Szinte már kész tényként
kezeltük, hogy Horvátország izraeli F-16 Barak vadászbombázókat fog venni, horvát
pilóták már kipróbálták a gépeket is stb.
Aztán 2018 decemberében kezdtek hírek szivárogni, hogy az amerikai fél
nem járul hozzá az üzlethez. Hogy miért arról megint több változat volt, pl,
hogy az USA azt kéri Izraeltől, hogy „vegye le” az helyi változtatásokat a gépekről
és eredeti (gyártási) állapotban szállítsa le a gépeket. Ebbe lehetett valami,
mert a horvát fél erre a verzióra hivatalosan is reagált, hogy akkor nem veszik
meg a gépeket. December végén, január elején már én is láttam a hírt (én, aki
szorosan nem foglalkozik ilyen témákkal), hogy az üzlet bedőlt az amerikai fél
problémázása miatt.
Most az egyik horvát lap (Vecerni
List, nem ismerem az horvát sajtópalettát, de ezt a lapot már többször
hallottam, hogy idézik. De különben is az a fontos, hogy ki írja a cikket és az
egyik szerző úgy látom alapos rendszereséggel foglalkozik a témával) új
verzióval állt elő izraeli és horvát forrásokra hivatkozva. Eszerint miután az
izraeli fél ígéretet tett minden szinten az amerikai felek felé, hogy csak Horvátországnak
adja el a modernizált gépeket, az üzlet hatására megnőtt az érdeklődés az
izraeli gépek iránt. Bulgária 2 század, Románia 1 század és még talán Kolumbia is
(amely korábban már vásárolt izraeli Kfir vadászgépeket) 2 századnyi gép vásárlásán
gondolkodott el.
Mi ebben a hiba? Az újságcikk
szerint egy minimum 72 gép eladását jelentette volna, ami a az F-16-os
gyártójának, a Lockheed Martinnak súlyos – vélelmezett – anyagi veszteségeket
jelenthetett volna. Hiszen, a logika szerint, ezzel fontos potenciális
piacoktól esik el az amerikai gyártó (bár szerintem inkább máshonnan néznek
majd használt gépet ezek országok, lásd még századnyi portugál F-16-os, amit Bukarest
vásárolt meg. Bár mintha Bulgária új gépek vásárlásán gondolkodna).
Az újság számvetése
szerint Lockheed Martin minimum 15 milliárd dolláros potenciális piacvesztést (potential
business loss) szenvedhetne el, ha Izrael teleszórja a vadászgép piacot „olcsó”,
de modernizált F-16osokkal. A számítás alapja, hogy a szlovákok F-16V, Block 70/72
(ez a legutolsó, legmodernebb verziója az 50 éves gépnek) gépek darabja 1,5
millió dollár volt, szolgáltatásokkal, fegyverzettel, kiképzéssel, új
infrastruktúrával pedig a duplája (nem tudom, hogy ennyi volt-e, a cikk ezt
írja)
Ehhez képest a horvátok a
500 millió dollárt fizettek a gépek darabjáért kiképzéssel, fegyverzettel stb. Ez
a hatoda, innen nézve valóban olcsó a gép, még akkor is ha talán vannak eltérések
a Barak és a V verzió között (bár hozzáteszem, amíg Zágráb nem akarja bevetni
ezeket a gépeket egy modern légvédelemmel rendelkező haderő ellen, talán nincs
jelentősége)
Idáig tart a lényegi
rész, de a cikk végén még van egy érdekes bekezdés, ami összegyűjti az eddigi
(összesküvés) elméleteket, hogy miért esett kútba az izraeli-horvát üzlet.
Idemásolom az angol fordítást (Baraci és Baracima az F-16 Barak lefordításából
korrumálódott):
According to one theory, the problem was of a
political nature because the US was allegedly angry at Croatia, which had not
yet built the LNG terminal on Krk for sale of American gas, but also because it
invited the Chinese to build the Peljesac Bridge, and the Russians entered
Agrokor. The following was the theory
that the blockade came as the Israelis abandoned the purchase of 50 F-35
aircraft, reduced the order to 33, so Lockheed Martin was angry. The next
geopolitical theory is that the US has always been against the fact that the
Republic of Croatia has combat aircraft, or simply concluded that with Baracima
Croatia would have disrupted the balance in the region, so that Baraci is a
heavy weapon for Croats.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése