Most hogy holnap este megtudjuk Kepes András műsorából, hogy valójában miért is ment Edu Bolíviába, én is közzéteszem a verziómat, így a legizgalmasabb a dolog.
Hogy mennyire megalapozott ez a vélemény? Pusztán logikázásra, gondolkodásra és arra épül, hogy a világban történő dolgok alapvetően nem különböznek egymástól, csak azért mert a világ egyik vagy másik pontján történtek.
Szóval miért ment Eduardo Bolíviába? Hogy fegyverrel segítsen segítsen az ország gazdagabb, de kisebbségben levő részének az
a) autonómia kiharcolásában
b) egy puccs esetén a rendszer megdöntésében
c) amennyiben a kormány alkalmazna erőszakot az ellenzéke ellen, akkor a gerilla harc megszervezésében, gerillák kiképzésében.
A Katpol blogon jelent valszeg meg utolsó interjúja életében, ahol egy bolíviai tábornokot Che Guevara elfogásáról faggatja. A komment részben valaki felveti, hogy újságíróként ment oda. De akkor minek vitt magával két semmihez sem értő magyart? Mit csinált vele egy horvát és egy ír?
Zsoldos volt? Nem. Az viszonylag jól átjött a magyar médián, hogy Eduban hatalmas volt az igazságérzet, és azért az életét is áldozta volna. Nekem a horvátországi szerepvállalása erről szól. Ez sokan félreértették és az ottani önkéntességéről azt hitték, hogy pénzért zsoldosként vállalta.
Számára az ilyen nagybetűs Ügyek nagyon sokat jelentettek. Ha megnézzük blogjait (saját, ez is ez is) akkor ez világosan látszik az elmúlt évekből, talán ez mozgatta őket.
Emlékszem mikor ott voltunk az Független Iraki Kormány nevű kamuszervezet búcsúztatásán. nem tudom ki szívatott kit, ki vezetett félre kit, de ez az itthon nagyszájú (a média partner volt hozzá) iraki csoport úgy adta el magát, mintha a 2003 utáni és előtti Irakban fontos szereplő lenne (közben nem). Összefogva a Bolek Zoltán vezette Magyar Iszlám Közösséggel több kamionnyi gyógyszer szállítmányt küldtek Irakba (legalábbis a parkolóban három kamion állt). Edu volt a szervezet szóvivője, Független Iraki Kormány vezetőjéről Szemir Szabih Kelil al-Dulaimi későb az a hír járta, hogy meghalt Irakban, az általa vitt segélyszállítmány pedig nem jutott ez a korházhoz, hanem eltűnt (eladták, kifosztották, megkapta a Dulaimi törzs rokon része stb.) valahol Irakban.
Függetlenül attól, hogy mire készültek Eduék, jogszerűtlenül ütöttek rajtuk. Igen kivégzés volt. Index itt szolgál még részletekkel. Nem mintha védeni akarnám a jelenlegi rendszert, de valószínűleg Bolíviában jelenleg mindkét oldal egyaránt kihasznál minden törvényes és törvénytelen eszközt. Eduék kivégzése lehet, hogy az államfő utasítására történt, lehet, hogy a túlbuzgó anti-terrorista parancsnok utasítására.
Mivel az ország még hazánknál is sokkal jobban megosztott politikailag, ennek sajnos nincs jelentősége. Az államfő nem fog belebukni, valami kishal elviszi majd a balhét, ha egyáltalán lesz felelőse a történteknek.
Ami a legérdekesebb számomra az egészben, az Edu céltévesztése. Mint említettem ő mindig az igaz ügyek harcosa volt. Pörgött, pezsgett, polemizált az ilyen igazságtalanságok kapcsán. Különböző blogok, visszaemlékezések említik, hogy a szélsőbalról kezdte (itt édesapja önmagában érdekes élete) és a szélső jobbon fejezte be. De ez most mellékes. A lényeg, hogy Bolíviában szerintem rossz oldalra állt. Ott az elmúlt években egy olyan alkotmányos forradalom megy végbe, amelynek keretében az addig kisemmizett, manipulált indián őslakos többség képviselete valósul meg az országot 2005ig irányító, gazdag, földbirtokos, főleg európai bevándorló származású kisebbség rovására.
Edu ezúttal a befolyását veszni féltő, a hatalmat korábban manipuláló kisebbséget igyekezett valahogy támogatni. Éleslátása ha volt, itt elvesztette. Miért? Talán a magyar jobb-baloldal szembenállását vetítette ki Bolíviára? Talán a családi szálak hívták oda (ha jól értem családja is ebbe a kiváltságos körbe tartozott)? Talán egyszerűen megváltozott az évek alatt és az elnyomottak, üldözöttek védelmét értelmezte át.
Evo Morales, aki kőkemény baloldali, egyenlőséget hirdető és szintén indián származású populista politikus ennek az átalakulásnak a vezetője. Rengeteg konfliktus van, hiszen Morales célja, hogy lassan vagy gyorsan, de leépítse, eltörölje a korábbi uralkodó elit összes privilégiumát. Persze mi Magyarországon tudjuk, hogy bár ezek népszerű intézkedések, és igazságosak is, ettől 30 év múlva nem lesz jobb az indiánok millióinak életkörülményei, nem lesz több étel a hasukban, nem lesz magasabb komfortfokozatú a viskojuk 3000 méter magasan. Sőt lehet, hogy rosszabb lesz nekik harminc év múlva.
De ezt mindenki csak a saját hibájából tanulja meg. Tőlük sem lehet elspórolni. Ha a demokrácia azt jelenti, hogy a többség akaratából tönkreteszik magukat, akkor kérem ez van. Jó, nem 100 százalék, hogy ez lesz. Az egyik oldalon a kisemmizettségből adódó keserűség és hatalomvágy, a másik oldalon a kisemmizettségtől való beteges félelem és a privilégiumok megőrzésének vágya, de egyszersmind annak ismerete, hogyan kell egy minisztériumot, egy vállalatot, egy nagyüzemi farmot professzionálisan vezetni. Ha majd eljutnak oda, hogy szükségük van egymásra, akkor jó irányba indul el az ország. De még mielőtt magam is demagógiába esnék, zárásként:
Ennek Bolíviában még nem jött el az ideje. Most még mindenki rövidtávú célokért küzd és a vélt vagy valós jogaiért küzd. Tekintve az ország 60-70 százalékát kitevő, néha állati sorban élő indiánok keveset kaptak az előző rendszer évtizedei alatt, most úgy érzik saját kezükbe vennék a dolgokat. Hogy ettől ők kommunisták? Hogy ettől castroista forradalom zajlana Bolíviában? Kétlem.
Moralesnek még van egyszer négy éve, ha újraválasztják idén decemberben. Utána jöhetnek az új elképzelések, ötletek és emberek. Edu szerencsétlen módon ennek a hatalmi játszmának lett áldozata, mellékszereplője. Fekete Ibolya, aki filmet forgatott vele/róla, szerintem pontosan jegyezte meg, amikor megjegyezte, hogy Edu élete kerek volt. Persze nem ahogy egyes gúnyolódó blogkommentekben megjegyezték, hogy alsónadrágban, hátba lőve, álmában érte a halál. Nem ebben az értelemben, hanem úgy, hogy valami általa nemesnek vélt cél érdekében, halt erőszakos halált.
p.s.: Miért Eduzom Eduardót. Mint sokan, én is ismertem személyesen egy ideig, valamiféle barátunk is voltunk, amíg tartottuk a kapcsolatot. Ez nem volt valami különleges dolog, Eduardo olyan ember lehetett, akinek sok száz, ezer ilyen barátja lehetett mint én, akikkel valami munka kapcsán, egy vagy két évig nagyon jóba volt, aztán utána semmit.
Valamikor 1997 táján egy félévig, évig gyakran összejártunk, amelynek a vége egy dokumentumfilm volt egy Bosansko Grahovo nevű városról. Batiz András rendezte, Varga Gábor volt az operatőt, Eduardo volt a narrátor, főszereplő, én meg a többi. Az előkészületek, a forgatások és az utómunkák alatt sokat találkoztunk és beszélgettünk. A szétlőtt boszniai városkában eltöltött napok, a hely hangulata, a ott maradt emberek pedig mindenkit összébb rázott egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése