John Singlaub tábornoknak is érdekes élete volt, valahol a katonai hivatás és a hírszerzés határán egyensúlyozott. Tisztnek nem akarták felvenni, ezért egyetemre ment, hogy onnan az ROTC-n keresztül jusson be tisztként a hadseregbe. Mivel franciát és japánt tanult az egyetemen, a CIA elődjénél, az OSS-nél felkeltette az egyik toborzó érdeklődését, és az ejtőernyős és egyéb kiképzések után (részben Nagy-Britanniában mindjárt mehetett (ejtőernyővel) Franciaországba a nácik háta mögé 1944-ben. A feladat után irány Kína. Japán megadása előtt öt nappal egy Hainan szigeti hadifogolytáborhoz ugrott le különítményével, ahol meggyőzte (vagy „meggyőzte”) a túlerőben levő japán őrséget, hogy adják meg magukat és ne bántsák a foglyokat. Jó, lássuk be, azért ez a japánok esetében nem volt magától értetődő. A koreai háborúban a CIA helyettes vezetője volt a félszigeten (pedig mondom, katona volt), utána az Armynál zászlóaljalj parancsnok, mindenféle kitüntetéseket begyűjtött (beleértve talán a vietnámi háborút is?)
A vietnami háborúban titkos műveleteket irányított és a 1970-es
években a Koreában állomásozó amerikai szárazföldi erők, harmadik legmagasabb
rangú parancsnokaként szolgált. Itt érte utol a „végzete”, amikor Carter
elnökkel nyíltan szembe ment, az ok, de hogy ezt nyilvánosan tette, az már
akkor sem volt ok (sőt akkor még kevésbé volt Ok). Nem rúgták ki automatikusan,
néhány fordulat után leszerelt magától, de a kommunizmus elleni harcot nem adta
fel. Az 80as években magánszervezet (NGO?) vezetőjeként a kontrákat támogatta,
de Oliver Northról dehonesztáló véleménye volt, mondván ő nem „szívből”
csinálta. Írt könyvet, készült róla dokumentumfilm, nyilatkozott sokat, most 100
évesen halt meg.
Az alábbi interjúban a 2. világháborús dolgokat meséli el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése