régóta várok egy ilyen tanulmányt. Morzsákat már láttam, cikkeket már láttam, de végre itt egy hosszabb írás, ami szembe megy azzal a sztereotípiával, miszerint a Közel-Keleten is folyik a népességrobbanás.
Talán az Economist-ban olvastam, hogy a szub-szaharai régió kivételével ma már a reprodukciós szám (ha így mondják) mindenhol 2 alatt van. Azaz nem nő. A közel-keletet már akkor is ide sorolták. Most mindjárt elolvasom a tanulmányt, hogy a szerző is ezen a véleményen van.
Jaaa, miért aktuális ez. Mert mindenhol azt hallani, hogy a föld túlnépesedik. De ha már csak Afrik a nagyobbik részén van ez, és már Dél-Amerikában és Ázsiában sem. Akkor ez a túlnépesedés annyira (de tényleg annyira) durva nem lehet. Azaz ha mindez igaz, akkor minden politikus, szakértő, NGO-s, médiás, aki népességrobbanásról beszél/riogat, az félművelt, lemaradt szerencsétlen, aki a népet hülyíti.
Jaaaa, miért fontos ez ezen a blogon külön? Van két csoport:
1. Az európai muszlimok jelentlétét ellenző, attól tartó csoport
2. Az iszlámot mint valami kegyetlen, erőszakos, a nyugati civilizációt megsemmisíteni igyekvő vallásként bemutató csoport.
Mindkettőnek érve a teleszülés, benépesítés, azaz hogy a muszlimok (így mint egységes massza)
1. nagyon szaporák és ezért idővel többen lesznek mint a keresztyének (hááát európai embereket lekeresztényezni???)
2. mivel nagyon szaporák ezért otthon nincs elég munkahely, ezért Európába jönnek munkát keresni (gazdasági migráció
3. ha már itt vannak nem akarnak beilleszkedni, hanem a saját vallásuk szokásaik szerint akarnak élni
4. És mivel egyébként is szaporák (lásd 1. pont) ezért majd európát is jól teleszülik kis muszlim gyerekekkel.
Ha valakinek ez meglepetés amit most leírtam, közlöm, hogy nem az. Ez egy létező diskurzus, egy létező magyarázata annak, hogy mit keresnek Európában a muszlimok, és micsoda veszélyt jelentenek a kontinens számára ezek a beilleszkedni nem akaró csoportok. Egyszer olvastam egy ilyet az ÉS-ben Csizmadia Daniella tollából Eurábia kísértete címmel. Jól emlékszem rá, már válaszoltam rá írásban Eurábia vagy Euroiszlám címmel.
Érdemes elolvasni a hölgy írását, mert kb hasonló érveket és szerzőket sorakoztat fel.
OK, az egész eszmefuttás oda fut ki, most már biztos nem igaz a demográfiai robbanás elképzelése a muszlim világra, amennyiben a muszlimok csak egy kis töredéke él a szubszaharai régióban. A retttegett Közele-Keletre pedig biztos nem igaz. Miért? Olvassuk a tanulmányt!
Jó, átfutottam a tanulmányt: DEMOGRAPHY IN THE MIDDLE EAST: POPULATION GROWTH SLOWING, WOMEN'S SITUATION UNRESOLVED, a lényeg, ha jól értem valahol itt van: Policymakers and the general public are only slow realizing that the Middle East’s long population boom is coming to an end. The Middle East is experiencing the same “demographic transition” to slow growth that hit Europe and North America a few generations ago, and Asia and Latin America in the last generation. In some countries, the change has been particularly dramatic. In Iran, the number of births has already dropped to half of the 1980s peak; 2,259,000 total births were registered in 1986/1987, while 2004/2005 had only 962,000.
Amit nem vettem figyelemre, hogy ez a 2050-ig tartó előrejelzések. Azaz kb. 40 év múlva érnek be azokat a trendek, amelyek a fenti dőltbetűs részben vannak. Közben azért rájöttem valamire. A demográfiai robbanás és a túlnépesedés nem ugyanaz. Utóbbi bekövetkezhet az előbbi nélkül is. Itt nézem ezt az ábrát:nem tudom becsatolni, amiből az derül ki,hogy 2050-re a jelenlegi tendenciák szerint a föld lakossága csak évi 0.5 százalékkal fog nőni. Most olyan 1.2 nél fjárunk és 1970 óta csökken.
Attól, hogy lassabb a növekedés, még persze lehetünk a földön túl sokan. Felmerül bennem a kérdés, hogy mi van, ha meghosszabbítom az egyenest. Tudom, hogy 2100 ig nem lehet tervezni, de akkor valamikor nullához fog érni a fenti ábra mutatója.
A közel-keletre visszatérve a cikk egyik megállapítása, hogy a rengeted probléma mellé egy újabbat is fognak kapni a közel-keleti országok. Az 1960-70-es évek gyerek boomja után most jön a nyugdíja boom. Hiába fiatalak ezek a társadalmak, nagyszámú nyugdíjas korosztályuk idáig nem volt, ennek minden megterhelő elemével a szociális ellátórendszerre (már persze, ami van).
Ez gáz és nehéz bár szkeptikusan meg kell jegyezzem, az a nyugdíjas korosztály, ami talán a többi korosztálynál jobban fog szívni, nem fog forradalmat csinálni, tüntetni, szervezkedni, úgyhogy a róluk való gondoskodás minden diktátor számára hátul lesz a prioritás listán.
2 megjegyzés:
Sajnos nem nagyon látom, hogy a tanulmány pontosan körbeírná a Közel-Kelet fogalmát, bár a példák alapján az Irántól Líbiáig terjedő térségre használja, de máshol említi Szudánt is. Vagyis nem teljesen tiszta, hogy most az amerikai tág értelemben vagy a szűkben érti a megnevezést. Ezzel kapcsolatban pár megjegyzés:
1. A (muszlim) bevándorlók jelentős része nem innen érkezik, hanem a Maghreb, illetve az attól délre levő térségekből, illetve Kelet-Afrika északi részéből. (Szudán, Szomália)
2. A népességnövekvés lassulása ezeken a területeken már kevésbé észrevehető: az igazi probléma azonban a környezeti változások miatti relatív túlnépesedés (Száhel-övezet). Ez pedig ugyan nagyon vitatott, de várhatóan nem fog változni. Lényegében Csádtól Kenyáig bármikor kiélesedhet egy helyi konfliktus a pásztornépek és a földművelők között egy-két gyenge termést hozó év alatt.
3. Ugyan én nem sokat tudok az adott országok népesedés- és szociálpolitikájáról, de a szerző is megjegyezte, hogy a szegényebb és gazdasg államok közti különbség megvan: pl. Palesztinára nem jellemző ez a csökkenés/lassulás. Ezeknek a nyugdíjas boom tehát sokat nem ront az eleve nem fényes helyzetén, míg pl. az olajtermelők jelenlegi jóléti rendszer mellett talán nem lesz annyira megterhelő. Itt a kérdés nyilván a középkategória: Szíria, Egyiptom stb.
A fentiek fényében szerintem elég furcsa, hogy a szerző az egész Közel-Keletre nézve vonja le a következtetéseit. Ha félre is tesszük a biztpol megfontolásokat, amiket ötven évre még ennyire sem lehet jósolgatni, akkor is az a végeredmény, hogy az országok egyik része marad az eddigi pályán, a többi pedig új problémákkal kénytelen szembenézni. És ha azt nézem, hogy Németországban vagy akár Magyarországon milyen társadalmi hullámokat kelt az öregedés és a nyugdíjrendszer kényszerű átalakítása, valahogy nem nagyon bizakodom abban, hogy Irakban vagy Libanonban sikerül ezeket tökéletesen megoldani.
Kedves Dirky
A Közel-Kelet definíciója szempontjából szerintem az szinte mindegy, hogy benne van-e a Maghreb, mert Algéria, Tunézia, Líbia, sőt talán Marokkó is kiállja a párhuzamot, ha a társadalompolitikai, urbanizációs, modernizációs folyamatokat nézzük.
Valóban nem emeltem ki, Palesztína és Jemen az a két ország, ahol egyébként az egész trend nem érvényesül.
A többiben meg egyetértünk
üdv
wape
Megjegyzés küldése