Tanulságok iraki légierő F-16osaik üzemeltetéséről

 

Mi a hátránya amerikai fegyvert veszünk? Érzékeny kérdés, ha múlt héten bejelentett NASAMS beszerzésről akarnék írni, de egyelőre csak egy konkrét iraki esetről akarok írni.

A 2003-as inváziót követően az iraki katonai vezetés megőrizte a Szaddam és az előtti időszakra is jellemző védelmi beszerzési gyakorlatot (érdekes és rendszereken átívelő jelenség) és továbbra is több forrásból szerzett be fegyverrendszereket.

Biztos örültek, hogy M1 Abrams harckocsikat vehettek és megkapták az F-16-osokat is, amelyekkel szíriai, iráni és jordán összehasonlításban máris potens légierővé váltak (jó, talán túlzok). Érdekes módon végül mindkét amerikai technika megemészthetetlenné vált az iraki hadseregnek az eltérő szervezeti és karbantartási kultúra miatt (talán a pénz és egy kicsit a politika is belejátszott, de ennek kevesebb szerepet tulajdonítok). Az M1-esek mellett 2003 után is fenntartották a szovjet/orosz haditechnikai kultúrát (ezek voltak a magyar T-72-esek) és elmúlt években mintegy 100 T-90-es is rendeltek, az amerikai gépek meg mentek a másodvonalba.

A múlt héten a F-16osok sorsáról is megjelent egy érdekes oknyomozó anyag (fizetős). A 36 vadászbombázó a kezdetektől fogva a Balad-I légibázison állomásozik, a gépekkel egy amerikai kontraktor is járt 700 millió dollárért (bár nem jöttem rá, hogy ezt az amerikai kormány vagy Irak fizeti-e). A gépek, amelyek az Iszlám Állam elleni háborúban is csak korlátozott szerepet tudtak játszani (lásd még átfestett iráni Szu-25ösök Moszul elestét követően és az amerikai légikoalíció) mára már nem tudnak levegő-föld támadásokat végrehajtani az elégtelen karbantartás és az iraki légierő és az amerikai kontraktor részéről meglevő korrupció.

Az cikkben említett Sallyport Global nevű amerikai cég felelős a Baladi bázis ellátásáért és biztosításáért. Már a feladat is elég erőltetett és átlátszó, de hogy mennyire nem megy ez egy amerikai cégnek Irakban, arról már 2017-ben is kisebb botrány megy. Az AP cikkében leírtakban nincs túl sok meglepő iraki szempontból. Jön az egyik milícia egy daruval azt leemeli és elviszi az egyik több tonnás generátort, mindezt a biztonsági őr szeme előtt. A szabályok be nem tartása, alkoholizálás, vagy az etióp örömlányok alkalmazása mint takarítók. Az részletek végül is oda vezettek, hogy az iraki védelmi beszerzés legnagyobb tétele, az amerikai-iraki katona együttműködés „ékkőve” fogja szimbolizálni a kétoldalú stratégiai kapcsolatok lassú kihűlését és eltávolodását.