Green on blue okok Afganisztánban

Green on blue-nak hívjuk, amikor adott konfliktusban a helyi kormányerők és az őket támogató külföldi erők között van konfliktus

2012-ben - ha jól emlékszem - viszonylag sok, a korábbi évekhez képest lényegesen több green on blue akció volt Afganisztánban. Biztos kimutatták valahol, de szerintem az esetek többségét két dolog jellemezte:
1, amerikai katonák voltak benne érintve (a nemzetközi erők kétharmada amerikai)
2. az elkövetők afgán oldalon a kétes lojalitású, többségében a korábbi ellenzék soraiból toborzott Afghan Local Police (ALP) nevű egységből kerültek ki

Persze több kivétel is van, nekem is eszembe jutott, de a többség szerintem ilyen volt.

Az ilyen akciók hatására nem térnék ki. Pusztítóak a bizalom tekintetében, amely kulcsfontosságú a kétoldalú együttműködésben, főleg ha intenzív képzésről van szó.

Most olvasok egy remek elemzést egy olyan esetről, amely bele sem került a statisztikákba: The anatomy of green-on-blue tensions in Panjwai. Az eset valójában egyszerű, a probléma nem a lövöldözéssel kezdődött, az csak egy korábbi eset következménye lett. Ez az ami szinte sose derül ki a green on blue események kapcsán, hogy mi volt a korábbi kiváltó ok (a szereplők meghalnak ugyanis a történetekben)

A szép, hogy mindkét oldal a saját logikája szerint cselekszik. Van egy amerikai bázis, a közelben egy ALP által működtetett checkpointtal. Az amcsi katonák követnek egy VIP tálibot, aki meglepetésükre az ALP-sekhez megy. Miért? nem fogjuk megtudni, de valszeg, beszélgetni, talán csak teázni, ismerősökkel pacsizni. Ami biztos, hogy nem megtámadni, és a amerikaiak biztosak benne, hogy felderíteni van.

Be akarják gyűjteni az amerikaiak, de az ALP nem akarja kiadni a régi társat. Végül az amcsik a helyi parancsnokon belül kierőltetik az átadást és megkapják a foglyukat. A dolog ezzel le van rendezve, de igazából ez az a pillanat, amikor az ALP parancsnok igazán meg lett bántva. Miért? Nem tudva, hogy mi volt viszony az ALP parancsnok és keresett tálib vezető között, innen távolról úgy tűnik, hogy az amcsik súlyosan megalázták a ALP parancsnokot saját rendőrei és a parancsnoka előtt azzal, hogy átadása kényszerítették egy barátját, talán rokonát, aki úgy érkezett hozzá (félretéve a formális viszonyrendszert, amelyben elvileg inkomptabilisek - kormányerő vs ellenállás), hogy az afgán szokásoknak megfelelően tudta/remélte, hogy biztonságban lesz, amíg a parancsnok védelme alatt áll. Csalódnia kellett. 

Az amerikaiak azzal, hogy kierőszakolták a tálib átadását, áthágtak egy pár helyi (afgán-pastun) szokást, amivel csak megerősítették az afgánokban levő sztereotípiákat, hogy ők milyen arrogánsak, erőszakosak, tiszteletlenek stb. Pedig az amerikai katonák csak úgy cselekedtek, ahogy minden nyugaton nevelkedett katona cselekszik. A partnereikről  pedig azt várták, hogy ők is cselekedjenek, azaz, ha egy ellenség megy oda hozzájuk, azt azonnal tartoztassák le. Csak hát Afganisztán nem ilyen egyszerű