Haderőreform vita

Az előző poszthoz érkezett néhány hozzászólás. Gabinak annyit mondanék, hogy speciel a terepjárókban lehet, hogy igaza van (bár a norvégok terepjárói agyonpáncélozottnak mikor ott voltunk, maximum alul, ahol nem láttak őket). De én beszéltem tisztekkel a misszió indulása idején,a mikor egyszerűen mindent problémának láttak, az üzemanyag utánpótlást, a vízellátásást, a minisztérium által megszabott keretet az étkeztetésre, stb. Erre az általánossabb hozzáállásra gondoltam elsősorban. Még ezt is hajlamos vagyok megérteni, mert hát végül is a katonák háborús környezetbe mennek. De nehezen tudok elképzelni olyan szitut, amire egy katona azt mondja, na most minden megvan ami kell nekem. (még a brit, meg holland, meg amerikai katonák is panaszkodnak mindig valamire.) Vagy is lehet ilyen, de akkor a fal túloldalán az afgán vagy akár ki már azt mondja magában: Megszálltak minket.

Egyébként nekem semmi problémám a panaszkodással (és is szeretek panaszkodni), a baj az egyrészt, hogy ennek nincs foruma, nem lehet semmit megbeszélni nyíltan (azaz egymást nyugodtan kritizálni, vitatkozni). Másrészt, - s ezzel összefüggésben - nincs párbeszéd, kommunikáció a külső, nem katonai emberekkel, akik szélesíthetik a katonák gondolkodását (mondjuk egy konfliktus politikai vagy társadalmi aspektusaival, történelmi példákkal) illetve a katonák meg az ő nézeteiket finomíthatnák a hadsereg műkődéséről, a katonák gondolkodásmódjáról.

Tóth Gergő barátom azt ajánlotta olvassam el Huntington Katona és Állam c. köbnyvét, amelyben a szerző azt próbálta ábrázolni, hogy milyen a katonák beállítottsága, szocializációja. Sort kerítek rá.

Péternek: Ez a cikk még szerintem a Senlis megjelenése előtt íródhatott, gondold végig.

A JOURNAL OF INTERNATIONAL PEACE OPERATIONS ezúttal főleg a NATO afganisztáni missziójával foglalkozik, van benne szó a fejlesztésekről, a zsoldosok szerepéről, a PRT-k feladatáról, és hét persze a katonai feladatokról. Hála istennek elég szélesen alkalmazták a NATO-hadműveletek kifejezést.

The Taliban Fedayeen: The World's Worst Suicide Bombers? Sokat mondó cím, a szerző azt próbálta felderíteni Afganisztánban járva, hogy milyen okai lehetnek, annak, hogy az afgánok ilyen amatőrök ha öngyilkos merényletről van szó.

És végül, amiről eredetileg akartam írni, illetve csak összegyűjteni, az a Népszabadságágban folyó párbeszéd/vita a HM és egy nyugalmazott, a haderőreformhoz rendszeresen hozzászóló alezredes között. Az utolsó forduló a Újabb haderőreform? c. cikkel indult, amire a HM-ből egy tisztviselő Nem reform, folyamatos cselekvés címmel válaszolt. Erre érkezett az alezredestől A pótcselekvés folyamatossága írás.

Szívesen hozzászólnék magam is, de most nincs rá időm. Viszont a Népszabadság keresője nem működik túl jól.

Éljen a vita!