In the Land of the Taliban címmel egy remek írás jelent meg a New York Timesban egy hete. Igazából annyi minden van benne, hogy lehetettlen összefoglalni. Az újságíró hölgy beutazta a pastun területeket, a paki-afgán határ mindkét oldalát. Találkozott új és régi tálibokkal, fitalokkal és öregekkel. Nem felejtett el kitérni a paatunok törzsi megosztottságára és ahogy a kábítószer útját leírja Törökországig az egészen szenzációs. Hosszú olvasmány.
48 Taliban Die in New Wave of Fighting, NATO Says címmel csak az előszele jön annak, ami az elkövetkező héten még számos írást fog inspirálni. Mint arról korábban már írtunk az elmúlt hónapokban Kandahárban nagy harcok voltak Panjway környékén, ahonnan végül sikerült a tálibokat kiszorítani. Most úgy tűnik máris visszatértek és kezdődhetnek a harcok újból. Talán ezzel összefüggésben bombázott le a NATO több tucatnyi afgán civilt. kulcsfontosságú lenne, hogy ezt az ügyet a NATO jól kezelje, mert ezzel jól meg tudná magát különböztetni az amerikai gyakorlattól.
Tegnap mintha azt láttam volna, hogy bejelentik az téli hadművelet terveit. Gondolom a déli országrészre vonatkoznak a tervek. Abból a szempontból figyelemre méltó az elképzelés, hogy nem akarják hagyni a Talibán megerősödését. 2001-ben azon aggódott minfden biztonságpolitikai szakember, hogy milyen nehéz is lesz majd télen harcot vívni a Talibán ellen, aztán nem tűnt olyan problémásnak. (Úgyanez volt Irakkal 2003-ban, csak akkor a nyári hőség meg a homokviharok miatt aggódtak). Afganisztánban hagyományosan mindenki a telet használja a feltöltésre, sorok rendezésére, mert akkor a hó gyakorlatilag az ország egy részét elzárja a külvilágtól.
Van itt egy Oxfam tanulmány az afganisztáni egészségügyi helyzetről. A lakosság 87 százalékának nincs hozzáférése ívóvízhez. A tanulmény az imporved water kifejezést használja.
in Afghanistan, 52 per cent have no safe drinking water and 75 per cent inadequate sanitation facilities. Ebből látszik, hogy az új sulikat már budival és kúttal építik. Ezért a jobb statisztikák.
Az eü központok többségébében szintén nincs tiszta víz és elektromos áram. Az általános iskolai oktatókból és az eü munkásokból külön-külön, átlag 50000 fős hiány mutatkozik. Csak haladóknak.

Dunai Péter a hétvégi Népszabadságban megírta az afgán útiélmények hosszabb összefoglalóját Idegenekkel páncélos szörnyeken. Jó írás, úgy értem szinte mindennel egyet tudok vele érteni. Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy D.P.-éknek már kedvezményként (megtiszteltetésként) adták el, hogy idegenként beléphetnek Maszúd szentélyébe. Mikor mi voltunk ott februárban még nem volt kész a felépítmény, nem volt ott senki csak egy értetlen őr, akit nem nagyon zavart, hogy be akarunk menni. Persze lehet más ha katonákkal érkezik az ember.
Két apróság: "Ritka kincs a víz, megőrzésére évszázadok alatt csatornarendszert építettek ki, amit a tálibok néhány éve szétromboltak" Nem csak ők, már a szovjetek is csinálták és mindenki más, aki elakarta űzni az embereket a földjeikről. Ez az úgynevezett karez, ami a hegyoldalban gyűjti össze a vizet és föld alatti csatorna rendszeren vezeti le a völgybe. Így tiszta marad, nem párolog, viszont csak békeidőben működik mert rendszeres és összehangolt karbantartás igényel. Minimális erőfeszítéssel lehet tönkre tenni az egész rendszert. Háborúban attól is tönkre megy, ha egy idejig nem foglalkozik vele senki. Nem feltételenül érthető ennyiből tudom, és én is csak akkor értettem meg, amikor most októberben láttam egy rajzot is róla.

Két szomáliai hír. Az iszlamisták elfoglalták Baidoa városát is, amely dél-Szomália központja. A névleges központi kormány által ellenőrzött város (valójában az itteni hadúr(ak) álltak szövetségben a kp.i kormánnyal) milicistái egyszerűen mgfutamodtak, pedig a cikk szerint már etiópai katonák is jelen vannak a térségben feltartóztatni az iszlamistákat. Ez a link egy friss összefoglaló arról, hogy ki kicsoda, hány órára, mit akar Szomáliában.