Média és OMLT

A kommunikációról írt előző poszt utána kaptam még néhány értékes gondolatot. Mielőtt reagálnék rájuk itt egy cikk Ámerikából. Az újságíró Nurisztánban töltött el öt napot egy PRT-ban, de ami most a lényeg, hoy a cikk elején beszámol egy ambush-ról:
Rory couldn’t believe it. They’d been in theater 61 days without enemy contact. Even when the gunners on the Humvees opened fire, he thought that someone must have panicked and made a mistake. Then he looked out the windshield and saw what looked like a model rocket fly right at the Humvee up ahead. It struck beneath the right rear wheel and exploded. That convinced him: they were under attack.

Az egész történet életszerű. Nem arról van szó, hogy a katonák megfutamították a tálibokat (ahogy egyszer az egyik magyar PRT cikk közölte, miután rálőttek egy magyar menetre), hanem hogy súlyos tűzharc után az amerikaiknak sikerült visszavonulni. Azt akarjuk, hogy érdeklődjenek az újságírók? Legyünk életszerűek.

A magyar menetet ért lövöldözés után, adjunk lehetőséget videokapcsolatra a sisakon lőtt katonával és a menet parancsnokával, azzal, hogy bármit mondhatnak. A beszélgetés után esetleg meg lehet kérni az újságírókat, hogy miről ne írjanak. De ez szerintem felesleges. A Hm-es reakció ilyenkor az, hogy ezekről nem lehet beszélni, mert a tálibokat juttathatjuk információhoz az akcióról.

És akkor az amerikaik? Meg a kanadaiak? Meg a többiek? Náluk mivel magyarázzák ezt?

Visszatérve a kommentekre, azért mert úgy érezzük, hogy a bulvár szinten csak fényezés van, még nem jelenti az, hogy nincs rá szükség. A HM kommunikáció valóban lehetne kiegyensúlyozottabb, de lehet ez politikailag nem megengedhető. Ne felejtsük el, hogy azért nekik van a legjobb kommunikációjuk az összes minisztérium közül és ez csak azért van, mert Szekeres miniszter erre figyelmet és gondot fordít. Tehetné azt amit a többiek, hogy nem csinál semmit a komm. főosztálya, de ismerjük el, azért ő bevállalta ezt. Mit akarok mondani? Jó dolgunk van, hogy egyáltalán vitatkozhatunk a kommunikáció színvonalán.

Bevallom én nem várom el a HMtől, hogy saját magát húzza le. Persze, hogy megpróbál magáról jó képet kialakítani, ez a dolga. Az az újságírók feladata, hogy megtudják, hogy gond van a toborzási számokkal, és hogy sok újonc már a próbaidő alatt leszerel. Sajnos nem az USA-ban vagyunk, ahol a Pentagon - újságírói kérdésre - beszámolt arról, amikor nem sikerült teljesíteni az iraki háborúban a havi toborzás mutatókat. Nem tudom, mi lenne ha itthon megkérdezné ezt egy újságíró. Megtagadnák a választ?

Abban Péternek igaza van, hogy a valósabb tájékoztatás, a problémákról történő beszámolás talán nagyobb odafigyelést hozna a katonáknak, de kétlem, hogy magyar országon a közvéleménynek bármilyen effektív hatása is lenne a politikai döntéshozókra. Nem akarok senkit megbántani, de hogy a HM-ben problémák vannak az nem lep meg senkit. Mindenhol problémák vannak, az egész országban. És mindenki a saját problémáival van elfoglalva.

Nekem az lenne a fontos, hogy ha vannak újságírók, akiket érdekel a honvédség, az afganisztáni misszió, akkor azoknak ne vegye el a HM a kedvét az írástól, a munkától azzal, hogy a fölösleges infokat is titokként kezeli, hogy őket is úgy kezeli mint a bulvársajtó munka társait , akiknek gyakorlatilag mindent be lehet adni, és akik meg írnak általában mindent szó nélkül.

Volt az egyik konferencián az egyik HM-es komm. előadónak egy félmondata, hogy a HM célja a minisztérium üzeneteinek eljuttatása a lakossághoz a médián keresztül. Ezt sokféle képen lehet érteni, de nekem az eszközszerű értelmezés jutott eszembe. Tehát média és az újságírók, azok az eszközök, amelyeken keresztül eljut az info. Ez a fajta hozzáállás nagyon leegyszerűsítő lenne, de sajnos volt már olyan érzésem, hogy a HM így tekintett az újságírókra. Viszont, ha ezt megérzi egy újságíró és lehet független, öntudatos (itt van egy szerkesztői, főnöki nyomás is, amit gyakran elfelejtünk), akkor megsértődik, szenyó lesz.

Más. Találtam egy cikket arról, hogy holland utászok egy afgán katonai bázist, FOB-t, építenek Uruzgánban. Akkor kaptam fel rá a figyelmemet, amikor azt olvastam: FOB Anar Juy, which was built in 12 days, is now manned by Afghan National Army soldiers and the French Operational Mentoring and Liaison Team.

Ooooo, akkor esetleg az ide készülő amerikai-magyar OMLT-re is ilyen válogatott nyalánkságok várnak? Mindjárt egy korlátozott komfort fokozattal rendelkező FOB-in is kipróbálhatják magukat. Ja, igen, a magyar OMLT. Mielőtt a HM belefut egy újabb Nemzetes újságíróba, érdemes lenne átalakítani ennek az OMLT-nek a kommunikációját, oly módon, hogy hangsúlyozni kezdjük ez nem egy magyar OMLT lesz, hanem egy amerikai-magyar (vagy magyar-amerikai, nekem mindegy). Amennyiben igazak a hírek, hogy az ohioi Nemzeti Gárda egyik egységével közösen fogunk működni (a hír igaz, Szekeres miniszer úr már áprilisi afgán útján nyilatkozott erről a fülem hallatára, meg lehet keresni az MTI-n).

Megállok egy pillanatra. Extra infok nem a HM honlapján, hanem az amerikai követség honlapján!!!: Magyarország, Hollandia és Ohio Állam Nemzeti Gárdájának (OHNG) képviselői megbeszélést tartottak 2008. május 7-én egy jövőbeni közös magyar-OHNG műveleti tanácsadó és összekötő csoport (OMLT) felállításáról egy holland vezetés alatt álló afgán dandárban. A konferencia célja az volt, hogy információt cseréljenek az OMLT leendő működési területeiről, az új afgán egység kiképzéséről, valamint az adminisztratív és logisztikai háttérről. A közös magyar-OHNG műveleti tanácsadó és összekötő csoportot magyar tiszt fogja vezetni. Az egység Magyarországon és Németországban kap kiképzést, és 2008-2009 őszén és telén vezénylik majd Afganisztánba.

Az OMLT-k, melyek 30-50 katonából állnak, afgán katonai egységeket képeznek ki és támogatnak, hogy azok később képesek legyenek önállóan, NATO és amerikai segítség nélkül működni. Az afgán zászlóalj létszáma kb. 300 fő. Plusz egy kép James Perry és Domján László ezredesekről. (végre látom Domján ezredest mosolyogni, a nyilvános szerepléseken mindig olyan szigorú)

Visszatérve, tehát emeljük ki, hogy ebben a projektben társaink (és segítőink) lesznek
az amerikaiak. Már előre látom, hogy amikor magyar újságírók elmennek az OMLT-hez cikket írni, micsoda kalamajka lesz. A magyar katonák nem mernek majd mondani semmit hivatalosan, az amerikai katonák meg majd elmesélnek mindent. Én küldenék egy sajtost is a HM komm. osztályról az OMLT-be, hogy testközelből lássa az amerikai felfogást a médiáról s szocializálódjon ezzel a fajta gondolkodással.

Hajrá mi!