abdul Azíz al-Hakim, ennek a síita nagykoalíciónak az egyik vezetője, pontosabban a koalíció legnagyobb pártjának a vezetője. Talán a fia jön utána.

legerősebb iraki párt, az Iraki Iszlám Legfelső Tanács (Islamic Supreme Council of Iraq, ISCI) elnöke. Az 59 éves politikusnál már 2007-ben diagnosztizálták a tüdőrákot, de az elmúlt napokban, az iráni fővárosban kapott kemoterápiás kezelések ellenére, rohamosan romlott az egészségi állapota
Abdul Azíz al-Hakím családjából a korábbi évszázadokban számos síita elöljáró került ki. Édesapja, Muhszin al-Hakím nagyajatollah volt 1955-től haláláig (1971) az iraki síiták vallási vezetője. Abdul Azíz politikai pályafutását az 1960-as években kezdte, Szaddám Huszein Irakjában. Ő és testvérei voltak a hetvenes években az érlelődő iraki síita iszlamizmus vezető egyéniségei - Mohamed Bákir asz-Szadr (Muktada asz-Szadrnak, a Mahdi Hadserege alapítójának nagybátyja) és a vele kapcsolatba hozható Hizb ad-Dawa párt mellett. Az iraki-iráni háború kitörése után bátyjával, Mohamed Bákir al-Hakímmal Teheránba menekült, ahol az iráni rezsim bábáskodása mellett, 1982-ben létrehozták az Iraki Iszlám Forradalom Legfelső Tanácsát (Supreme Council for the Islamic Revolution in Iraq, SCIRI).
A család súlyos árat fizetett politikai aktivitásáért: Szaddám Huszein letartóztatta a mintegy ötven, otthon maradt férfi tagját (fiatalokat és öregeket egyaránt).
Abdul Azíz al-Hakím hat testvére körül ötöt megöltek. Idősebb bátyjával, Mahdi al-Hakímmal Szaddám Huszein titkos ügynökei végeztek Szudánban, 1988-ban. A párt vezetését kezdettől ellátó és nagyformátumú politikusnak tartott Bákir al-Hakím életét egy óriási erejű pokolgép oltotta ki 2003 augusztusában. A politikust a péntek déli ima után, Nedzsefben, a szent városban érte a támadás, amely mintegy másik száz, a mecsetből éppen távozó hívő halálát okozta.