Olvasnivalók vegyesen

Először is hamarosan megnyílik itthon az iraki nagykövetség. A cím és a név név már elérhető a a külügy honlapjáról (le kell gördíteni), a nagykövet itt volt Magyarországon 2005-ben mikor a HUN-IDA tartott továbbképzést kb 15 kiválasztott fiatal iraki diplomatának. Egyébként a hírek szerint a líbiai nagykövetség meg be fog zárni.

Láttam valamelyik újságban, hogy a DEMOSZ Magyarország Magyar-Kína konferenciát fog rendezni itthon sok külföldi szakértővel. Sajnos a meghívottak között egy magyar Kína szakértők se láttam, és mintha külügyes, ex-nagykövetek sem lettek volna. Persze ezen a téren felületesek az ismereteim. A DEMOSZnak van egy Kína kiadványa, letölthető innen. Meglátjuk a waijaio blog fog e reagálni.

Waijaio, avagy Zhaoman aki írja, legfrisebb posztjában a kubai demokratizációhoz felajánlott magyar segítségnek ment utána, már amennyire ezt lehet a neten keresztül. De egész érdekes dolgokat talált. Érdemes a következő posztot is végigolvasni Simonyi András washingtoni magyar nagykövetről.

Mint említettem Szekeresék hazatértek és állítólag voltak a mai valamelyik reggeli tévéműsorban. Talán a napkeltében. A miniszter nyilatkozott még kiérkezésekor, ahol nem árulta el, a katonák mit kértek tőle a munkájukkal kapcsolatban. Itt az interjú, az első fele Ukrajnáról szól.

Az MTV Múlt-Kor című műsora 4-én a Szíriában szolgált magyar katonákról szólt. A neten még ez sincs fent. Eszerint 1974 és 1983 között magyar tisztek indították el a katonai tiszti képzést Aleppóban. Én olvastam egy könyvet erről, az egyik magyar tiszt írta meg az élményeit és nagyon jó volt. A neten már vagy félórája keresem de nem lelem. Remélem felteszik a netre idővel a műsort.

Bocskort és Palikot ma láttam a TV2-ben, Hadas Kriszta volt a riporter. És együtt kell éljünk azzal, hogy örök időkre provinciálisak maradunk és csak úgy tudunk beszélni más országokról, (főleg ha messze vannak és szegények), mintha csecsemőként csodálkoznánk valami újra, valami érdekesre. Hogy Hadas Krisztának az afgán törtélneem elmúlt évtizedeiből még mindíg a tálibok a legborzalmasabbak, az OK. Nem volt ideje egy külföldi könyvet sem elolvasni. Bár ebben az ügyben még Katona Magda könyve is megtette volna magáét. És egyáltalán miért várom egy riporterről, aki két napra kiugrik Afganisztánba, hogy bármit olvasson? Vagy a szerkesztőjétől, hogy olyan embert küldjön? Egy kereskedelmi TV-től? Meg vagyok én őrülve? Hiszen nincsenek is már külpolitikai tévés újságírok (tisztelet annak az egykettőháromnak)!

De azért még egy kicsit puffogok. Röhögnöm vagy inkább vinnyognom (milyen furcsa így leírva ez a szó) kellett, amikor az hallottam, hogy mi ott újjáépítünk, meg segítünk az afgánokon. Persze azt teszük, de közben ne keltsük már azt a hiú ábrándot kis magyar közvéleményünkben, hogy ez ott valami? 2 millió dollár Baglanban egy év alatt? Egy rendes NGO elkölt ennyit egymagában aknaszedésre, segélyprogramokra, jogi tanácsadásra csak a tartományban! A nemzetközi közösség dollármilliárdokat költött el Afganisztánban 2001 óta és mi ebből az idénre tervezett 2 millió dollárral együtt összesen 3 vagy 4 millióval szállunk be. Nem az mondom, hogy kevés! Ez tőlünk erőfeszítés, ok. De ne higgyük már ettől, hogy mi ott valamihez IGAZÁN hozzászólunk ebből a pénzből!

Erre is nagy szükség van, mert sok ilyen kis összeg, jól felhasználva, emberek ezreinek az életét tudja megközelíteni. De a mi 500 mill forintunk (ez számolom 2 mill dollárnak) a majd egy milliós lakosságú Baglanban, néhány ezer, tízezer ember életén fog javítani. Ne vessük el súlykot ha nem muszáj. Még akkor se ha itthon egyébként nem érdekel senkit.

És még egy gondolat, Hadas valahogy úgy búcsúzott (nem szó szerint, csak értelmében), hogy hah, mi fehér emberek akkor most jöttünk segíteni ezeknek a szegény, nyomi elmaradott afgánoknak. Hiába, nincs gyarmati múltunk. A britek is ezzel kezdték x száz éve, aztán lassan megtanulták.

Van amiben 10 év lemaradásunk van, amiben ötven, van amiben ötszáz. A tanulást nem lehet megspórolni, mi is azépen végigmegyünk minden olyan fázison, elkövetünk minden olyan hibát, amin nyugati szomszédaink átmentek, amit nyugati szomszédaink megtanultak. Ezt nem lehet megspórolni. Kiváló példa erre egyébként a kereskedelmi televíziózás története, tessék csak olvasni David Halberstam: Mert övék a hatalom c. kétkötetes könyvét. (Most látom, hogy szegény két hete halt meg.) Könyvéből kiderül, hogy mikor Amerikában elindult a kereskedelni (pénz és reklám alapú) televíziózás, a minőségben, az újságírás színvonalában jött a mélyrepülés, a mantra a nézettség volt. És ennek érdekében mindent be kellett vállalni. (morál és erkölcs még egy kicsit korlátozta a dolgokat). De aztán idővel a nézőknek elege lett a selejtből és idővel valaki a minőségben látta az új jelszót, amivel nézettséget lehet növelni. Optimistán nekünk még úgy 10-15 évet kell várnunk, figyelembe véve a magyar sajátosságokat és a hasamra is ütve.

Ne búsulj Magyarország, van remény!