Arab vagy iszlám harcmodor?

Na érdekes dolgok derülnek ki. Amikor néhány évvel korábban Irakkal foglalkoztam és az iraki hadseregről próbáltam mindenféle infót találni, többek között szembe jött egy cikk Norvell B de Atkine, Why Arabs Lose Wars Middle East Quarterly, (1999. december, Vol. 6, No. 4.) címmel. Amit a szerző, részben saját tapasztalatai alapján állított, az teljesen hihető volt, más források, egyéb tanulmáynok is megerősítették. A Middle East Quarterly-ről azt kell tudni, hogy a főszerkesztője, Daniel Pipes, erősen arab és iszlám ellenes és Izrael támogató. A folyóirat tanulmányait ennek alapján sokan egyből elvetik, mondván elfogult, rossz indulatú, ám ez így nem igaz. Vannak köztük ilyenek, de vannak közöttük nagyon jó forrásmunkák, tanulmányok.

Itt van példának Michael Rubin, aki egy igazi neokon. Pipes munkatársa, szerkesztő a folyóiratnál, az American Enterprise Institute (ez a Bush párt neokonzervatívok egyik fellegvára) kutatója. Ha jól emlékszem dolgozott Bremer alatt a CPA-ban (a Szaddam rezsim bukását követően felállított, Irakot 2004 tavaszáig kormányzó amerikai hatóság), kiveszi részét az amerikai politikai adok-kapokban, a nukleáris Iránt a legfenyegetőbb veszélynek tartja stb. De mégis 2000 szeptemberében olyan cikket írt a Middle East Quarterly-be, amilyhez hasonlót csak nagyítóval találtunk a világon abban az időben.

Amerikai létére a tálibok minden további nélkül beengedték Afganisztánba. A dárit beszélve, tolmács és kíséret nélkül utazgatott és a benyomásait írta meg Afghanistan: As Bad as Its Reputation? cikkében. És nem nagyon érződik benne részrehajlás. Az írást igen sokat segit mindenkinek, aki valójában meg akarja érteni, hogy a tálibok milyen "alaposak", "szervezettek" voltak és az átlag afgán mit értékelt bennük. Mert persze szeptember 11 után elkezdődött a démonizálás (jó már előtte is elkezdődött 96 tájékán, csak nem a nagyközönségnek), sokan úgy gondoltak erre a csoportra mint egy nagy adag elvetelmült fanatikus őrültre, akik kegyetlen diktatúrát építettek ki. Hát nem egészen.

De elkanyarodtunk. Szóval itt van Atkien és a cikke, arról hogy szerinte az arabok miért veszítik el a háborúikat. Most megtaláltam magyarul itt. Sajnos nem derül ki, hogy ki fordította és nem is ellenőriztem el a fordítás minőségét. Mert magán a weboldalon úgy látom tematikusan vannak válogatva és LEFORDÍTVA a nagíyvilág cikki. De ez a tanulmány olvasásra érdemes.

Átfutottam Kiss Álmos Péter írását A hadviselés szabályai és a nemzetközi terrorizmus címmel. A szerző ha jól emlékszem egy Amerikából hazatért katonatiszt, most talán tanácsadó a HM-ben (a google most nem adott ki ilyet, de mintha olvastam volna korábban valahol) és rendszeresen publikál.

Szerintem a cikk néhány okfejtését tekintve elég erős:
- iszlám harcmodor
- a radikális iszlám a világot két részre osztja
- az új iszlám harcmodor alapelemeit közel 40 évvel ezelőtt kitűnően összefoglalta egy figyelemre méltó filmművészeti alkotás, „Az algiri csata”

Ez csak három meredek gondolat néhány bekezdésen belül. Úgy látom Kiss Álmos Péter mint az egy milliárd muszlimra (vagy annak egy százalékára, ahogy becsüli) vagy inkább az iszlám világban működő terrorcsoportokra ugyanazt a zubbonyt akarja ráhúzni, amelyet az al-Kaidára varrtak annak idején (vagy bin Ladenék varrták magukra).

De igazából nem is akarom nagyon bántani a szerzőt, mert ő azon kevés magyar katonai szakember közé tartozik, aki amikor ír, sokat és nemzetközi szakirodalmat hivatkozik. Ez a jó szokása maradjon megy. Ha meg egyszer véletlenül találkozunk majd biztos el tudunk elvitatkozunk értelmes emberek módjára.