Itt az ideje, hogy valamit én is hozzátegyek a grúz-orosz viszonyhoz. Semmi eredetit ígérem :)
A legszellemesebb amit idáig láttam Grúziával kapcsolatban az az Abu Muqawama nem túl tartalmas, de eredeti című posztja: A Ray Charles előadásában híressé vált Georgia on my mind.
Nem tudom kiment-e az intézetem értesítése a weboldalunk frissüléséről (elvileg nem), de megjelent az intézet saját értékelése a grúz-orosz konfliktusról. Még hozzá négy szerzőtől. Rácz Andris tollából a katonai dimenzió, Hoffmann Tamás a nemzetközi jogi oldalát, Romsics Gergő az amerikai oldalt és Deák András meg gondolom a orosz-grúz politikai oldalt mutatja be.
Aki nem akar ilyen sokat olvasni (16 oldal), annak ajánlhatom a mindig jól értesült Stratfort The Russo-Georgian War and the Balance of Power címmel. Meglepődve olvastam az általános USA segélyek mellett, hogy: It maintained about 130 military advisers in Georgia, along with civilian advisers, contractors involved in all aspects of the Georgian government and people doing business in Georgia. It is inconceivable that the Americans were unaware of Georgia’s mobilization and intentions. It is also inconceivable that the Americans were unaware that the Russians had deployed substantial forces on the South Ossetian frontier. U.S. technical intelligence, from satellite imagery and signals intelligence to unmanned aerial vehicles, could not miss the fact that thousands of Russian troops were moving to forward positions.
A cikk értelemszerűen az USA-grúz kapcsolatok más szintjét mutatja be, mint Gergő.
Az opendemocracy-n mindig érdekes dolgok vannak. Itt egy cikk egy grúz szakembertől. Talán kicsit elfogult, de abban új nekem, hogy egyrészt szerinte a dél-oszét enklávéban voltak grúz enklávék (enklávé az enklávéban?), amelyek folyamatosa lőtt korábban az orosz fél. Az is új volt nekem, hogy Lavrov állítólag kijelentette az akciók megkezdése után, Rice-nak, hogy Szaakasvilinek mennie kell ezek után.
Ja és amiért ez az egész jött. Hallgatom az Estét. Göncz Kinga telefonon nyilatkozik a nagyszabású, de sikertelen (ha jól értettem) EU-s közös fellépésről, majd utána Valki László egykori főnököm magyarázta személyesen a fejleményeket. Egy dolog megütötte a fülemet: a lehetőség felmerülése, hogy EUs békefenntartó misszió küldése, benne magyar katonákkal. Persze Valki erre elmondta, hogy ez csak ENSZ BT felhatalmazással indulhatna, a BT-ben meg benne vannak az oroszok is, de akkori is meglendítette a fantáziámat.
Kicsit elfogult vagyok a nemzetközi jogászokkal, végül is néhányuk között dolgoztam négy évet. Úgy szeretem, bár sose sikerült őket megtanulnom, amikor olyan elegánsan hivaktoznak negyven évvel ezelőtti egyezményekre, joghatóságra, klauzulákra - a kedvencem a statútum - és ahogy ezeket ütköztetik, összekapcsolják, és nem tudom mit csinálnak, egyszerűen bámulatosnak tartom és megszerettem ezeket a magyarázatokat, beszélgetéseket, amiket nagyrészt azért nem értek.
4 megjegyzés:
Amit írok azzal sokan nem értenek majd egyet de szerintem ez a konfliktus mind Grúziának mind
az EU-nak középtávon hasznos.
Az érveim a következők:
Grúzia
1; Amellett, hogy sejtjük milyen jelentős veszteséget szenvedett az ország több tekintetben is,
a vereség rákényszeríti a lakosságot és a politikát a szakadár területek elvesztésének
elfogadására. Kénytelenek szembenézni vele, hogy a visszaszerzésük nem reális. Vagyis Grúzia
határai végül rendezésre kerülnek. Ez pedig előfeltétele a Nato és Eu csatlakozásnak. Ami
viszont az egyetlen garanciája a békének.
2; Ezzel a hűborúval véglépp elvesztette támogatását minden oroszbarát erő ezzel lehetetlenné
téve a visszarendeződést még ha névleg vagy tettekben is orosz barát politikát folytató
utódja lesz a jelnlegi kormánynak.
Eu
1; Az USA világhatalmi státusa töretlen de a helyzet nyilvánvalóvá tette, hogy az Egyesült
Államok közel jár a határaihoz, bár szerintem még nem érte el. Oroszország eddig sem tartozott
a megbízható partnerek közé de ezzel végképp megmutatta, hogy sem barátként sem érdemes rá
hagyatkozni - a Dél-Oszét főváros orosz győzelem ide vagy oda romhalmazzá vált -
sem kiszámítani nem lehet. Az Eu nem tett ugyan sokat de az nyilvánvaló, hogy
mástól úgy ahogy őszinte segítséget nem lehet mástól remélni. Ez nem hangzik soknak pedig nagyon
jelentős.
2; A lengyel-balti összhangzás jól mutatja, hogy lassan de formálódik a közös felépés
Oroszországgal szemben, ami ellenpontozza az orosz divide et impera eddig sikeres hatását és
háttérbe szorítja a német álláspontot.
3; A köztudomású energiafüggőség elleni cselekvést ösztönzi a most már mizonyítottan parttalan
jó viszonra törekvés helyett.
Összefoglalva a helyzet kényszerítő erejénél fogva nő az Eu összefogás Oroszroszággal
kapcsolatban - én nem mondanám, hogy orosz-ellenesség inkább a közös fellépés hatásosságának
felismerése - másrészt pusztán azért mert a többi fél nem jön szóba felértékelődik az Eu
szerepe a világpolitikában. USA közvélekedés szerint túlvállalta magát, Kina mind mindig kivár,
az oroszok kemény ellenfelek de nem jó barátok, egyszerűen nem marad más.
Kedves Eaven
Nekem tetszenek ezek gondolatok. Eredetiek, még nem olvastam őket máshol, igaz nem is olvastam sokat a témáról.
"eaven" megjegyzései szerintem is jók! Bár én nem tartom reálisnak, hogy a grúzok papíron is lemondjanak erről a két területről, inkább ahogy jó páran rámutatnak az észak-ciprusi precedens ismétlődhet meg, vagyis, hogy Oroszországon kívül kevesen fogják őket elismerni.
Az enklávékra visszatérve, a http://www.aviapedia.com/wp-content/uploads/2008/08/war-in-south-ossetia.jpg címen található egy jó térkép, oroszul tudók előnyben :). Az enklávék mellett bemutatja a frontvonalak elhelyezkedését. Ha gondolod Péter kirakhatod majd én nem akkora a te blogodra ekkora térképet feltölteni.
pjotr
Helyesbítek: Nem akartam a te blogodra ekkora térképet feltenni.
Megjegyzés küldése