csütörtök, február 05, 2015

Az Iszlám Állam és az iraki kormányerők esélyei 2015-ben

A napokban adtam egy interjút a honvedelem.hu-nak az Iszlám Államról, amiben részem az volt a kérdés, hogy mi lesz Irakban 2015-ben. Kb azt mondtam, hogy nagyrészt semmi, mert amíg nincs ütőképes iraki hadsereg, addig nem lesz mivel visszafoglalni Moszult és Nyugat-Irakot. Ez a blogposztot (Violence Up In Iraq In January 2015 As Insurgents Go On Offensive Again) csak most látom, amely elég hitelesen támasztja alá azt, hogy - azért mert nem hallunk róla - az Iszlám Államnak még rengeteg tartaléka és ereje van arra, hogy Irakban szinte az össze fronton növelje az aktivitását (azaz támadásba menjen át).

Ami még maradt az iraki hadseregből az Falludzsánál és Ramadinál áll szemben az Iszlám Állammal (és néha vesztésre áll), illetve keletre Tal Afarnál és Jalawla-nál (az iráni határ közelében) harcol. Minél távolabb vagyunk Szíriától Irakban, és minnél közelebb a kurd területekhez és Bagdadhoz, annál nagyobb szerepet játszanak az iraki hadsereg mellett a kurd peshmergák és a különböző síita milicíák.

A kurd és síita erők morálban, könnyűfegyverzetben, PR-ban erősek, de így sem nyújtanak kb többet mint egy jobban szervezett gerilla erő. Irakban jelenleg a konfliktus nagyobb városok körül zajlik viszonylag láthatatlan fronvonalakkal. Ezzek kapcsolatban érdemes emlékezni két eseményre. A szíriai Kobane elvesztése után az Iszlám Állam meglepetésszerű támadást intézett Kirkuk ellen, ami azt jelentette, hogy lecsaptak annak előterében levő kurd erőkre. Kirkuk mellett lecsaptak Jalawlaban is. Ez a város azért érdekes mert 2014 novemberében az volt a hír, hogy a várost elfoglalták a kurd, síita milíciák és az iraki hadsereg erői. De akkor hogyan lehet, hoyg 2015 februárjában a városban célzottan robbantja fel magát egy dzsihadista, úgyhogy hoyg "magával visz" egy kurd alezredest és kíséretét is. Sőt ugyanez történt Kirkukban is, ahol egy kurd tábornok és kísérete az áldozat? (lásd itt: Islamic Militants Surprise Kurds in Iraq, Killing a Commander in a Day of Attacks) Azt kell mondjam nagyon jó a hírszerzésük.

De hogyan jön ez a két történet, ahhoz, hogy mi lesz 2015-ben Irakban? Úgyhogy sem a síita, sem a kurd milíciák önmagukban (sem együtt) nem elegendőek ahhoz, hogy arra támaszkodva az iraki kormány ls nyugati támogatói bármilyen előretörést hajtsanak végre és visszafoglaljanak bármilyen fontosabb települést. Ezek milíciák (a kurdok biztosan) ráadásul nincsenek is teljesen a bagdadi kormány műveleti irányítása alatt, azaz csak annyit tesznek és arra mennek harcolni, amerre Maszúd Barzáni és a kurd közös (KDP, PUK) vezetés ebben kurd érdeket lát.

Jó, akkor marad az iraki hadsereg, de azt újra kell képezni és újra kell fegyverezni az USA-nak, ami nem lesz pár hónap alatt meg. Sajtóhírek szerint az amerikai és iraki tervezők fejében Moszul visszafoglalása a cél. Egy 1,5 milliós városról van szó, ahol a lakosság egy rész utálja az iraki kormányt és nem szeretne visszatérni annak irányítása alá.

Moszul és a szunnita arab irakiak egy jó része attól tart, hogy egy ilyen harc a síita milíciák bosszújával lesz kísérve, ami elsősorban a civil lakosságon fog lecsapódni (igen, tömeges kivégzések, amitket már ismerünk). Hogy ez a félelmük nem alaptalan, azt már számos sajtóhír bizonyítja.

De ami nekem a legérdekesebb volt - és jól mutatja a zavaros állapotokat Irakban - az az, hogy az egyik legerősebb síita milícia, a Badr dandár (Badr Brigade) úgy harcol jelenleg Irakban, hogy legalább egy iraki reguláris alakulat van beosztva alá. Armed with U.S. weapons, infamous militia beating ISIS. Ez szerintem érthetővé teszi az iraki szunnita arabok félelmét, hogy bizony a síita miliícák és az iraki haderős között nincsn sok különbség, és az utóbbitól - amely elvileg egy nemzeti intézmény - sem számítatnak túl sok jóra.

OK, de akkor van e valamilyen pozitív fejlemény Irakban? Igen van, ez pedig az, hogy az új kormányfő valamelyest előrehaladt a Nemzeti Gárda felállításával kapcsolatban. Ha jól értem, ez az intézmény szolgálna a szunnita törzsek fegyvereseinek, a korábbi Ébredési Tanácsok fegyvereseinek újbóli integrációjára. Ezek azok a csoportok, akiknek sokat köszönhetett Irak, hogy 2007-2008-ban sikerült megállítani az akkori helyi al-Káida térnyerését. Ezek a fegyveresek kellően edzettek, tapasztaltak, akik 2004 és 2007 között az amerikai és az iraki hadsereg ellen harcoltak (az al-Káida dzsihadistáival az oldalukon) és csak akkor váltottak oldalt, amikor 1 tele lett a hócipőjűk a dzsihadistákkal 2. az USA felismerte ezt és rájött, hogy ők leválaszthatók a felkelésről elsősorban politikai koncessziük biztosításával. Nagyon fontos tanulság Irakban (is), hogy ott a felkelés megállítása politikai eszközökkel és katonai eszközökkel történt, de nem csak utóbbiakkal.

Amikor az amerikaiak kijöttek 2011-ben, az akkori Máliki kormány minden ígéretét megszegte (azaz hogy továbbra is alkalmazni, integrálni fogja ezeket a fegyvereseket) és elbocsátotta és üldözni kezdte ezeket a csoportokat.

Igen, az nyert, aki arra tippelt, hogy ezek a csoportok elég idegesek lettek 2011 után és nem véletlen, hogy erőszak nőtt a környéken majd 2014-ben az Iszlám Állam, mint kés a vajban tudott itt hasítani, mert sok volt a külső szimpatizánsa és önkéntese.

Mit kínálna a Nemzeti Gárda? A hírek szerint egy újbóli lehetőség lenne a szunnitáknak, csak kérdés, hogy elhiszik, mert bizalom az nem nagyon van.(itt két cikk a gárda mögötti politikáról: Violence Up In Iraq In January 2015 As Insurgents Go On Offensive Again, Iraqi cabinet approves draft law to set up national guard)

Ha ez nem fog összejönni, kérdés marad, hogy mégis mivel tudja megszólítani a szunnita lakosságot az iraki kormány (csak azért nem írok síita-kurd kormányt, amert vannak benne szunniták is, azaz valamennyire reprezentálva van ez az üldözött kisebbség is).

Nincsenek megjegyzések: