Igen elfelejtettem, hogy a Hírszerző cikknek voltak előnyei is (hajlamos vagyok ezekre nem figyelni). Legfőképpen az, hogy kiemelte ismét, Magyarország megítélésvel azért problémák vannak, voltak a NATO-belül. Saját forrásaimból én is megerősíthetem, hogy a HM tényleg nyomta a PRT-t, amitől egy páran tartanak a magas költségek miatti PR eladhatóságában és a esetleges veszteségek miatt. Ha pedig a szerző információja helyes a vezérkarról és a miniszterek kiállásáról, akkor ez jó hír és megjegyzem.
Résznem hogy meglegyen magamnak, részben az olvasók szórakoztatására elkedzem bemásolgatni a a Magyar Narancsban megjelent cikkem (XVIII. évf. 15. szám, 2006-04-13) első részét:
Afganisztán - Rend a homokon,
Nagy levegőt veszünk, és elindulunk az Üzbegisztánt Afganisztántól elválasztó Béke és Barátság hídján. Az egykor a tálibok uralta országról a háború vége óta sem hallani sok jót: robbantások, öngyilkos merényletek és az al-Káida növekvő aktivitása.
"Észak-Afganisztánban minden rendben van, biztonságban leszünk, mert itt nincsenek tálibok" - nevet ránk Akhbar Khan, az üzbég határon fekvő Hairatán város biztonsági főnöke. A számos tekintetben Danny De Vitóra emlékeztető figura művirágokkal és egy Ahmed Maszúd-óriásplakáttal díszített szobában ecseteli, hogy mire is számítsunk. "Mióta Rasid Dosztum, az üzbég milícia vezetője Kabulban van, nincsenek problémák. Ha mégis, akkor csak Pakisztán miatt. Pakisztán támogatja a tálibokat, és azokat is, akik idejönnek bajt csinálni." Még sok szépet hallunk az oktatás, a terrorizmus és a kábítószer kérdéséről is: az ország sikerpályán, a máktermesztés csökken, sorra épülnek az iskolák és az egészségügyi központok. Egyedül a terroristákkal és a talibánnal van probléma. Ami valószínűleg így igaz: a biztonsági főnök az utcán csak kalasnyikovos testőrök társaságában sétál.
A vidék központja Mazar-i Sárif. Itt van az ország legfontosabb vallási szentélye is, állítólag a Kék Mecsetben őrzik Mohamed vejének, a síita iszlám alapítójának, Alinak az ereklyéit. Hitetlenek lévén csak a belső udvarig jutunk el, a Közép-Ázsiában oly jellegzetes perzsa eredetű díszítőelemekkel, kék mozaikkal gazdagon kirakott szentélybe már nem léphetünk be.
Mazar-i Sárif kellemes hangulatú város; házunk tetejéről figyelhetjük az alanti főút forgatagát, a házak falánál ürítő férfiakat, a kisboltokat, a lovas kocsikat, tevekaravánokat, a fehér-sárga taxikat. Az utca középső része szemétdombként is funkcionál. Van internetkávézó, könyvesbolt, másolt CD-ket és DVD-ket forgalmazó üzlet. Meg persze bazár - bár a Közel-Keleten szokásos, hosszas alkudozás itt mintha nem lenne divatban.
A városért a Nadzsibullah-rezsim 1992-es összeomlását követően súlyos harcokat vívott Rasid Dosztum, az üzbég és Mohamed Atta, a tádzsik hadúr. A talibán aztán itt is megvetette a lábát egy időre, de csak hogy távozásukkal a két parancsnok ott folytassa, ahol 1998-ban abbahagyta. Most épp az utóbbi áll nyerésre: Atta hivatalosan a várost is magában foglaló Balkh tartomány vezetője.
A két hadúr sorsa
Atta kissé bizalmatlan az újságírókkal, nemrég egy interjúkérelmező megpróbálta felrobbantani. Fogadószobájában, egy nagyobb, L alakú teremben a falakon aranyozott lambéria; lépteink zaját vastag szőnyegek nyelik el. A kanapék huzata zöld és barna, mindent faragott levélminták díszítenek. A bútorok, a sötét kárpitok csak fokozzák a hőséget. Ízesítetlen zöld teát, kristálytálakban diót és mandulát kapunk.
Mohamed Atta diplomatikus frázisokkal köszönt. A negyvenes éveiben jár, hosszú ujja, rövid szakálla, visszafogottan elegáns, sötétkét öltönye, a hanghordozása mind legfeltűnőbb tulajdonságát, az ápoltságot sugározza. Válaszai, amikor nem a múltjáról kérdezzük, többnyire semmitmondóak vagy kitérők. "Mi a véleménye Rasid Dosztumról, a régi riválisról?" - provokáljuk óvatosan. "Dosztum úr az államfő mellett dolgozik, fontos beosztást kapott Kabulban, remélem, sikerrel végzi a munkáját." Ügyesen félreállították - hallom később az egyik nemzetközi szervezet angol munkatár-sától. Kreáltak neki egy jól hang-zó posztot a katonai vezetésben, amit az üzbég hadúr elfogadott. Három hónap alatt rájött, hogy se hatalom, se pénz, se befolyás nem jár az új állással. Pedig a patrónusrendszer csak úgy működik, ha a rengeteg kliensednek állást, jövedelmező posztot tudsz biztosítani. A parlamenti választások is betettek Dosztumnak, számos híve ekkor az ő segítsége nélkül jutott mandátumhoz.
Nőügy
A tálib rezsim összeomlását követően, 2001 decemberében az afgán frakciók és a nemzetközi közösség képviselői a Bonn melletti Petersbergben gyűltek össze, hogy kidolgozzák az ország fejlesztési és újjáépítési programját. Ahhoz, hogy a különféle közösségek békében tudjanak egymás mellett élni, a terv először az államstruktúra intézményes helyreállítását tűzte ki célul. Az egyes programok mellé egy-egy nyugati nemzet állt főkoordinátorként és szponzorként. Az Egyesült Államok a hadsereg, Németország a rendőrség újjászervezését és kiképzését, Japán a több százezernyi milicista lefegyverzését és társadalmi integrációját vállalta. A legitim hatalom helyreállítása az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásával kezdődött, az alkotmányozással folytatódott és az államfő- és parlamenti választással 2005 szeptemberében ért véget. A választáson elindult számos, az elmúlt évtizedekben kegyetlenkedéseivel hírnevet szerzett hadúrból lett politikus is.
Az afgán demokrácia működőképes, legalábbis ami az intézményrendszert illeti. A kabuli parlament frissen helyreállított, világossárga falai valósággal ragyognak a poros, barnásszürke környéken. Az alacsony kerítés túloldalán Toyota Landcruiserek parkolnak; a sötétített ablakú luxusterepjárókat civil ruhás fegyveresek támaszt-ják. Egyelőre veszélyes foglalkozás képviselőnek lenni.
Sukria Barakzai az afgán nőügy prominens képviselője. A tálibok alatt Kabulban titkos lányiskolát szervezett - az ilyesmi tiltott volt, akárcsak a nők munkavállalása. "Én voltam az első nő, aki a tálibok bukása után levetette a burkát - meséli büszkén a kihúzott szemöldökű, minden egyéb tekintetben is modern külsejű asszony. - Az első szembejövő egy kisgyerek volt, akinek földbe gyökerezett a lába. Megbámultak, könyörögtek, hogy ne provokáljam a közhangulatot, de úgy éreztem, hogy ez a tálib nézetektől való teljes elhatárolódást is szimbolizálja. Eleinte a barátnőim is ellenezték a lépésemet, de azóta egyre többen vagyunk." Barakzai asszony indította el az első színes női magazint. "óriási volt az érdeklődés, a lapnál csak nők dolgoztak, és olyan témákról írtunk, amelyekkel az afgán asszonyoknak a hétköznapokban kellett szembesülniük." Megkérdezzük, milyen érzés olyan politikusokkal együtt dolgozni, akik korábban a nők és az afgánok nagy részének az elnyomására tették fel életüket. "Először meglepődtem, amikor szembetalálkoztam Rocketi mollával (lásd keretes interjúnkat). Aztán azt mondtam magamban: ez az ország annyi mindenen átment, vannak a parlamentben kommunisták, tálibok, dzsihádisták, de az emberek valamiért ezeket választották. És ha ez a nép akarata, akkor elfogadom."
A tálibok 2001-es bukása óta az Egyesült Államok által támogatott Hamid Karzai elnök hatalma jobbára csak a fővárosra terjed ki; a közbiztonság régiónként változik, és inkább múlik a helyi vezetők, a korábbi hadurak erején és kapcsolatain, mint a központi kormányzaton. Az ország déli része veszélyes a kormány képviselői vagy a külföldiek számára. A főleg pastunok lakta vidéken - a talibán szülőhazája - a fundamentalista szervezet egyre gyorsabban nyeri viszsza az erejét és szervezettségét. 2005 januárjában két kanadai diplomatával végeztek egy út menti robbantásban, rendőrfőnököket, iskolai oktatókat ölnek meg, több mint 200 iskola nem is működik a megfélemlített tanárok és diákok távolmaradása miatt. Kandahár tartományban és hasonnevű központjában - annak idején itt bontott zászlót Omár mollá, a mozgalom félszemű vezetője - állítólag csak a főutcát tartják stabilan a kormányerők, a külvárosban a talibán az úr.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése