Palanovics Norbi barátomat megkértem, hogy ha már kint van Japánban és ott ülésezik a JCMB, írjon valamit róluk. Ime. Norbertnak innen is köszönöm
Bár a huszonnégy ország és nemzetközi szervezet a JCMB (Afghanistan Joint Coordination and Monitoring Board, részletesen lásd itt) keretein belül elsődlegesen az Afganisztánnal kapcsolatos segélypolitikáról és az újjáépítésről kívánt Tokióban beszélni, a központi szerepet február 5-én és 6-án mégis a heroin, az ópium és a kannabisz töltötte be. Nem csoda, hisz a jelentések szerint (Tokióban pl. az ENSZ Drog- és Bűnügyi Hivatalának, az UNODC vezetője, Antonio Maria Costa beszámolója alapján) a világ heroinjának 90%-a afgán területekről származik (és kannabiszból is a legnagyobb termelő az ország). A kibocsátás 17%-kal nőtt a tavalyi beszámolók óta, 3,3 millió afgán dolgozik a drogültetvényeken (amely nagyobb területet ölel fel már, mint Kolumbia, Peru és Bolívia drogültetvényei együttvéve). Egymillió afgán drogfüggő, a tálib erőknek pedig hatalmas bevételi forrást – 2008-ban előrejelzések szerint több mint százmillió dollárt – jelent az adó (kb. 10%), amelyet az ópiumtermesztő farmerekre vetnek ki, és amit persze kiegészítenek még a heroinlaborok és a -kereskedelem bevételei is. A letaglózó számok ellenére tavaly mindössze 760, droggal összefüggő letartóztatás volt Afganisztánban.
Hogy miért olyan kevés a letartóztatás, itt egy cikk a Newsweekből, nagyon jól informált és ahogy egy jó újsághoz illik, rengeted személyes sztorival. Gyakorlatilag a tálibok olyan rendszert működtetnek, amely kivásárolja az elfogott tálibokat az afgán börtönökből, addig meg segélyezi a családokat.
Tokióban ismét felmerült az amerikai javaslat, amely szerint kolumbiai mintára le kellene permetezni az ültetvényeket. Ezt a megoldást a többi, konferencia-résztvevő ország élesen kritizálta, mert szerintük ez gazdaságilag és politikailag nem fenntartható. Egyébként az afgán kormány is fél a sprayzéstől, mert az szerintük a farmereket a kormány ellen fordíthatná. A Világbank és Nagy-Britannia szerint is ellentétes hatást érne el a „vegytisztítás”, mivel az felverné a drogárakat, és csak azt érné el, hogy új területekre tolja a termelést. A brit-világbanki közös vélemény szerint az ópiumtermesztést csak akkor lehet kiváltani, ha van más alternatíva (lásd a most futó Tom Hanks-film, a Charlie Wilson háborúja végső üzenetét a háborút követő újjáépítés és fejlesztés szükségességéről). A számítások szerint, a drogtermesztés alternatívájaként futó program a vidékfejlesztéssel, úthálózat- és csatornafejlesztéssel kb. 3-400 millió dollárba kerülne évente, a teljes projekt összesen pedig kb. 2 milliárdba.
Ha nem is közvetlenül a drogellenes programhoz, de az afgán újjáépítéshez Japán újabb 110 millió dollárral járul hozzá (a távol-keletiek eddig 1,2 milliárd dollárt fordítottak Afganisztánra), amely aknamentesítésre és oktatásra (e kettő az ENSZ szervezetein keresztül), valamint határmenedzsmentre, lőszernyilvántartásra és -kezelésre és a menekültek helyzetének javítására lesz elköltve.
A donor országokkal kapcsolatban egyébként Tokióban kritikaként jegyezték meg, hogy a hatvankét donor nem jól koordinált, túl szétaprózott tevékenységet folytat. Az afgán biztonságpolitikával kapcsolatban, a Tokióban felszólalók szinte kivétel nélkül a helyzet romlására hívták fel a figyelmet (igaz, az afgán külügyminiszter azért azt is megjegyezte, hogy az amerikaiak és szövetségeseik jelenléte óta javult az oktatás, az egészségügy és az üzleti környezet állapota az országban). A japán külügyminiszter kissé borúlátó beszédében például kiemelte, hogy a kabuli helyzet jelentősen leromlott, és aggodalmát fejezte ki a sorozatos öngyilkos merényletek és a külföldiek elrablása kapcsán is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése