PRT Segélyezés II

Szóval ha kint is van szakember és azt adná, amire pont szükség van, nem biztos hogy eredményes lesz, mert nem értik, túl magas stb. És a véletlenül a szakemberünk nem bírja a gyűrődést, beidegel, begubózódik, udvariatlan és megbántja az afgánokat, akkor mi fog történni? Az afgán azt gondolja, amit idáig gyakran tapasztalt. Idejönnek az idegenek , rengeted pénzért és olyan dolgokat beszélnek, aminek se füle se farka méghozzá nagyképű távolságtartással. Ők meg maradnak szegények és nyomorultak . Először nem történik semmit, másodszorra, sem sőt harmadszorra sem. De az ötödik, 10ik alkalommal már idegesen lesznek és mikor legközelebb arra megy egy magyar terepjáró, beleeresztenek egy sorozatot. Abba meg bele is hallhat valaki. Ez persze így csak egy lehetséges hipotézis, vitára várok mindenkit.
Tehát vannak a nemzetközi NGO-k, a magyar NGO-k és a minisztériumok. Mik a prioritások, mik az elképzelések? Kinél vannak az ötletek? Kinél van a pénz?

Egy Afganisztánt megjárt szakember szerint ráadásul minden, ami PRT, az katonai ergo gyanús az afgánok szemében. Az együttműködési hajlandóság abban a pillanatban jelentősen csökken. Talán ha arra gondolok, hogy a minisztériumi verzió mellett szólhat a pénz hatékony felhasználása (magyar szemszögből): néhány ember megjárja Afganisztánt és tapasztalatot szerez az országról, valamennyi tudást pedig biztos átad.
Az én verzióm szerint, ha a minisztériumok maguk akarják elkölteni a pénzüket azt valahogy úgy kéne, hogy összeülnek a szakembereik Afganisztánt ismerő és a nemzetközi fejlesztést ismerő szakemberekkel és brainstormingolnak. Előbb utóbb biztos kijön valami jó ötlet, utána a megvalósításon meg majd lehet tovább ötletelni. Ezt is ki lehet kezdeni, hajrá!
Azt kell látni, hogy nincs jó verzió, nincs jó PRT fejlesztés. Ez egy új koncepció, mindenki a maga lehetőségei, és a helyi igények szerint IMPROVIZÁL. Mindenki eldöntheti, hogy a pénzét mennyire hatékonyan akarja elkölteni, szerintem a hollandok pl. ebben nem jártak az élen, majd ezt máskor fejtem ki. Nekünk is improvizálni kell, és eldönteni, hogy a pénzünket beleöntjük-e az afgán fekete lyukba, ami bármit képes elnyelni, vagy egy kis eredményt megpróbálunk elérni. Ennek eredménye lehet, hogy Oberammergau-ban a NATO továbbképzéseken majd magyar módszerről beszélnek, hogy a mi tapasztalatainkat rakják bele egyik lehetséges példaként a NATO PRT szakkönyvekbe és a NATO-ban minket fognak dicsérni és szeretni. Ha szarul csináljuk, persze akkor sem lesz semmi, csendben elszalad a két év, sok százmillióval gazdagítottunk néhány afgán hadúrt és a nagy szürke középmezőnyt fogjuk gyarapítani.

De mondok egy példát, amin pl. el lehet indulni. Állítólag nagy igény van Afganisztánban a cukorra. Igen ez hihetőnek hangzik. Pul-i Kumriban van talán egy cukorgyár, vagy ha nincs lehetne építeni. Még fontosabb talán, hogy lehetne cukorrépát termeszteni, ez még jó is lenne, ha már helyett tennék az emberek. A térségben állítólag meg is terem a cukorrépa, jók az éghajlati viszonyok. Ha az igények felmérve, és az ötlet megalapozott akkor jól jöhetne az FVM-be valakinek a szakértelme, aki ért a cukorrépa termesztéshez. Akkor ki kellene menni, megnézi, hogy az afgánok hogy termesztik. Ha van ötlet javaslat, amivel lehetne növelni a termelést, a hatékonyságot stb. Milyen a gépesítés, van e műtrágya, kell, lehet-e anélkül. Akkor ki lehetne menni egy szakembernek a nálunk meglevő tudást átadni. Persze először ezt kommunikálni kell az afgánoknak, hogy miért lesz jó. Egy területen először egy pilot projektbe kell kezdeni. Az egész programot végig kell kísérni. Ezt már pont egy fejlesztési szakember tudja, hogy ezek hogy szoktak megvalósulni. A szakember egyszer kimegy felmérni, egyszer a vetéshez (vagy nem tudom, hogy csinálják) egyszer a betakarításhoz. Ilyenkor ha kell a traktorra is ül, saját kezűleg csinálja, hogy lássák az afgánok. A fennmaradó időközben egy fejlesztési szakember (akit nem tervezünk küldeni a jelenlegi tervek szerint) kíséri figyelemmel a projektet, ah bármi gáz vagy kérdés van, azonnal hazatelefonál, kérdez. Ha nagyobb gáz van, az előzetes terveken felül kimegy a szakember megint. Bizonyos részdolgokra be lehet vonni NGO-kat, mondjuk, hogy azok azon a területen ássanak csatornát, vagy a régit újítsák fel.
Magyar cégek adhatnák az alapanyagot, bizonyos további szaktudást stb. ami akkor a magyar cégeknek lenne jó (általános gyakorlat azért, hogy helyi, afgán cégekkel végeztetünk amit lehet).
Persze, hogy a dolog működjön és az afgánok a mákról átálljanak a répára más is kell. Pl eü létesítmény a közelben, suli, hadurak hiánya. Az afgánok ugyanis azért is termesztenek kábszert, mert az egyfajta bankbetét. Ha valaki beteg, ha a gyereket suliba kell küldeni, a túszul ejti a hadúr a rokont. Ezek mind pénzbe kerülnek ott is. Ha ezek biztosítva, akkor nem kell parázniuk. Néha a hadúr (rendőrfőnök) kényszeríti a farmert máktermesztésre, ezeket ki kell kapcsolni. Nem nekünk, a helyi bűnüldözésnek. És kell majd a gyár is, ami átveszi a cukorrépát
A félreértések elkerülése végett, ez nem a kábítószer elleni küzdelemben való részvétel lenne. Ez nem feladata a PRT-nek.

Egyszer majdnem felrobbantották, mikor Karzai későbbi helyettesével Ahmed ZiaMAszúddal kampányolt az elnökválasztásra (Zia Maszúd a felrobbantott Ahmed Sah Maszúd egyik testvére, aki meg az mudzsáhid ellenállás hőse, pandzsír oroszlánja, mert azt meg sose tudták bevenni az szovjetek annak ellenére, hogy Kabultól alig 70 kilométerre fekszik. Jártam ott, elég macerás lehetett csak a kísérlet is. Volt ott szárazföldi és légi átkaroló hadművelet, deszantolás, különleges alakulatok de mind hiába. Maszúd ott is van eltemetve, majd keresek valami képet a sírjáról, az afgán viszonyoknak megfelelően modern csúnya lesz és még csak félig van kész. De amit ott láttunk jellemző példa. A síremlék alatti faluban vagyunk - csak később derült ki, hogy ott született - tolmácsunk a helyi embereket kérdezi, hogy hol a Maszúd sírja. És nem tudják! Vagy nem értik a kérdést, vagy nem tudják mire vélni, hoy négy külföldit miért érdekel ez? Kb az ötödik ember tudott olyan válaaszt adni, aminek kapcsán rájöttünk, hogy a falu fölötti hegyen kell keresni a mauzóleumot. Ilyen lesz az információszerzés Baghlánban is)