Van e síita szunnita ellentét Irakban?

Ha csak igen-nem az opció akkor nincs. Honnan jutott ez most eszembe? A ma éjjeli Obama-McCain vitában állítólag Obama azt mondta: “You said that there was no history of violence between Shiite and Sunni. And you were wrong.” Nem is akarom átvenni és elismételni Reidar Vissel nagyszerű esszéjét, amiben a két közösség "konfliktusát" foglalja össze. Bár talán szükség lenne rá, mert mi Magyarországon általában le vagyunk maradva 2-5 évvel még azokról a dolgokról is, amelyek az orrunk előtt zajlanak.

Nekem egyértelmű, hogy nincs szektariánus konfliktus, nem tart két vagy három felé az egységes Irak. De attól még mások nem fogják így gondolni. Inkább összefoglalom Vissert: A két közösség ezeréves történetében hat esetet sorol fel, amikor lehetett erről szó. Ebből három Szaddam uralkodása alatt történt és szerintem ezeket bevenni kicsit túlzás. Szaddam kitoloncolt Iránba több ezer síita arabot és kurdot. Több ezret a 4-8 millióból? Legtöbbjüket nem azért mert síita volt, hanem mert nem volt hajlandó elfogadni Szaddam szekuláris diktatúráját. Igen a másik X millió elfogadta kényszerből vagy önként. Vagy csak élni akart.

Visser nem is említi, hogy hogy lett volna nagy ellentét, amikor a síita többség a mai Irak területén csak a 19. században jön létre, addig ők is szunniták voltak! Hé! Csak akkor tértek át.

Vissernek ebben tökéletesen igaza van viszont: However, subsequent developments in Iraqi politics show that the “Sunni” character of the Baathist regime was not its real core and that it was first and foremost an authoritarian regime built on relations between patrons and clients: In the mid-1990s the dominant political trend in Iraq was intra-Sunni struggles, as tribe after tribe challenged Saddam Hussein, who ended up executing people from his hometown Tikrit and his own family. When the defector Husayn Kamil Hasan al-Majid returned from Jordan in 1996, he was put to death just like many Shiite rebels had been after the 1991 uprising.

2003 után az felekezeti ellentétek fő szítói a bejövő al-kaidások voltak. Jóideig persze azt sem láttuk, hogy az ellenállókat két felé kell választani, irakira és nemzetköziekre, akiket az aktuális cél egyesített, de akik között voltak bizonyos ellentétek és akik között a szakadást nem csak az amerikaiak pénze hozta elő. Akkor mi? Hát pont az al-Kaidások szektariánus gyilkolásai és robbantásai. Ők tényleg a síiták ellen is szent háborút akartak viselni, kiírtani őket. Mert teljesen és hagyományosan összhangban áll világnézetükkel. Az helyi szunniták, akik a vesztesek lettek 2003 után, viszont csak a hatalmukat befolyásukat akarták vissza. De ezt már én is megírtam.

Visszatérve Amerikára Biden, a demokrata alelnökjelölt az egyik fő támogatója Irak felosztásának a hivatalos fórumokon belül. (ez persze így erős túlzás, de a nonszensz etnikai-vallási alapon való feldarabolás témája időről időre felmerül és ő ezeket a nézeteket támogatja.) Irakban csak a kurdok akarnak önálló államot, a síiták és a szunnita arabok nem. Náluk egyébként is az közös arab identitás tudat erősebb mint síita-szunnita különbség. Ha a közös nyelv, kultúra és történelem nem lenne elég, itt jön az elmúlt hatvan év nevelése, amikor mást sem hallottak csak azt, hogy az arabság, arabnak lenni, az arab egység stb.

A kulcs - mint mindig - a történelem tanulmányozása.