kedd, december 03, 2013

A szíriai felkelés kriminalizálódása

Igazából nem is értem, miért nem írtam még a szíriai polgárháborúról.

A másik, hogy sajnos a Facebookon kiéli az ember az írási hajlamát, és ez megöli a blogolást. De én szeretek blogolni, úgyhogy megpróbálom visszafogni magam. Onnan jutott csak eszembe, hogy az alábbi cikket az előbb osztottam meg és utána gondolta, hogy kellene ide is írni róla.

Szóval megjelent egy cikk Syria dispatch: from band of brothers to princes of war címmel. Egy észak-szíria példa kapcsán arról ír az újságíró, hogy van egy új jelenség a polgárháborúban, miszerint a felkelők egy része (nem akarok általánosítani, és ezért a cím is pontatlan) számára, de főleg a parancsnokok számára, üzlet a háború. Az egyik példa szerint a felkelők megostromoltak egy bázist. Az akció elhúzódott, bevenni nem tudták, hát blokád alá vették. A művelet sikere érdekében jött a pénz és a fegyver a külföldi támogatóktól. Ezért már megérte, elhúzni a dolgot. De ami ennél is keményebb, az az volt, hogy eközben a parancsnokok a szír hadseregtől is elfogadtak vesztegetést, hogy a bent levőknek szánt utánpótlás eljusson. Ez volt a igazi biznisz. A vége meg az lett, hogy a szíriai hadsereg végük felmentette a bázist.

A cikk csupa olyan példát hoz (persze ez a témája), ahol tehát rezsim megdöntésének a célját átvette az üzletelés. A harcosok nem a harccal foglalkoznak, hanem kőolaj-, cigaretta- csempészettel, emberrablással, túszejtéssel(ugyanaz?)

Ilyen körülmények között talán részben ez a magyarázat, hogy miért a dzsihádista szervezetek a sikeresebbek a harcokban. Csak feltételezem. Mert őket ideológiailag sokkal fűtöttebbek, radikálisabbak. Nem mondom, hogy nem lennének korruptak, lehet majd ha lesz saját államuk, akkor ők is olyanok lesznek. De egyelőre ők valami olyanért küzdenek, ami még nem volt nekik.

A szíriai polgárháború felkelőket érintő részének rengeted párhuzama van az 1980-as évek afgán felkelésével. A cikkben van egy mondat, hogy az Öbölből érkező támogatások miatt felaprózódnak a nagyobb felkelő egységek, mert mindenki az önállósodásban érdekelt, hogy közvetlenül ő kapja a pénzt és a fegyvert.
Ez a probléma is létezett Afganisztánban, amit végül az Zia ul Hakk tábornok, (az akkor államfő) úgy oldott meg, hogy ő kijelölte, hogy ki az a hét párt, akiket elismert és csak rajtuk keresztül lehetett fegyverhez, kiképzéshez jutni, így megtörtént az egységesítés kezelhető mértékig.

ez itt persze nem, lehet, mert a felkelőknek nem az országhatáron kívül van a bázisuk és nincs aki rákényszerítse őket. Jelenleg rivalizálás van a támogatóik között (török-katari-szaúdi), pedig ha a külső források nem fognak össze, még annyi esélyük sem lesz a győzelemre mint eddig.



8 megjegyzés:

Combat Gear ADmin írta...

Számomra ez eddig is így jött át. Mármint eleinte adott volt az FSA, ami javarészt szírekből állt össze. Aztán utána hetente, majd havonta jöttek az újabb lázadó csoportok, zászlóaljak, és a hírek elkezdtek arról szólni, hogy ezek éppen nem igazán értenek egyet, vagy olykor-olykor egymással is harcolnak adott területekért.

Tán ez a kép, még ha valószínűleg erős kormánypárti propaganda, érzékelteti a kialakult képet:

http://www.dailystormer.com/wp-content/uploads/2013/09/syriarebels.jpg

Névtelen írta...

Igen ezt láttam én is. nem tudom, hogy valódi-e, de most már elképzelhető :(
wp

Névtelen írta...

Biztos, hogy az a jó a térség biztonsága szempontjából, ha a felkelők győznek?

Névtelen írta...

"Ez a probléma is létezett Afganisztánban, amit végül az Zia ul Hakk tábornok, (az akkor államfő) úgy oldott meg, hogy ő kijelölte, hogy ki az a hét párt, akiket elismert és csak rajtuk keresztül lehetett fegyverhez, kiképzéshez jutni, így megtörtént az egységesítés kezelhető mértékig."

Ebből némi képzavar is lehet! Ziaul Hakk pakisztáni államfő volt az afganisztáni szovjet időkben, amit azért elég fontos hangsúlyozni.

Névtelen írta...

A polgárháborúk - azon túl, hogy oldaltól függetlenül kihozzák az emberből a rosszabbik énjüket - szinte kivétel nélkül a közerkölcs fellazulásával és kriminalizálódással járnak együtt, ahol az ellenséggel folytatott megélhetési biznisz egyáltalán nem ritka jelenség. És valóban: Annak mértéke nagyban függ attól, hogy a felekben mekkora a másikkal szembeni "ideológiai" negatív töltés.

Névtelen írta...

Köszönöm a kommenteket, az utolsó annyira elegánsan fogalmazza meg a jelenséget, hogy majd valahol még felhasználom :)

Zia ul Hakkos rész tényleg képzavar.

Nem mondtam, hogy jó lesz ha a felkelők győznek, bár lehet nem is erre reagált az harmadik komment
wp

Névtelen írta...

A térség társadalmi és kulturális viszonyai között a "béke" szinte csak diktatórikus eszközökkel tartható fent. Egy diktatúrára alapuló status quo megbontása sokkal nagyobb mértékű áldozatokkal járó és kiszámíthatatlan kimenetelű hatalmi harcot eredményez, mint a diktatúra fenntartása! Ebből melyikkel jár jobban a Nyugat?

Névtelen írta...

Azért "a ZUSA" nemrég megszüntette a legtöbb szíriai felkelő csoport számára a nem-halálos segítség nyújtását is. Ez azért elég beszédes, valszeg eldőlt mi lesz a végkimenet, persze a káros felszámolása évtizedekig fog tartani, lásd Libanon.

Az mondjuk érdekes, hogy vannak érdekcsoportok, akik még az ördöggel (értsd szélsőséges, dzsihadisták) is képesek voltak összefogni csak hogy Iránt gyengítsék. Mondjuk kérdés Izrael mit csinált volna egy iszlamista Szíriával.

Simán csk Bálint (nehogy a Szlankó megint felhúzza az orrát ;-D)