A Talibán Uruzgánból behatolt Dai Kundi tartományba ( TALIBAN ENTERED DAI KUNDI FROM URUZGAN regisztráció szükséges). Ez már Közép-Afganisztán, Hazaradzsat, ahol síita hazarák élnek főleg, nem pastuk. A kormány csapatokat és fegyvereket küld oda repülővel. Ez az ország egyik legjárhatatlanabb része. A nevekből is látszik a siíta, sőt inkább iráni hatás: General Ali Rezayi (a tartományi biztonsági parancsnok) vagy Sultan Ali Uruzgan (A kormányzó), mind i végződésűek. A hétvégén olvastam talám O. Roy-nál, hogy a 80-as években a polgárháborúban az iráni támogatás részeként volt egy olyan kultúrális hatás, hogy a vezetők elkezdték a iráni névmintát is átvenni: az i végződést.
Van itt két hír ugyanarról. Kezdődik az mák "aratás" Helmandban és gondolom egész Afganisztánban. Operation Achilles Heel? szerint Sanginban a tálibok kiűzése után az afgán hadsereg és rendőrség fosztogatott és ennek értelemszerűen nem örültek a helyiek. A mostani nyugalmat az ISAF hajlamos a katonai sikerek eredményének tekinteni, a helyiek inkább a mák szezonnak tudják be.
Erről szól a második cikk a Harvest in Helmand amely egy kicsit rávilágít az afgán valóságra. A helyi napszámosok ugyanis keveselték a munkájuk eredményeként a földesbirtokos által nekik ajánlott napszámot, a termés egyötödét és ezért, itt kell megkapaszkodni, a tartományi központba mentek tüntetni a kormányzóhoz. Ő pedig, a pragmatikus gyakorlatnak megfelelően és félretéve a kormány drog ellenes állápontját úgy ítélkezett:
By April 9, the harvesters were back at work. According to unconfirmed reports, the Helmand government imposed a limit of one-quarter of the opium yield as a fair deal for the labourers.
Na ez a demokrácia. Így a követelt fél helyett egynegyedet kapnak majd, de az is több mint a tavalyi egyötöd. Még egy kis info a fizetésekről:
“I have no other way of making money, so I go off and do 15 days’ harvesting. I might make 10,000 to 12,000 afghani [200-240 dollars]. That could solve my problems.”
Egy szó mint száz: a cikk szerint Helmandban nyugalom lesz mostanában, mert az emberek, a tálibok is, most keresik meg egész évi bevételük egy jó részét.
Living Under the Taleban címmel arról lehet olvasni, milyen is a helyzet Musza Kalában, amely egy kicsit van csak északabbra. Bár a cikkben vannak pozitív és negatív vélemények is a tálibokról, az alábbiak azért elgondolkodtatóak:
The Taleban seem to have learned something from the past. At least for the present, they are refraining from the more excessive aspects of their former brutal rule.
“The Taleban this time do not punish people for their short beards or long hair,” said Abdul Mane. “They do not bother people for listening to music or watching television. We are very happy about the present situation in our district.”
Korábban már említettem Osmani molla célzott likvidálását az ISAF részéről. Itt egy kis utóélet. Jihadist video shows boy beheading man
A hír szerint egy 12 év kinézetű fiú vágja el a torkát annak az embernek, akit a video készítői amerikai kémnek neveznek és a molla elárulásával vádolnak. Az AP riportere a videon hallottak alapján elment abba a faluba, ahonnan elvileg származik az áruló, s ott megtalálta az ember apját. A következőket hallotta többek között:
A reporter went to the village, and Nabi's distraught and angry father, Ghulam Sakhi, confirmed his son's identity from a still picture that AP made from the footage. ...
Sakhi, a retired mosque preacher with a long gray beard, spoke unashamedly of his son's Taliban affiliation and wept twice during an interview in his simple home at the foot of a mountain valley in Baluchistan province. ...
He said Nabi fought against the anti-Taliban Northern Alliance that helped U.S. forces to victory in Afghanistan.
After returning to Pakistan, Nabi ran a religious school in the Baluchistan capital of Quetta and had regularly sheltered both Osmani and Dadullah at the family compound, the father said.
Osmani halála után (2006 decemberében) Nabi Wanába ment (a sokat emlegetett Dél-Vazirisztán központjába), ahol egy törzsi tanács aztán halálraítélte januárban (nem azért ment oda). Az apa az ítélet után beszélt fiával, majd a telefonon egyenesen Dadullah mollával, a tálibok legfőbb katonai vezetőjével: His son passed the phone to Dadullah, but the militant leader ignored his pleas for clemency, Sakhi said.
Mint a cikk is megemlíti, nem jellemző ez a fajta kivégzési mód Pakisztánban, még a tálibok között sem, akik általában fejbelövik bekötött szemű áldozataikat. Ezért is tippelnek többen, hogy ez az al-Kaida volt. Persze a gyerek alkalmazása még brutálisabbá teszi.
Ami elgondolkodtató, hogy azért csak úgy vendégül látták a tálib top négyből kettőt, meg hogy az apa csak úgy beszélt mobilon Dadullahhal. Hol a paki titkosszolgálat, ami le tudja hallgatni a telefonokat?
A korábbi posztból felmerül néhány név: Osmani mollát megölték, Dadullah molla még szervez, Obaidullah mollát elfogták márciusban (Cheney látogatás) és talán még Beradar molla.
Még egy kis színes: az afgán emberek is babonásak. egy hír szerint pánikot okozott az a pletyka miszerint egy Pakisztánból érkező telefonhívás, pusztán a sugárzás következtében elkezd az ember orra és füle vérezni. Mi a babonáink egyenlőre még szofisztikáltabbak.
A Fejlesztés és Segélyezés blog a futball fejlesztésben játszott szerepét boncolgatja. A sport általában két dologra jó ilyen vidékeken. Segítheti valamiféle nemzeti egység kialakulását, ha nemzetközi porondon (micsoda régi szó) játszik a válogatott és segíthet kiutat mutatni, karriert csinálni a fiataloknak. Persze országon belül, egy nemzeti bajnokság pont az ellenkezőjét hozhatja, a hátrányos etnikumot identitásának kimutatását, burkolt tiltakozását. Egy batárom mesélte, hogy irán azeriek lakta résáén (a lakosság 25 százaléka!!!) egy ilyen meccsen a szurkolók azeri dalokat énekeltek az egész meccse alatt és zászlókat lengettek. Majd egy több
tízezres felvonulás következett. Máshol, más alkalmakkor az azeriek sem élhetik ki magukat, mert hivatalosan minden iráni, amiről mindenki tudja viszont, hogy a perzsákat kell érteni alatta
Afganisztánban sajnos nem annyira népszerű, nem úgy mint a röplabda. Ha magyar röpladba csapat fog menni Baglanba, akkor az az én ötletem volt, stipi stopi. Annak nagy visszhangja lenne egész Afganisztánba, Baglanban meg imádnának és sokáig emlegetnének minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése