Hadtudomány és Afganiszán

A hétvégi Magyar Hírlapon majdnem elpattant az agyam. Volt benne egy teljes kétoldalas cikk, ahol végig Georgia-ról (Grúzia) írtak. Georgia így, georgia úgy. Felhívtam a lapot, hogy mi a franc ez. Barátságosan (tényleg) elmondták, hogy erre azért került sor, mert a követség ezt kérte (gondolom mert a világ többi részén így ismerik az országot), a szerkesztőség pedig megvitatta, majd elfogadta a követség kérését. Erre megkérdeztem, hogy ez egy fizettet cikk, amit a grúzok pénzeltek? Nem, volt a válasz. Mondom, akkor a magyar nyelv, meg a helyeírás, meg hogy értsék az emberek a saját újságjuk cikkeit? Nem volt rá semmi határozott válasz. A grúz követség.

Így utólag nem is hiszem, hogy ebbe ne lett volna biznisz. Lehet nem fizettek érte a grúzok, de biztos kivitték az újságírót. Lássuk be, kinek jutna eszébe MAGÁTÓL vagy ki/mi adna teret két oldalon egy elveszett kaukázusi országnak (írhatnék szengált, üzbegisztánt, bolíviát stb) ebben a gyökér médiában.

És megtaláltam a cikket. Sőt van egy héttel korábban egy interjú is a nagykövettel. Csak egyet idézek:

– Az interjúra készülve kissé megzavarodtunk: országát különböző, egyaránt magyar nyelvű dokumentumokban Grúziának és Georgiának is nevezik. Segítsen eligazodni, melyik a helyes?
– Mi Sakartveloónak hívjuk, a hazánkat elsőször megismerő görögök Georgiának. Az elnevezés a georgika, vagyis a földműves szóból ered. Azaz a közhiedelemmel ellentétben semmi köze sincs Szent Györgyhöz, noha ő országunk védőszentje. A Grúzia kifejezés ellenben az oroszból származik, önöknél is az elmúlt negyven évben honosodott meg. Mivel a magyar nem szláv nyelv, nem hiszem, hogy ezt kellene használniuk. Tudom persze, hogy nehéz évtizedes beidegződéseken változtatni, a hivatalos dokumentumokban azonban mindenképpen a Georgia elnevezés használatát kérjük.

Istenem, de rendes ez a magyar hírlap. Ők egyből eleget tettek a nagykövet kérésének.

Hétvégén rátévedtem a Hadtudomány c. folyóiratra. Sok jó és rossz tanulmány mellett hármat belinkelnék. Itt van Tóth András: Az afganisztáni PRT-tevékenység felderítő biztosításáról c. írása, amit gyorsan le is mentek, mert most hátha rájön valamelyik hivatal, hogy ez túl érzékeny. A cikk nem sok, de valami, és minden morzsának örülök.

Aztán Tóth István: Az iraki hadsereg tisztjeinek felkészítéséről c. cikke. Mivel az iraki tapasztalatainkról sem lehet sokat olvasni, itt egy ritka holló.

Az utolsó Berki Tamás: Nemzetközi szerepvállalás Afganisztánban és Irakban, a jövő biztonsági trendjei c. írása vagy előadása, ami a kőpesszimista nézőpontot nyomja. Tényleg ritkán hallottam még olyan katonát, aki alkalmasnak tartaná a munkahelyét bármilyen nemzetközi misszióra, aztán mégis elfutunk ezekkel valahogy. Ja, hogy problémák vannak, meg ez és az gáz! Kérem, mi működik itthon jól, a katonák meg ügyesek és improvizálnak. Ahogy mindenki más.

Berki Tamásnak (akiről jó lenne tudni, hogy kicsoda) mindenképpen a javára lehet írni, hogy legalább mer pesszimista lenni nyilvánosan, mert ugye a HM vezetése, más minisztériumokhoz hasonlóan, nem szereti a kritikát és büntet. Ez a gáz. Be is másolom amit a PRT-ról írt.

Afganisztán, a magyar PRT

Hazánk Afganisztáni szerepvállalását sokan már most – teljes joggal – a Magyar Honvédség eddigi legnagyobb szabású, legkomolyabb missziójaként aposztrofálják. Ugyanakkor úgy érzem, nem mehetünk el kritika nélkül a téma egyes szegmensei mellett.

Más, nagyobb tapasztalattal bíró (és lényegesen gazdagabb) nemzetek jóval komolyabb erőkkel vesznek részt saját PRT-jaikban. A hollandoknak vadászgépeik, a németeknek helikopterszázaduk, más nemzeteknek pedig harckocsi-alegységei vannak Afganisztánban, hogy az újjáépítő csoportok munkáját segítsék. Nálunk lényegesen gazdagabb, és a katonai költségvetésre a GDP nagyobb százalékát költő országok sem vállalnak PRT vezetést. Úgy érzem, megint nagyobb volt a szánk, mint a zsebünk, nagyobb volt az önbizalmunk, mint a józan eszünk. Elismerem, kellett az ország, és a Magyar Honvédség vezetésének a külföldi elismerés, főleg azok után, hogy nem teljesítjük soha vállalt kötelezettségeinket, nem teszünk eleget az általunk aláírt felajánlásoknak, és mindig nevetséges okokkal bizonygatjuk, hogy mit miért nem teszünk meg. Valljuk be őszintén, nem vagyunk túl komoly és szavahihető szövetségesek, a biztonságot nem termeljük, hanem csak fogyasztjuk, és továbbra is potyautas magatartást tanúsítunk.

Mindezek ismeretében nehéz komolynak maradni, amikor a százegynéhány fős magyar kontingens kiküldéséről beszélünk, természetesen légi-, és páncélos támogatás nélkül, olyan esetben, amikor legkomolyabb fegyverünk a BTR–80A harcjármű. Ez az egész vállalkozás csak két dologra alkalmas:

Hamis illúzióval és önérzettel vértezzen fel minket, milyen komoly, és hasznos tagjai vagyunk a nemzetközi szövetségnek; és hogy további tízmilliárdokat vonjon el az amúgy is mélyponton lévő katonai költségvetésből.

A másik kérdés nemzetközi. A PRT-nak elsődleges feladata kellene, hogy legyen a mindennapi ember életének normális kerékvágásba segítése, az afgán állam valódi újjáépítése. Ezzel szemben nem a valódi, mély problémákat oldjuk meg, csak látszatintézkedéseket hozunk. Hiába építünk fel egy iskolát, ha nem lesz, aki tanítson benne, mert az állami alkalmazott nem kap fizetést, mert az államnak nincs költségvetése – mivel az ország GDP-jét a bűnözés (elsősorban a kábítószer-termesztés és -kereskedelem) adja.

Nem értek egyet azzal az álságos és önmagunkat becsapó véleménnyel, hogy a PRT-nak nem, és nem is lehet, feladata a kábítószer elleni küzdelem – mivel ezzel magunk ellen hangolnánk az abból élő helyieket. Ha ez nem a PRT-k, és a nemzetközi koalíció feladata, akkor kié? Nem beszélve arról, hogy a hadurak és a tálibok szövetségének pont a kábítószerből van ereje háborút folytatni csapataink ellen.

Nagyon hosszan elvitatkoznék vele (de mást is kell írnom). Pl. honnan tudta, egy évvel ezelőtt mi a PRT feladata, mikor a NATO sem nagyon tudta. Mennyire ismeri Afganisztánt, ha kijelenti a PRT feladata a kábszer elleni harc. Amit elvár a NATO-tól az felér egy megszállással, olyan katonásnak tűnik, hogy vonuljunk be mindennel, amink van. De hát katona, nem igaz.