Senlis álruhában

Múltkor hallottam, hogy valami új kutatóintézet szerint a tálibok az ország 72-án állandó jelenléttel rendelkeznek. Valaki kérdezte is tőlem, hogy erről mi a véleményem, mondtam ez hülyeség nem is nyilatkozom róla.

Most látom, hogy ugyanez a hosszú nevű szervezet újabb bombasztikus kijelentést fogalmazott meg, miszerint a tálibok Kabult szorongatják, szivárognak be, és a fővárosba vezető négy főútból, hármat ellenőriznek. Persze aki foglalkozik a témával, érti hogy mire gondolhatnak, de aki nem foglalkozik, az azt gondolhatja, hogy tényleg ott állnak a kapuk előtt és a fővárosba csak az jut be, akit beengednek.

Na gondoltam most már megnézem ezt a The International Council on Security and Development -et, hogy kik ezek, kik a szakértői, mire támaszkodnak. Először az új tanulmányukat töltöttem le, hogy mit is állítanak, de elolvasni nem olvastam el, mert amikor a címet megláttam, a címek meg a betűtípus egyből a Senlis Councilt-t juttatta eszembe. Ilyen nincs mondom, nevet változtattak.

Elkezdetem nyomozni a neten, és mindjárt kiderült ez tényleg a volt Senlis Council, aminek az elmúlt két évben két bombasztikus jelentése volt: A nemz. közösség minden kábszert vásároljon fel a termelőktől, illetve, hogy a tálibok az ország 52 százalékát ellenőrzik.

Ha kicsit türelmesebb lettem volna, nem kellett volna külön keresnem, mert a tanulmány alatt az első mondat: Formely known as The Senlis Council.

A mostani jelentésükből kiderül tehát, hogy táliboknak az ország 72%-án van permanent presence-jük. Állandó jelenlétük. Térképen:
Nem vitatom, hogy romlott a helyzet, hogy megerősödött a Talibán, de szerintem Afganisztánban így mérni nem lehet. Félrevezető. Azokat vezeti félre, akik csak néha kapnak el egy-egy hírt. Ha pl Baglant nézzük, romlott a helyzet, de tálibok jelenléte nem nőt sehány százalékkal.

A táliboknak esetleg a befolyása nőhet, az informális hatalma, vagy kis számú helyen a formális hatalma, ahol annyira erősek. De itt nem egy megszállás vs. megszállás van egymással szemben. Permanent presence-nek számít, ha a faluban van lakik egy tálib, akiről mindenki tudja, hogy az de nem mertnek hozzányúlni? Ez a fajta számítás, amit a most már ICOS-nak nevezett szervezett csinál szerintem A.-ban nem applikálható (szép magyarosan).

Arról nem is beszélve, hogy amit bejelöltek Baglán kapcsán a térképükön, a szerintem problémás. A kéz tűzszerészhalál miatt az legalább két zöld karika, a Szalangnál nem tudom mit kerestek tálibok. Szóval van amit nem számoltak, de kellett volna és volt amit számoltak de nem kellett volna. És nem tudom, hogy csak a 2008-as naptári évet számolták?

És ha Baglám ennyire pontos, akkor mennyire az a többi? És így a levont következtetések?

A Senlis Council mákfelvásárlós sztoriját annak idején elég sokan lelőtték, megmagyarázták, nem tudom magyarázzam-e én is még egyszer. Lehet majd megteszem, mert mi itt Magyarországon úgy is mindenről le vagyunk maradva. Ja mégis fogom, itt az apropó.

Hétfőn dobta fel a Népszabiban Konrád György neves értelmiségi a Senlis ötletét a mák felvásárlásról: De ha már a bűn környékén járok, egy fiatal magyar agronómus jut az eszembe, aki Afganisztánban a parasztokat szőlő- és gyümölcstermesztésre oktatja. Szívvel-lélekkel teszi ezt, de nem vakon, mivel tudja, és a parasztok is tudják, hogy a mákkal háromszor anynyit lehet keresni, mint mondjuk a szőlővel. És miért ne keressenek ugyanannyi munkával háromszor annyit?

Ha tehát emiatt vegzálják őket, ha a Nyugat meg a helyi szövetségesei ennél elmésebb stratégiát nem tudnak kitalálni, akkor az afgán parasztok esetleg azt mondják, hogy a talibánok a jobbak, mert azok esetleg eltűrik ezt a mákügyet, meg még pénzelnek is belőle, így aztán fegyverhez is jutnak, bezárván a kört, hogy a drogüldözésre fordított árfelhajtó milliárdok végül is a drogmaffiák zsebébe csurognak.

Ha én lennék a Nyugat, és nem akarnék Afganisztánban sem lőni, sem lelövetni, akkor megvenném folyó piaci áron az afgán parasztoktól a mákot, amivel megszüntetném a talibánok varázsát. Megvenném orvosi és kulináris célokra.

Íme, itt szólal meg bennem az osztrák-magyar konyhaművészet fondorlatos ágense, érdeklődésre biztatva e lap olvasóit a mákos rétes, a mákos patkó, a mákos kifli, a mákos laska és a mákos nudli iránt. Élvezhetőség szempontjából előbbi tésztafélék több évszázados tapasztalat és ízlésdivat jóváhagyását érdemelték ki.

Ha a mák bevonulna az élvezettel étkező világ étlapjára, talán nem öldösnék egymást a NATO-katonák, az afgán parasztgerillák és a vallási harcosok. Életismerő személyek talán biccentenek is erre az ötletre, de a bosszús doktrinerek majd jól félresöprik az effajta bohóságot az útjukból.

Túl azon, hogy mennyi a sztereotípia a megfogalmazásban és egyebek, mégiscsak a vége az ami fáj: Életismerő személyek talán biccentenek is erre az ötletre, de a bosszús doktrinerek majd jól félresöprik az effajta bohóságot az útjukból.

Hát ezek szerint, akiknek kételyeik vannak azok lesznek a doktrinerek, akik meg egy tanulmány elolvasása után (vagy saját ötlet volt?), azok lesznek az eredeti csókák. A cikk összefoglalása (ha valakinek nem jött át): Vegyük meg mi (ISAF? Gyógyszergyárak) a parasztoktól az ópiumot mert ópiát hiány van a világpiacon, így elvesszük a nyersanyagot a haduraktól. Így nekik nincs biznisz, így nincs pénz, így nincs miből finanszírozni a háborút.

A megvalósítás? A hogyanok? Csak ilyen kérdések merülnek fel bennem, hogy amíg nincs biztonság, aki ki szavatolja, hogy amit a ISAF/gyógyszergyár ópiumot előre kifizetett (mert ugye ennél az árunál előre kell fizetni), az el is jut hozzá? Nem lesz másodszorra is eladva a feketepiacra a hadúrnak? Vagy a hadúr nem rabolja el a szállítmányt?

Mi lesz ha a hír hallatán egész Afganisztán kábszert fog termelni és túlkínálat lesz, és az ISAF vagy a felvásárló azt mondja, hogy bocs csak a fele kell? Kezdődik előröl az egész? Még lenne egy pár kérdésem, amiket sajnos Konrád György nem tett fel magának (egyébként hogy lehet befejezni egy írást úgy, hogy leparasztozok mindenkit előre, aki más véleményen van?) Hogy bátorítjuk így a vitát?