Tanulságok tanulása

Többször több helyen is szóba került, hogy a honvédség hogyan dolgozza fel a missziókban megszerzett tapasztalatokat. Én szkeptikus vagyok a szervezet ez irányú tevékenységével és a munka hatékonyságával, bár hozzá kell tegyem nem ismerem a metodológiát, ahogy dolgoznak, nem ismerem az anyagok színvonalát, mélységét és elsősorban saját tapasztalataimra és katonákkal folytatott beszélgetésekre alapozok.

Onnan jutott eszembe, hogy itt olvasok egy két oldalas beszámolót (21-22 old.) egy company commandertől, akihez három járás tartozott 13 hónapon keresztül Paktiában, és azt írja le miként próbálta az egyik körzetet pacifikálni, milyen kalandjai voltak, milyen tanult technikákat alkalmazott. Lőtték az elején össze vissza, összeveszett a helyi súrával, a helyi kormányzót és rendőrfőnököt a tálibok emberének tartotta, de aztán miként talált olyan embereket, akik hajlandóak voltak vele őszintén beszélni, segíteni, tippeket adni (nem hírszerzés volt ez) a hogyan továbbról.

Figyelem: Ebben a két oldalas írásban olyan dolgok szerepelnek, amit Magyarországon diplomata és katonatiszt egyből a misszió biztonságát veszélyeztető információknak minősítene. Csak ami mindig elmarad ilyenkor az az indoklás.

Visszatérve, ha egy katona így tud írni, akkor elhiszem hogy magától tud írni, egy kérdésekre válaszoló, összeszedett logikusan felépített esszét, aminek a végén ott lesznek a releváns tapasztalatok. De úgy látom egyrészt nálunk túlzásban van a titokzatoskodás (és ezt nem lehet csak úgy levetkezni egy-egy alkalom) illetve nem tudnak esszéket, elemzéseket írni a katonák. (legalábbis nem hemzsegnek az újságok, folyóiratok az elemzéseiktől).

Most ide kell írjam: Tisztelet a kivételeknek, és tudom más tényezők is zavarják az ideális képet. Ami nekem pl fáj, hogy úgy látom az egyetemen sem tanítják meg őket írni. Ez nem Zrínyis sajátosság, hanem a magyar felsőoktatás egyik problémája.

Egyébként Gyarmatinak van egy jó és kemény publicisztikája a Hírszerzőn. Talán ő az egyetlen, aki helyzeténél fogva mondhat erőseket mindenhova, és nem a súlytalan emberek nyugalmával. És ő az egyetlen akitől nem veszi rossz néven a HM az ilyen mondatokat: Éppen ezért sürgősen felül kell vizsgálni a Honvédségre vonatkozó szabályozás egészét, lehetőleg olyan szakemberek bevonásával, akik nem budapesti irodájukból "ismerik" a követelményeket, hanem tapasztalatból. - missziót nem járt katonai vezetők.

Ez azért is fontos, mert jövőre számos új eszköz beszerzése válik szükségessé a missziók, főként az afganisztáni misszió részére, s ha ezt a Honvédségnek saját, amúgy is szűkös keretéből kell tennie, akkor nemcsak kevesebb fog rá jutni, de eleve az a hozzáállás fog, szükségszerűen, érvényesülni, hogy a lehető legolcsóbb eszközt szerezzük be. Ez alapvetően helyes törekvés, de ebben a konkrét esetben szükségszerűen a biztonság és a hatékonyság rovására megy. - a közbeszerzés visszáságai

Mindenekelőtt a jogszabályi és anyagi hátteret kell végre megteremteni. A jelenleg érvényes magyar jogszabályok, az emberi jogokra és pénzügyi szabályokra hivatkozva, nem teszik lehetővé a Honvédség hatékony működését. A komoly, a háborús helyzethez a lehető leghasonlóbb körülményeket létrehozó kiképzés, amely a hatékony felkészülés egyetlen lehetősége, nem lehetséges, mert "sérti a katonák emberi jogait", "veszélyes" és ráadásul, sokba is kerül. - ezek azok, amit katonák állandóan szidnak (bevallom nem értem ezt az utolsó részt, hogy milyen kiképzés sérti a katonák e. jogait. Persze el tudok olyat képzelni, de valaki beavathatna)