Éppen zajlik. Tavaly váratlanul meghalt az ország diktátora, Sapurmarad Nyijazov, aki 21 évig volt az ország vezetője, minden további nélkül átvészelte, hogy megszűnt a Szovjetunió. A rendszerváltás idején a kommunista pártot egyszerűen átnevezte Nemzeti Demokrata Pártra. Ellenzéke sosem volt jelentős, 1999-től választásokat sem kellett tartani, mert ekkor megválasztották élete végéig államfőnek.
Eredeti figura volt nem csak az idióta törvényei miatt. A rendszerváltás idején deklarálta országa semlegességét, bár semmi oka nem volt rá, eltörölte a halálbüntetést. A dohányzás elleni kampány érdekében leszokott a dohányzásról. Az egészségesebb életstílus érdekében Asgabat (a főváros) fölött gyönyörű sétányokat épített ki a hegyoldalban, amelyek északa is ki voltak világítva. Emelett persze bezáratta a vidéki korházakat, hogy akinek baja van, menjen a fővárosba. Az áplolónőket elbocsátotta és helyükre a sorozott katonság közlegényeit rendelte.
Volt személyi kultusz annak minden érdekességével, bár valamikor 2000 után egyszercsak elrendelte, hogy a sok útszéli plakátot távolítsák el. Természetesen a felső vezetésben időnként tisztogatások voltak, hogy a belső riválisok nehogy megerősödjenek. Árva volt, fia Bécsben él, a kincstár a saját számláján volt.
Külpolitikájában a semlegességnek megfelelően mindenkivel kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekedett. A Talibánnal, Iránnal, Oroszországgal, Egyesült Államokkal. Ezzel persze elérte, hogy az országát egyenlő módon tudta elszigetelni mindenkitől. Talán az volt a taktitkája, hogy az egyébként is depolitizált türkmén társadalmat így is tartsa meg, akkor lesz velük a legkevesebb gond. A eü oktatás például 40000 diákról 3000-re csökkent, az iskolákban a fő tananyag a saját maga írta Ruhname lett, amelyből mindenki elsajátíthatja a türkménség lényegét. Megjegyzem van ennek magyar fordítása is.
Más vélemények szerint ennek a sok hülyeségnek a lényege a nemzeti identitás kialakítása volt . Mert hogy a türkmének (a lakosság kb 70-80 százaléka) a szovjet modernizáció ellenére még mindíg vidéken él, nyomorú körülmények között és az identitás fő eleme a törzsi hovatartozás. Ez pedig minden rendes fejlődő országban vagy polgárháborúhoz vezet vagy szétszakadáshoz.
Talán nem köztudomású, hogy Türkmenisztán nem létezett 1925 ig. Előtte valamikor a 1880-as években hódítja meg a orosz birodalom (csata Gök-Tepénél 1885), azelőtt meg a terület névleg a buharai és khívai kánsághoz tartozott. Mert hogy itt minden sivatag (egyszer átutaztam rajta és elég deprimáló) és amíg az oroszok "rendet nem tettek" harcedzett törzsek raboltak Irán, Afganisztán és Közép-Ázsia minden irányába.
Szóval az ország 25-ben jött létre és okos tudosok a szovjet időszak alatt azon dolgoztak, hogy ezeket a törzseket valahogy össze kovácsolják egy nemzetté. közoktatás, abc kitalálás, külsös történelem írás (és feltalálás). Türkmenisztán (Tádzsikisztán mellett) mindvégig Szovjetunió legszegényebb köztársasága maradt, hiába fektettek be ide rengetek pénzt Moszkvából, a türkmének száma kb 40 év alatt megduplázódott. ÉS ez nemcsak itt hanem szinte mindegyik közép-ázsiai országban hasonlóképpen történt.
Most hat jelölt van, a fő esélyes Nyijazov fogorvosa. Nagy változásokra nem kell számítani. Az persze várható, hogy mint minden diktátor utód, az új türkmén vezető engedékenyebb lesz, jobban eleget fog tenni a nemzetközi normáknak és talán nem lesz annyira kiszámíthatalan. Demokrácia továbbra sem lesz, attól itt félnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése