Guantanamói foglyok: kik ők és tényleg jönnek-e Magyarországra közülük?

A Lemil blogon már annyit irogattam a kommentekbe a guantanamoi foglyok befogadásáról, hogy gondoltam akkor itt is összefoglalom gyorsan a témát.

A magyar sajtót - nem tudom miért, de örülök neki - nagyon foglalkoztatja a kérdés. Talán azért, mert miként a Lemil blog nem egy hozzászólója, tényleg azt hiszik, hogy valódi terroristákat, valamire való vallási fanatikusokat kellene beengedni Európába és így Magyarországra.

Nem értem, hogy hihetik/hihették ezt, de végül is most belátom, ez teljesen érthető. Én foglalkoztam túl sokat a témával, és aki csak felszínesen követi az eseményeket, azt hiheti, hogy az alapkérdés: Európa befogadja-e ezeket a veszélyesnek tartott embereket vagy sem.

De nem ez az alapkérdés. Ha ez lenne, én is nemmel szavaznék. Akkor mi az alapkérdés? Szerintem valami ilyesmi: Európa befogadjon-e olyan egykor terroristáknak hitt embereket, akikről ez nem bizonyosodott be és most már nem térhetnek vissza eredeti hazájukba, mivel ott nem tartják be az emberi jogokat és valószínűleg ezeket az embereket otthon is üldöznék/bebörtönöznék, stb.?

Ilyen országok? Üzbegisztán, Líbia, Tádzsikisztán, Kína, Szaúd-Arábia.

A közvélekedés és a riporterek azt (is) hiszik, hogy Európába guantanamoi foglyok, terroristák jönnének és itt töltenék börtönbüntetésüket. Ez sem igaz. Ismétlem, ide csak olyanok jönnének, akik ártatlanok (nem sikerült rájuk bizonyítani semmit) és eredeti hazájukba nem mehetnek.

A magyar média érdeklődése elég skizofrén, és itt elsősorban most az MTI-t kell értsem, mivel rá támaszkodik szinte minden újság. Február negyedikén interjút közöltek Göncz Kingával, aki január 26-i brüsszeli útja kapcsán nyilatkozott. Az EU külügyérek megbeszélésén téma volt a foglyok sorsa. Itt az erről szóló EU-s sajtókommüniké. Ez pedig amit a külügyminiszter asszony nyilatkozott az MTI-nek.

Az EU-s anyag ezt a blikkfa megfogalmazást adja: Nemzeti határozatra van szükség annak eldöntéséhez, hogy a tagállamok befogadhatnak-e korábbi fogvatartottakat, de a miniszterek egyetértettek abban, hogy közös politikai válasz lenne kívánatos, ezért úgy határoztak, hogy megvizsgálják egy összehangolt európai fellépés lehetőségét.

Azaz a befogadás nemzeti felelősség is, de megvizsgálják a közös fellépést is. Göncz Kinga kb. ugyanezt mondta (bár ő csak a közös fellépést hangsúlyozta) és kijelentette az ország elvi nyitottságát.

Nos két héttel később itt van egy amerikai utazó nagykövet, aki tárgyalásokat folytat a foglyok elhelyezésről is. Az MTI lehozza az hírt, félrevezető címet ad neki (Megkezdődtek a magyar-amerikai tárgyalások a guantánamói foglyokról -velem is ezt csinálták, pipa vagyok) és említést sem tesz arról, hogy korábban már Göncz Kinga megmondta, hogy EU-s egyeztetés után dönt Magyarország.

Cím asszem világos, majd a rövid szöveg egyáltalán nem támasztja azt alá.

Magyar média ismét rágörcsöl, Lemilen felteszik a témát, mindenki para, hogy jönnek a terroristák, Küm próbálja hárítani a MTI által okozott kárt. Tálas Péter kollégám sok helyen megszólal, és amennyiben valóban azt mondta a ATV-n (és nem félreértették, vagy a szájába adták), amit mindjárt idézek tőle, akkor ő a legjobban értesült Magyarországon: A szakértő azt is hangsúlyozta, hogy menekültként fogadnánk be legfeljebb két-három - viszonylag könnyen leellenőrizhető - egykori foglyot.

Túl azon, hogy a számot teljesen reálisnak találom én is, Tálason kívül mindenki sokkal általánosabban fogalmazott.

A Hetekben még több információ a foglyokról és Tálastól: „A 250 fogoly három csoportra osztható: vannak, akik ellen megvannak a bizonyítékok és az USA felelősségre is fogja őket vonni; vannak, akik ellen azért nem indítottak eljárást, mert az alapos gyanút csak titkosszolgálat információkkal tudták alátámasztani; és a harmadik csoportba tartoznak azok, akik ellen semmilyen terhelő adat nincs. Utóbbiak úgy kerültek a szigetre, hogy az USA felkérte a nemzetközi közösséget: adják ki az országaikban terrorizmussal gyanúsítható személyeket” – elemezte a helyzetet a Heteknek Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, hozzátéve: „Nincsenek illúzióim, hogy számos országban olyan figurákat adtak ki, akiktől több, akár politikai okból is meg akartak szabadulni.”A teljes cikk a HETEK pénteki számában jelenik meg. (Az idézőjelekben a szakértő szavai)

Hát azért nem így volt teljesen ez a három, mert USA-nak adtak ki olyat, aki sáros volt, és az USA fogott el olyat is, aki nem volt sáros (lásd utolsó kategória fent).

Vissza a parához, hogy akkor kik is jönnek. Ezen volt a vita a Lemil kommentelői között is. Kevesekkel együtt azt állítottam, hogy a Európába küldendő foglyok nagy része nem veszélyes, nem potenciális, megfigyelendő terrorista, szakállas vadállat, aki a saríát akarja bevezetni. A többség szerint ilyenek jönnének. Aztán kiderült, legalább egy hozzászóló esetében miért hiszik ezt. Mert ha már a CIA bevarrta ezeket a terrorgyanús alakokat (Marrs101 szavaival: "Bekerültek a CIA látókörébe, lenyomozták őket, elfogatásukról döntöttek, elfogták, majd a szigetre szállították őket. Ez nem kevés pénz, munka, és hát gondolom az operatív csoportokat sem küldözgetik akárki után, bár gyanítom jópárat normál katonai akciók közben foghattak el." - idézet a Lemil blog egyik kommentjéből).

És itt jöttem rá mennyire elbeszélünk egymás mellett. Ami nekem egyértelmű, az nekik nem, és fordítva.

Az én meglátásom szerint, azok akikkel nem tud mit kezdeni az USA, és jelenleg haza sem mehetnek, és nem is sikerült rájuk bizonyítani semmit a következő helyzet. Bocs idézem magam a másik blogról (csak a helyesírási hibákat javítom ki): Először is mondok egy történetet, amit egy guantanamoi fogoly testvére mesélt el nekem valahol Észak-Afganisztánban. A tesó összetűzésbe keveredett Balkh tartomány vagy Mazar-i Sarif város (már nem emlékszem melyik), biztonsági főnökével, aki nem mellesleg kisebb hadúr 2001 előtt. Ez a hadúr, a testvér és családjának nagy földbirtokaira rátette a kezét valamikor a 90-es évek elején (a család Pakisztánba menekült korábban, nem tudtak szólni ellene). 2001-ben a család hazajött, a föld az exhadúr/biztonsági főnök kezén. Vita van, pereskedés, majd egy öngyilkos robbantás után Mazarban a csávót lefogatja a biztonsági főnök, Bagramba küldi, hogy fogott egy al-Kaidást, onnan az USA Guantanamóra exportálja.

Történetünk szempontjából mindegy, hogy a csávó szervező volt-e, vagy sem, a módszer a lényeg: Az USA-nak semmi köze az elfogáshoz, de bemondásra elvitte. Semmi elemzés, meg "bekerültek a látókörbe", meg hasonló. A legtöbb fogoly, akivel nem tudnak semmit kezdeni szerintem így került oda. Csak Afganisztánban tucatnyi történet van arra, hogy a helyi ellentéteket a hadurak úgy rendezték le, hogy amelyik gyorsabb volt, az mondta előbb az amerikaiaknak, hogy a másik "al-Kaidás". Biztos vagyok benne, hogy Irakban, Fülöp-szigeteken, Jemenben és még egy pár helyen letartóztattak és elvittek jó pár embert, akik lehet, hogy rosszak voltak, de talán nem al-Kaidások. Minden rendes diktatúrában 2001 után jelentős "teljesítménykényszer" volt az al-Kaidások előkerítése érdekében.

Mért? Pénz, presztízs, támogatás és egyéb dolgok amit az USA-tól lehetett kapni. Ráadásul az elmúlt 5 év visszaemlékezései mind arról szóltak, hogy se a CIA-nek, se a Pentagonnak, senkinek fingja sem volt arról, hogy kit is kellene keresni Bin Ladenen, Zawahirin és még egy pár más nagyobb arcon kívül."

Körülnéztem mit kínál a net még ezekről a Európába küldendő arcokról. A Brookings Intézet mindjárt egy empirikus kutatást a foglyok összetételéről. Nekem kicsit jogi nyelvezetű, de azért itt van mindjárt a még a börtönben levők névsora. Ha minden igaz, néhányan idejönnek!!!

Itt egy 99 oldalas tanulmány a foglyokról, szerintem ez ugyanaz, de 100 oldalon. Csak itt találom. Kiderül, ami nekem egyértelmű, más meg csak ezt látta: néhány igazi al-Kaidást is sikerül elfogni, de ők a szerény kisebbség.

Az Európába érkező 50-es listáról itt egy élettörténet. Milyen hasonlóságokat mutat azzal, amit én is hallottam. Oybek Jabbarov üzbég személy annak idején a IMU nevű üzbég iszlamista/terrorista szervezettel érkezett Afganisztánba. Állítása szerint nem csinált semmit (részletek a cikkben), majd mikor 2001-ben Kabulból Mazar-i Sarifba ment volna, a győztes Északi Szövetség katonái átadták az USA-nak mondván al-Kaidás. Üzbegisztánba nem mehet vissza mert ott mehetne gulágra vagy meghalna a kínzások alatt. Mindkettő gyakori eset arrafelé.

Itt egy másik cikk, jó hosszú, ez pedig szintén hozzátartozik. mindkét írás szerzője egy egész könyvet szentelt a guantanamoi foglyoknak és a fenti írásokban tucatnyi esetet örökít meg, amelyek hasonlatosak az általam már bemutatott két esethez: Túlbuzgó államok és szervek leadnak valakit az USA-nak, hogy al-Kaidás, az meg viszi Guantanamora.

Andy Worthington írása alap abban a kérdésben, hogy kiket és ki fogadna be. Kiderül, hogy számos EU-s állam bátran és pozitívan nyilatkozott már előre a befogadásról, hogy az EU parlament nagy arányban támogatta, hogy az EU-s államok fogadjanak be egykori foglyokat. Ha jól számolom Worthington számait az bíróság tisztázott idáig:

-17 ujgur

-és 44 nem ujgur nemzetiségű férfit.

A 44 nem ujgur emberből 23-nak nincs hova visszatérnie. Ők együtt a 17 ujgurral, negyvenen vannak, ami már közelít a hírekben közölt 50-fős létszámhoz. Visszatérve a cikkhez, a 17 fő ujgur valószínűleg Münchenben fog letelepedni, mert ott már van egy nagy ujgur közösség.

A másik 23 fő között (ha valaki, akkor közülük jöhet majd Magyarországra is) a következők eredetét ismerik:

- 3 palesztin

-5 algériai

-4 üzbég,

-1 tádzsik

-8 tunéziai

-1 egyiptomi

-1 líbiai

Hát ebből szerintem palesztin vagy valamilyen más arab ország állampolgára érkezhet max. A közép-ázsiaiak valamelyik szláv országban, pl Lengyelországba mehetnek majd. Persze Nyugat-Európa is várja őket.

Egyébként a jelenleg a táborban levő 245 fogoly elhelyezéséről március elejéig javaslat fog születni, akkor úgy is kiderül, kik és hányan jönnek az EU-ba pontosan. Utána döntünk majd mi.