Ritkán van lehetőség, hogy a magyar kulpolitika eszkozei ilyen latvanyosan mutassanak egy iranyba mint Irak esetében. A hirek es reszletek eléggé szét voltak aprózva, ezert nem art egy osszefoglalast tenni rola az utokor es a magunk emlékezetének számára.
A magyar-iraki kapcsolatok a hidegháború óta elég mélyrepülésben vannak, aminek egyik részről a Szaddam rezsim szalonképtelenné válása volt az oka a hidegháború végével, a másik oka pedig a magyar kulpolitika teljes elfordulása a közel-keleti (és más minden más nem transzatlanti) térségtől. Nekem ez nyilván fáj, de nem hibáztatok érte senkit, az uj országnak ez volt a legfontosabb a politikai és gazdasági túlélés szempontjából (mondjuk az fájó, hogy legalább az EU csatlakozás után sem találtak ki valami új irányt).
Az iraki kapcsolatok rövid időre megélénkültek, amikor az amerikai invázió során (2003) M.o. kiállt az amerikiai külpolitika mellett. Ennek jól ismert részei a magyar szálltózászlóalj kiküldése 2003 és 2004-ben, nagykövetségünk újranyitása 2003-ban (a Szaddam rezsim alatt végig működött, de jó lenne tudni, hogy minek, ha egyszer nem volt semmi aktivitás), a katonai segély az iraki hadsereg részére (főleg a T-72-esek, amelyek körülményei ma is csak a pletykák szintjén élnek), valamint az iraki ellenállók kiképzésének támogatása a taszári bázis átadásával az USA-nak ( ez utóbbi teljes kudarc lett, mert 100 iraki ellenálló sem akadt önként a programba).
Aztán a katonai misszió lecsengett, a nagykövetséget bezártuk, miután a külügy nem igazán akart költeni a biztonságára. Az újjáépitésből a Toi Toi-on kvül egyetlne magyar cég sem profitált (ez is egy beetetés, vagy a naivitás része volt a politikusok részéről, akik ezzel akartak támogatást szerezni 2003-ban a katonai missziónak), Irak megnyitotta nálunk a nagykövetségét.
A pangás éveihez (évtizedéhez) képest az elmúlt években jelentős pörgés indult el. Mondanám, hogy a keleti nyitás külpolitikája volt az oka, de emlékeim szerint ez sokkal inkább a MOL kurdisztáni kutatásainak és koncesszióinak az eredménye inkább.
Először is megnyitottuk az új nagykövetségünket, ami egyelőre még egy egszemélyes követség, de fontos, állandó jelenlétet biztost. Aztán Idén összel megnyitottuk az erbili konzulásust, amelynek költségének egy részét – valahol mintha ezt olvastam volna - a MOL állja.
Annak idején elolvastam az konzulátunyitásról szóló cikkeket és kommenteket, és majdnem mindenhol csak a rövidlátást, a nyafogást, szokásos magyar károgást, élcelődést láttam. Ok, külpolitikai elemzést már nem nagyok várok a magyar sajtótol, de ezt amit itt leirok, az nagyrészt tudható, vagy elmondtam volna (vagy más szakértő), ha kérdezte volna valami újságiró.
Na mindegy, kb ez volt a kontextusa annak az (engem meglepő) magyar aktivitásnak, ami a Iszlám Állam késő nyári előretörését kisérte. Mivel az események jelentős részben érintették Kurdisztánt is, azon nem lepődtem meg, hogy a MOL is akzv volt, és adott pénzt humanitárius segélyre (Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, meg helyi szervezetek), de az meglepett, hogy a magyar kormány is milyen aktiv volt, mind a humanitárius segély, mind a katonai segély területén.
A felajánlásunk igen szerteágazó volt, a lényegi elemek impresszivek voltak, de azért volt egy két vicces tétel is, amit nem igazán értek, hogyan jutott eszébe az illetékesnek feltenni a listára.
1. 4 095 000 db 7,62x39 mm 43M normál, valamint fényjelzős töltény
2. 1 698 000 db 7,62x54R mm 39M páncéltörő-gyújtó, fényjelzős, valamint belövő-gyújtó töltény
3. 15 427 db 82 mm 37M világító aknalőszer
4. 30 000 db 14,5 mm páncéltörő-gyújtó és páncéltörő-gyújtó-fényjelzős töltény
5. 5000 db PG-7V kumulatív páncéltörő lőszer
6. 31 db122 mm tarack lőszer (különféle) + 723 db lövedék
7. 34 db 152 mm D-20 rádiózavaró lőszer CST
8. 36 db 82 mm 37M av. repesz aknalőszer (gyújtó nélkül)
9. 3780 db 82 mm 37M aknagránát inert (hajító töltet nélkül)
10. 138 db 82 mm 2K21 aut. av. repesz-kumulatív aknalőszer (gyújtó nélkül)
11. 57 db 82 mm 2K21 aut. av. aknalőszer + M-6 gyújtó
12. 190 db 81 mm repesz-kumulatív aknalőszer (gyújtó nélkül)
13. 4 db 125 mm hk. ágyú lőszer (gyújtó nélkül)
14. 2 db 125 mm hk. ágyú rep. romb. lőszer + V-429E gyújtó
15. 3 db 125 mm hk. ágyú rep. romb. lőszer + VSZ-5 gyújtó
Szerintem nem kellett volna felajánlani 2-3-5-57 stb darab lőszert mert ez komolytalan. De a legjobban a 34 db. D-20-as rádiózavaró lőszer keltette fel a figyelmemet, amely elég régi darabnak túnik, és azon gondolkodtam, hogy ez miként lenne képe zavarni napjaink mobil, műholdas telefonjait, bár esetleg a walki talkie-kat igen (gondolom ezeket használják az Iszlám Állam tagjai). OK, ezen túl, a 4 millió normál lőszer és a 1,7 millió páncéltörő lőszer, az komoly ajánlat.
A felajánlott mennyiségből végül az iraki fél (vagy az amerikai?) ezeket vitte el:
7,62 mm-es 39M pct. gy. l.t.(páncéltörő gyújtó) B-32 1.609.960 db
7,62 mm-es 39M bgy. lőv.t. (belövő gyújtó) PZ 88.000 db
14,5 mm-es pct. gy. fj. löv. t. BZT( páncéltörő gyújtó fényjelző) 924 db.
Ja most látom, hogy ez az ODC volt. Az itteni amerikai követség mellett működő azon szervezet, amely a katonai együttműködésen dolgozik.
A teljes felajánlott mennyiség 220 tonna volt, ebből végül 50 tonnát tett ki a felsorolt 3 tétel, amelyet az USA szálltott ki Irakba, ezt mar Siklósi Péter a HM védelempolitikáért felelős helyettes államtitkára nyilatkozta az MTI-nek.
Apró, lényegtelen részlet, de ellentmondás látok abban, hogy ki szállitotta ki az 50 tonnát. Idézem:
Ezeknek elszállításáról a Pápán állomásozó HAW Nehéz Légiszállítási Ezred gondoskodott.
vagy
Az Amerikai Egyesült Államok együttműködésével megérkeztek Irakba a Magyarország által az iraki biztonsági erőknek felajánlott hadfelszerelési anyagok. A Honvédelmi Minisztérium által összeállított lőszerszállítmányt az amerikai légierő C17-es szállítógépekkel juttatta el az MH Pápa Bázisrepülőtérről az iraki célállomásra.
Akkor most HAW vagy USAF?
A teljesség kedvéért még beidézem a teljes HM kommüniké szövegét (a félreértések elkerülése végett, ez nem mostani, friss kommüniké, hanem talán egy hónapos, vagy hasonló):
Az Amerikai Egyesült Államok által közvetített igénylista alapján összeállított küldeményt Magyarország térítésmentesen adta át az iraki kormánynak, ezzel is hozzájárulva az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harchoz. A felajánlott lőszerek valós támogatást jelentenek a terroristák elleni küzdelemben, az adomány pedig nem befolyásolja a Magyar Honvédség harckészültségét.
Az Iszlám Állam terrorszervezet térnyerése Irakban már a keresztény közösségeket és más kisebbségek létét fenyegeti. A szélsőséges szervezet előretörése aláássa a teljes régió biztonságát. A NATO és az EU tagállamai ezért segítséget nyújtanak Irak kormányának, valamint a Kurd Autonóm Régiónak Irak egységének, szuverenitásának és területi integritásának helyreállítása érdekében.
Ez a kommüniké homályban hagyta, hogy kinek is adjuk a lőszereket. Normális esetben ez hülyeség lenne, de mivel Irakban a kurdok az iraki kormánnyal is fasirtban vannak, ezért elvileg nem mindegy hova megy a magyar lőszer, van jelentősége. A kurdok anyagilag már megerősödtek az olaj révén, most területileg is gyarapodtak, mert bevonultak Kirkukba, a vágyott önálló Kurdisztán megálmodott jövőbeni fővárosába. Most még az Iszlám Állam elleni harc kapcsán fegyvereket is kapnak? Meg kiképzőket? Mi less ennek a vége kérdezik magukban páran Bagdadban.
Siklósi fenti jelzett nyilatkozatából kiderül, hogy ez a lőszer bizony a kurd peshmergáknak ment. MIndjárt rá is kérdezett az egyik ismerősöm, hogy nem gáz, hogy mi nem az iraki államot támogatjuk, hanem egy non-state aktort, akinek távlati céljai miattt esetleg az ország további fembolásához is hozzájárulhatunk?
Egy normális országban ez releváns kérdés lenne, ami értelmes vitát váltana ki, amiben az újságrók, a szakértők és a politikusok a megfelelő kontextus megismerése és kibontása után nyugodtan hátradőlhetnének egy határozott “nem” után. Nem gáz. Szerintem.
Egyrészt mások is ezt csinálják. A művelt nyugat és a művelt kelet is. A kurdok minden honnan kapnak fegyvert, sokkal komolyabbakat.
Másrészt az iraki reguláris hadseregen nagyon segiteni nem tudunk, mert emlékeim szerint amerikai fegyvereketr használ (tudom vannak orosz helikopterek is) és a mi Kalasnyikov lőszereink cask a kurdoknak jó. Adhattunk volna még a 2003 után átadott T-72-esekhez valamit, de arra szerintem nem volt szüksége az irakiaknak, nem is tudom megvan e még nekik.
Harmadrészt a jelenlegi iraki hadsereg leginkább egy iraki siita miliciák konglomerátuma, némi iráni befolyással leöntve. A hadsereg vezetése felelős talán elsősorban az ország egységének megbomlásához, azon már nem igazán mi fogunk hozzátenni.
A katonai segély és a már emlitett 70000 euros humanitárius segély azt kell mondjam a magyar kulpolitika egy koherens es sikeres lepese volt.Tudom ilyet nem szabad mostansag leirni.
Miért volt sikeres (tunik annak)? Egyrészt a nagyon feszult magyar-amerikai kapcsolatokban (ahol egyebkent a katonai vonal regota a hálás kivételel, amelyre mindig lehet hivatkozni, hogy mi működik jól) ismét sikerült egy pontot találni, amikor egy oldalon vagyunk, amikor közösen segithetünk (ez az amerikai mentalitásban szerintem sokat számit). A magyar kormány viszonylag gyorsan reagált, talán magától (mert sokszor van vonakodás is) és ezt megint értékelendő.
Másrészt sajátos hátrányunk (csak orosz fegyverrebdszereink vannak) előnyünkre vált azáltal, hogy a katonai segélyt pont Kurdisztánnak tudtuk igy küldeni, amely a MOL helyi pozcioja – ez ezen keresztul a magyar kurd – szempontjabol kiemeleten fontos.
Harmadrészt a yezidi és keresztény kisebbség üldözetetés a keresztény értékeket szem előtt tartó kormányzat számára ismét jó alkalom volt a megnyilvánulásra (meg is történt) ráadásul ezek a közösségek ismét csak a kurd területeken voltak, vagy oda menekültek. Igy támogatásuk indirekt modon ismét csak a kurd-MOL-magyar kapcsolatokat fejlesztette.
Ehhez a folyamathoz kell számitsuk Mikola államtitkár látogatását Bagdadban és Erbilben, amely nem csak fentiek miatt fontos, hanem azért is, mert magyar állami vezető szerintem a logisztikai zászlóalj állomásozása óta nem járt Irakban (tévedjek).
Harcoló katonák Irakban?
Mi még azt is? Horkannak fel szerintem sokan. Igen, szerintem ez még beleférne, ha a politika be merné vállalni. A Különleges Műveleti Zászlóalj katonái képesek rá. Több opció is van, nem kell mindjárt az SAS-re gondolni, akik sajtóhrek szerint napi átlag 8 terroristával végeznek rajtaütésekben. Az ilyen jellegű feladatra a KMZ csak úgy lenne képes, mint Afganisztánba, az amerikai különleges erőkkel együttműködve, az ő logisztikájukon élve, az ő helikotereikkel repülve, stb. Nem lehetetlen, de ez lenne a csúcs rész a szerepvállalásnak.
Ami reálisabb lenne, és amivel az itteni szakmai berkekben bizotsan eljátszottak, az a kiképzési feladatok és a támogató feladatok. Megintcsak lehetne választani az iraki és a kurd erők képzése között (esetleg egy csapatot ide, egy csapatot oda), de peshmergák képzése kézreállóbb lenne: kisebb kockázat (halottak, kormányzati krizis, ellenzék), kurd-MOL kapcsolatok támogatása.
De nem esz ebből most semmi szerintem (még ha politikai bátorság lett volna is), még pedig azért mert már azt hallottam, hogy az afganisztáni szerepvállalásun 130 fő körül, a korábbi 100 helyett. Ennek az egyik magját továbbra is a KMZ fogja adni, és szerintem egyébként sem maradna kapacitása arra, hogy még egy missziót kiadjon váltásokban valahol máshol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése