Magyar Honvéd

Különös aranybányának bizonyul a Magyar Honvéd hetilap, amit itt kint, mint egyetlen újságot, rendszeresen olvasok. Az elmúlt időszakban rengeted cikk jelent meg a PRT-ről, nem egy a kiváló Katona Magda tollából. Itt van például a A PRT-k politikai feladatairól című írás, amibe sajnos az elején csúszott néhány tévedés, már amennyiben a nemzetközi szakirodalom által mondottakat tekintem alapnak.
A tartományi újjáépítési csoportok (Provincial Reconstruction Teams – PRT) története mintegy hatvanéves múltra tekint vissza. Hálózatát Mc Arthur amerikai tábornok találta ki a második világháború utáni Japán, majd a koreai háborút követően Dél-Korea rendezésére. Igen fontos körülmény, hogy ezekben az országokban nem voltak már harci cselekmények, a tartományi újjáépítési csoportok méretét, létszámát meghatározta, hogy nem kellett felkelők, terroristák és merénylők támadásaitól tartaniuk. Fő feladatuk az adott tartomány újjáépítése, közigazgatásának beindítása volt, amerikai katonai irányítással. Elkezdődött a gyökérkeresés, előbb utóbb Nagy Sándorig jutunk vissza, mert MacArthuron kívül még biztos volt számos olyan hadvezér korábban, akik a hatalmuk megszilárdítása érdekében, hamar hasonló jellegű munkába fogta hódításaik után
Afganisztánban történetük mindössze hároméves; az ISAF NATO-erőinek 2003-as döntéséhez kötődik. Az amerikaiak hozták létre az elsőt Gardezben 2002 nov vagy 2003 januárja között. Aztán még egyet Bamijánban és Kunduzban (aztán az német lett).
Afganisztánban nemcsak az amerikai hadsereg, hanem a koalíciós erők és az ISAF NATO-erői is tartanak fenn PRT-ket, így a működtetésnek ahány ország, annyiféle modellje alakult ki. Ezek közül a német és a brit modellt emeljük ki. Attól, mert mindenki másképp csinálja, talán nem kellene egyből modelleknek nevezni az összeset. Holland modell, magyar modell???
Ami a diplomatákat illeti, a hagyományos államközi „udvariassági” viszonyok mellett számukra is merőben új feladat nemcsak a kiküldő kormány számára felmérni a helyi igényeket, feladatokat, de tanácsot adni az adott tartomány politikai intézményrendszerének hatékony működtetéséhez is. A feladat – a formát tekintve – némiképp emlékeztet a gyarmati közigazgatások politikai ügynökeinek tevékenységére, ám merőben mások a célok: nem egy újabb idegen modellnek erre az igen elmaradott közép-ázsiai országra erőltetése, számos idegen modell egymást követő bukása után, hanem segítség a saját intézmények kiépítéséhez, az afgán sajátosságok és nemzeti érdekek tiszteletben tartásával
Katona Magda elég szűken értelmezi a PRT civil részének feladatait. Abban ugyanis nem csak a politikai tanácsadót lehet beleérteni. Számos PRT-ben vannak fejlesztési tanácsadók (DEVAD), néhol a biztonsági szervezetek kiképzését támogató katonai rendőröket vagy rendőröket is ide számolják. Kanada büntetés-végrehajtási szakembert is küldött a kandahári PRT-ba azzal a céllal, hogy javítson az ottani börtönkörülményeken (gondolom). A PRT civil részének (főleg ha csak a POLADra gondolunk) feladata K.M szerint tanácsot adni az adott tartomány politikai intézményrendszerének hatékony működtetéséhez. Feltételezem ehhez csak az ért, aki az alábbi két tulajdonsággal rendelkezik:
1 alaposan ismeri a helyi politikai viszonyokat
2 rendelkezik nemzetközi tapasztalatokkal a pol intézményrendszer kiépítésében, támogatásában.
Az hogy Magyarországon nincs ilyen ember, gondolom evidens. Tehát lehet, hogy valami olyan feladattal is meglehetne bízni a magyar POLADOT, ami végrehajtható, amihez ért. Például, ha már úgy is jóban kell lennie a kormányzóval és van egy magyar követségünk is Kabulban, szinte adja magát a lehetőség, hogy a magyar NGOnak (amíg lesznek kint) a minisztériumok útvesztőiben leledző papírjait a gyorsabb ügyintézés felé terelgessék (a korrupció és a kapacitáshiány miatt az ügyintézés nagyon lassú).
Azt nézem, hogy ebben a hosszú cikkben végül is csak bekezdés foglalkozik a címben foglaltakkal.

Szabó László ezredes egy másik cikkben A PRT és az erők megóvásának képessége címmel a Force Protection képesség megmagyarázására törekszik. Nagyon örülök neki és teljes mértékben egyetértek az első bekezdéssel: A tartományi újjáépítő csoport (PRT – Provincial Reconstuaction Team) és a működtetésének biztosítására hozzárendelt – a feladatban részt vevő civil és katonai erők megóvására (Force Protection) összeállított – katonai képességcsomag helytelen vagy rosszul előkészített kommunikációja, „tálalása” következtében, több olyan, már hallott és tapasztalt ellentmondás, magyarázat, vélemény került be a köztudatba, a sajtóorgánumokba, amelyeknek tisztázása szakmai szempontból indokolt.
Ami itthon lejött ugyanis ebből a témából az több mint konfúzus volt. Azt mondanám ez egy katonásan megirt cikk (elnézést a poénért), mert legalább pontosan és szabatosan le van benn írva néhány dolog. Hogy ne növeljem az információban levő redundanciát, most nem mesélem el, hogy miről az írás, csak beidézem talán a lényeget
A Force Protection nem egy katonai formáció, nem nevezhető egységnek, alegységnek, századnak, szakasznak, sem más egységes szerkezetbe foglalt katonai szervezetnek. A Force Protection magában foglalja mindazokat a képességeket, amelyeknek felhasználásával garantálható a biztonságos környezet a végrehajtó csoportok (jelen esetben a PRT rendeltetésének megfelelően kirendelt katonai vagy civil erők) részére.
Közép-Ázsia felértékelődése címmel sajnos egy nagyon rossz cikket kell olvassak. Tele van pontatlan, fél igaz állításokkal.
A szovjet hatalom 1978-tól saját helytartói által próbálta a kommunista világrendet rákényszeríteni az afgánokra, amely törekvés azonban egy mélyen vallásos térségben meglehetősen idegennek tetszett. Hatékony módszernek végül a katonai megszállás tűnt, amely 1979. december 27-től egészen 1989. február 15-ig tartott.
A 78-as puccsra a szovjetek beleegyezése nélkül került sor. A 79-es beavatkozásra a katonai elit ellenkezése ellenére került sor, csak a párt vezetés akarta. Nem hogy kommunista világrendet rákényszeríteni, hanem megmenteni a széteső afgán kommunistákat.
Nem kellett sokáig várni az Afganisztán északi szomszédságában 1992-ben kitört tádzsik forradalomra, amely után megalapozott félelem alakult ki a térség biztonságának afgánosodása tekintetében (Afganisztán-szindróma). Még nem találkoztam olyan írással, ami a tádzsik eseményeket forradalomnak írta volna le. Polgárháborúnak mondták idáig mindig.
A térségben a radikális iszlám térhódítása első alkalommal 1999-ben vált országokon átívelővé. Ekkor az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom fegyveresei Tádzsikisztánon keresztül először Kirgizisztánba szivárogtak be, majd a szabadcsapatok gyors ütemben hatoltak be Afganisztán többi északi szomszédja területére is. A tálib szervezet így már kiterjedt területet tartott ellenőrzése alatt, és a nemzetközivé vált hálózat már igazi kihívást jelentett a térség biztonsága szempontjából nem csupán a nemzetközi terrorizmus szélesedése miatt, hanem a tálib ideológia és a kábítószer-kereskedelem térbeli bővülése okán is.
Hát a szakirodalom radikális iszlám térhódítását az Szu széteséséhez fűzi. Először a Ferghana völgyben voltak problémák, majd jött a tádzsik polgárháború, ahol az egyik oldal legalábbis az elején iszlamista ellenzék címén jött létre.
De ha el is fogadjuk 1999-et, mi az hogy Ekkor az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom fegyveresei Tádzsikisztánon keresztül először Kirgizisztánba szivárogtak be, majd a szabadcsapatok gyors ütemben hatoltak be Afganisztán többi északi szomszédja területére is. Először is a mondat elejéből nem derül k hogy honnan jött a szivárgás, feltételezném, hogy Afganisztánból, de a mondat második fele elbizonytalanít. Lehet, hogy a szerző arra gondolt mégis, hogy az IMU Üzbegisztánból szivárgott át máshova? Egyedül ugyanis Üzbegisztán neve nincs megemlítve. A tálib szervezet így már kiterjedt területet tartott ellenőrzése alatt. Milyen kiterjedt területet? Milyen területeket Afganisztánom kívül?
Még egy utolsó idézet:
A tálib rendszer megdöntését követően a térség biztonsági kockázata ismét emelkedett, hiszen számítani lehetett a tálib fegyveres alakulatok és a kiképzett terroristák szétszóródására Közép-Ázsiában, valamint hatalmas menekülthullám megindulására a szomszédos országok felé, amely már az egész térség destabilitását vetítette előre. Szerencsére a valós folyamatok elmaradtak a számításoktól, azonban Afganisztán továbbra is a térség egyik legnagyobb biztonsági kockázata maradt. A gondolatmenetet megfordítva: ha sikerülne Afganisztánt működőképes társadalmi-gazdasági rendszerré formálni, akkor geopolitikai adottságai miatt a térségben középhatalmi vezető szerephez is juthatna. Az Afganisztán-szindróma megszűnésével a szomszédos országok is jobban behatárolható környezetben tudnák érdekeiket képviselni.
Ami az idézet első felét illeti, néha az az érzésem, hogy 8 évvel ezelőtt íródott a cikk. 99-2000 re minden elemző már biztosra vette, hogy a tálibok szóban hangoztatott expanziós törekvései északi irányban alaptalanok. Az általuk támogatott IMU, amely a térség egyik középhatalmát, Üzbegisztánt akarta iszlám állammá alaktani, nem volt képes soha valós veszélyt jelenteni. Utóbb kiderült a terroristák nem szóródtak szét (mert ez az arab világ, ahogy mindenki úa néz ki és egy nyelvet beszél - kis túlzással), nagy menekülthullámok nem voltak északra (ahogy korábban sem), egyszóval komolyan nem tudtak a tálibok destabilizálni semmit. Talán mostanában Pakisztánt, de még az is nyitott. A folyamatok nem szerencsére maradtak el, hanem mert nem volt semmilyen valós alapjuk a működésre.
Végül Afganisztán csak akkor lesz középhatalmi tényező ebben a térségben, ha a fejlett világ 100 évre lehunyva szemét évi dollár milliárdokat ad egy felvilágosul diktátornak, aki más fejlődő világbeli országokban már megtapasztalt módon aztán nagyobb hatékonysággal és kegyetlenséggel modernizálná az országot. De én ezt senkinek sem kívánom.