Apró hiba

Olvastam a Magyar Honvéd ezévi hatos számát. Általában el kell mondjam, jó, tetszik, egy nap felveszi a harcot a Regimenttel. A 12-14 oldalon van egy képriport arról, hogy a PRT megtette leghosszabb útját, ami 4 napig tartott. Hogy mi a helyzet ott ahol jártak, abból nem derül ki semmi, politikai helyzet, biztonsági helyzet, stb. Csak hogy az emberek kedvesek és szegények.

Volt azonban benne egy Afganisztán cikk, amiben volt néhány hülyeség és egy súlyos hiba. Az 52-53 oldalon olvasható az írás és a Holle anyó meséi címet viseli. Bevallom engem már az ilyen rácsodálkozós címek és elbeszélés módok is idegesítenek, amikor valaki úgy érzi, hogy hat hónap után neki már van mit mesélnie (az még nem baj), következtetéseket levonnia olyan dolgokról, amiket csak abszolút torzítottam látott (egyenruhában) és úgy beszélni dolgokról, mintha azok tények lennének, miközben nem veszi észre saját szubjektivitásának korlátait.

December 19-én kezdõdött a háromnapos „Eid el-adha”, azaz az áldozati ünnep, amely annak állít emléket, hogy Ibrahim próféta feláldozta elsõszülött fiát, Iszmáelt az Úr kívánságára.

Jé, Ábrahám feláldozta Izsákot? Azt hittem az utolsó pillanatban vad kost küldött az Isten. Nahát, akkor Jézus kitől származik? Úristen, elírták a Bibliát.

Csak remélem, hogy a szerzők egyetlen afgánt vállát sem veregették meg, hogy hogy együttéreznek velük Izsák elégetése miatt.

Kedves szerzők, emlékezetem szerint azt ünneplik, hogy Allah, vagy Isten próbára tette Ibrahim/Ábrahám hitét, mikor azt kérte tőle, áldozza fel fiát a kis Izsákot/Iszmáelt (ide írom biztos, ami biztos, hátha ez sincs meg a szerzőknek). Miért ragaszkodott volna Ábrahám fiához a szokásos kötődéseken túl. Mert mai szóval úgy mondanánk, Izsák késői gyerek volt. Apja 100, édesanyja 90 éves volt.

A viccet félretéve, ezeket a dolgokat nem kell tudni, de akkor ne kérkedjünk vele. Vajon a missziós felkészítés része volt ez tudás? Vajon mit csinált a Magyar Honvéd szerkesztője? Ő sem tudta?

De itt az igazi gyöngyszem: Persze azért a hagyományt és a vallásos tradíciót õrzik, például az
utcán burkát (fátylat) viselnek, hiszen az egyik legfontosabb dolog, amit a nõk birtokolnak az a jó hírük. Ez pedig az a ruhadarab, amely a hitük szerint megõrzi lelküket a gyengeségtõl, elméjüket az engedékenységtõl, személyiségüket az erkölcstelenségtõl.

Bevallom nem derül ki pontosan a szövegből, hogy ezt a szerzők gondolják, vagy amit az egyik munkás mondott a szerzőnek. De végül is mindegy. Ha ezt a baromságot, mesét a szerző kritika nélkül hozza le, akkor maga is elfogadja. Ha a szerkesztő se javít bele, akkor ez a Honvéd szerint is mehet.

Feltenném a kérdést a szerzőknek, hogy miért nem egy afgán nőt kérdeztek meg arról, hogy miért hord burkát. Mert ők biztos nem mondanak ilyen idiótaságot: Ez pedig az a ruhadarab, amely a hitük szerint megõrzi lelküket a gyengeségtõl, elméjüket az engedékenységtõl, személyiségüket az erkölcstelenségtõl.

Mi? Agyalágyultak az afgán nők? Nincs jobb dolguk ebben a nyomorban, 10 gyereket nevelve naponta 10 dollárból, elviselni a férfi központú társadalom minden gyötrelmét, mint hogy lelki gyengeségről, elméjük engedékenységéről és erkölcstelenségről filozofálgassanak magukban? Életszerű ez?

Hülyének nézzük őket vagy egy "átlagos" szegény embernek, akik ugyanolyanok Afrikában, Magyarországon, Dél-Koreában, Oroszországban, mint Afganisztánban. Láttunk már magunk körül szegény embert, vidéken, ahol még 50-100 ezelőtti szokások szerin élnek, viselkednek, öltözködnek az emberek? Tudom ez keveseknek adatik meg, de a katonák közéjük tartoznak.

Nem felismerni egy afgán esetében, hogy mi az aminek örül és mi az amivel együtt kell élnie jelenti a missziós felkészítés felszínességét (nem kétlem a katonai dolgokban biztos minden maximum), a katonai azon képességének hiányát, hogy erre magától rájöjjön, meg persze azt a rengeteg sztereotípiát, amit itt belenevelnek az emberbe mire felnőtt lesz.

Ilyeneket leírni egy afgán nőről, pont olyan mikor Horváth Ágnes miniszter asszony, kiutazott Baglán tartományba azért (a rószaszín retikülje tényleg nem játszik), hogy lepacsizzon egy afgán vidéki osztályvezetővel, aki a saját hazájában emberszámba se vesznek a főnökei, és akinek hasonló rang élő magyar sorstársával itt Magyarországon Horváth Ágnes se beszélt többet két mondatnál minisztersége alatt. Mit gondolt ez az osztályvezető, mi járhatott a fejében, amikor egy távoli ország női minisztere, kiskosztümjében ott állt mellette, , amint elvágták egy kecske torkát és önkéntelenül is apró grimaszokat vágott a kicsorduló vér látványára. Komolyan azt hitte, hogy ez most a kétoldalú kapcsolatok építésének újabb mérföldköve, és hogy hazánk ezzel is kifejezésre juttatja, hogy támogatási szándékainak hosszú távú elkötelezettségét.

Hát erről beszélek. Itt kezdődnek a problémák, amikor a magyar emberek és katonák (mindenhol tisztelet a kivételnek) ilyen hihetetlen dolgokat, meséket olvasnak az afgánokról. Ennek semmi köze nincs a valósághoz.

A nők azért hordanak burkát, mert más ruhában nem engedi ki őket a férjük, mert ha mást vennének fel, kiközösíteni őket a falujuk. Azért hordanak burkát, mert félnek. Mert attól tartanak, hogy megerőszakolnák őket az afgán férfiak (náluk már egy ilyen tett a könnyűvérűség jele). Olyan lenne ott burka nélkül kimenni, mintha nálunk nyáron forró nadrágban meg bikini felsőben utazna egy nő a hetes buszon, vagy sétálna Szekszárdon (júj miket gondolnak olyankor a férfiak)

A szerzők csak beszélgessenek egyszer afgánokkal, egyenruha fegyver nélkül, a saját közegükben (húú most sokan elhúzzák a szájukat, hogy abban a mocsokban, meg szemétben, meg vályosviskóban????), nőkkel úgy, hogy nincs férfi a közelben és el fognak csodálkozni, hogy létezik egy másik világ.

Még egy gondolat: Egy érdekesség: hét kiló fa egy dollárba került. Miközben a tartományi
kormányzó megközelítõleg 600 dollárt keresett havonta, addig egy munkás naponta két dollárért dolgozott.
Ez tipikus példája annak, hogy amit itthon észre sem veszünk arra kint mint valami érdekességre rácsodálkozunk. Eleve a szegény ember bérét napi díjban számolja. Úgye az havonta 60 dollár, a különbség tízszeres.

A magyar minimálbér 65000 forint (utoljára ennyi volt, amikor hallottam), egy magas állami tisztség viselőnek (köztisztviselő, szakállamtitkári szint, minden kedvezménnyel, bérlettel az csak maga majd 100000), szerintem meg van 500000 Ft. Nyolcszoros. Olyan nagy különbség, ahhoz képest hogy 500 év van néhány dologban a két ország között?

Kicsit belelovaltam magam. Elnézést.