szombat, december 08, 2012

A szír rezsim és a felkelés jövője

Annyi mindenről lehetne írni Afganisztán kapcsán, de most 3 hír is van ami Szíriáról szól.

Az egyik, hogy a német hírszerzés vezetője nyilatkozik egy újságnak. Ez önmagában is hír, mert ritkán találkozni ilyennel, és a véleménye nem is túl optimista. A rezsim nem fogja túlélni.

Ami nekem érdekes ebben a hírben, hogy el tudja valaki képzelni, hogy a magyar hírszerzés vezetője nyilatkozzon ilyet? Bármiről? Bármilyen konfliktusról? Egy újságnak? Annyira mások vagyunk, annyira mások a nyilvánossághoz való hozzáállásunk(vagy inkább félelmeink). Pedig miért ne tehetné meg? Valószínűleg nem mondana többet mint egy szakértő. A információi nagy része neki is, nekik is ugyanazokból a nyilvános forrásokból származik. Kár, ebben életünk végéig le leszünk maradva. Ilyen kulturális különbségek talán évtizedek alatt kopnak el.

A szír rezsim jövőjével kapcsolatban volt egy fontos hír egy hónapja. Valamikor november elején végre létrejött az egységes szír politikai ellenzék. A korábbi Szíriai Nemzeti Tanács képtelen inkluzív lenni, aki benne volt, azt is állandóan marta egymást (ráadásul szinte mindenki emigráns), hiába sorakozott fel a nyugat, a törökök és az öböl-menti monarchiák. Miután az USA látványosan pofán intette az SZNT-t, következett az újraszervezés.

A helyszín Katar, ahova az Szíriai Nemzeti Tanács mellet meghívtak minden újabb szereplőt, Szíriából kiutaztatták az ellenzékieket. Lett új szervezet (Syrian National Coalition), új irányítás, és nemzetközi közösség néhány prominens tagja (szaúdiak, katariak, franciák, britek olaszok, az USA nem, mi sem) máris elismerte őket a Szíria legitim képviselőinek.

Miért  fontos ez? Mert most meg a katonai frontok, zászlóaljak, csoportok is közös parancsnokságot hoztak létere Törökországban. A Legfelső Katonai tanács, Supreme Military Council, létrehozása megágyazhat annak, amit minden a felkelők, mind a több nyugati és arab ország szeretne. Rendezett és ellenőrzött körülmények között fegyverekkel látni el az ellenzéket és minél hamarabb bevégezni az Aszad-rezsimet.

Idáig ebben a fő gondot a belső ellentétek, a rivalizálás jelentette + az dzsihádisták agresszív és hatékony tevékenysége jelenléte. A nyugat abban érdekelt, hogy a szír ellenzéknek a számára barátságos része győzzön  és ebben a dzsihádista csoportok ne legyenek benne, mert azzal tényleg senki nem járna jól (szerintem sem).

A háború következő időszaka már a  végjáték lehet, szerintem lassan beszorítják a rezsimet a nagyvárosokba, akik aztán a végén eldöntik, hogy feladják vagy visszamenekülnek az alavita területekre. A ellenzék katonai területté nyilvánította a damaszkuszi repülőteret, Aleppot kisebb szakaszokat eltekintve körülzárta az ellenzék. Szlankó Bálint aki másodszorra harmadszorra járt kint, (itt az új cikke a török szír határról, a határtól 50 kmre bent) az mesélte, hogy az első útjához képest, a második sokkal könnyebben és olajozottabban ment Szírián belül. Könnyebben tudott közlekedni az ellenállókkal, szervezettebbek voltak stb.

A nyugat ezt megpróbálja siettetni. Most megint elővették ezt a vegyi fegyver témát, aminek a kapcsán jól lehet nyilatkozni a veszélyekről. Ha szír rezsim bevetné, akkor meglenne a jogalap egy külső intervencióra. Szerintem nem vetné be, nálam nagyobb szakértők szerint sem, de ez nem baj, elég ha valaki bedobja a közbeszédbe hogy megtenné Aszad, és máris ki lehet rá dolgozni az ellentámadást (mint Irakban). Idézném Joshua Landist, akinek a blogja itt kint van a blogrollon is:
A number of journalists have asked me if I believe Assad is likely to use chemical weapons. Here is the way I think about it:
Assad is unlikely to use chemical weapons at this time. He must know that as soon as he uses them, he will have written his death warrant. I do not think he is suicidal or about to pursue a “Samson option” as some have suggested.
The Alawite community of 2.5 million that lives in the coastal region of Syria is counting on his army to protect them from possible retribution from the rebel militias. Sectarian hatred has been driven to a high pitch by the brutality of the regime. Syrians have been putting hate in their hearts over the last two years, making the likelihood of some sort of retribution ever more likely and the ethnic cleansing a possibility, even if a small one at this time. Assad and his generals will want to protect their families who live along the Mediterranean coast.
Should Damascus become ungovernable, as I believe it eventually will — although that may be a long time from now — he will have to fall back with his army to the coastal region. Then he will have his back to the wall and the likelihood of his using chemical weapons goes way up. He would most likely threaten to use them should rebel militias begin pushing into the Alawite Mountains or attack the coastal cities. He will want to keep them as a deterrent.
The Chemical weapons scare now going on may be overblown. Speaking to a general at Central Command in Tampa yesterday, I was reminded that chemical weapons are difficult to arm and use. Sarin was used by Saddam in Halabcha, where bombs were dropped by planes, which means that Assad could do the same because he has an airforce. But for the rebels to use them effectively would be difficult, without proper missiles or systems to launch projectiles which are difficult to arm.

Zárásként annyit, hogy a magyar nagykövetség végül bezárta kapuit. A magyar diplomaták viszonylag sokáig kitartottak, rajtuk kívül már nem sok EU-s országnak voltak diplomatáik Damaszkuszban. A két magyar mérnököt sajnos ők sem tudták megtalálni.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Engem továbbra is az érdekel hogy kinek állt ez az egész az érdekében.

Izraelnek, az EU-nak biztos nem. A zsidó állam számára nem a hadsereget elsősorban karhatalmi feladatokra használó diktatúrák jelentettek gondot, hanem mint a legtöbb államnak a felkelők. Hagyományos hadviselésben közel-távol nincs senki az IDF-hez.

EU számára az elismerésért cserébe készségesen együttműködő diktátorok szintén nem jelentettek gondot plusz ugye feltartották az illegális bevándorlókat is.

Az amerikaiaknak dittó, nem hiszem hogy iszlamistákat szeretnének hatalomra juttatni. Annyira meg sem a török, sem a szaúdi titkosszolgálatot nem tartom potensnek (és jól finanszírozottnak), hogy egy komplett régióban döntsenek meg rendszereket.

Simán csak Bálint

Ui Péter tudsz valami jó olvasmányt ajánlani az arab tavaszról? Olyat ami országonként dátumokkal együtt írja le az eseményeket.

Előre is köszi

B

Névtelen írta...

Ajánlom Besenyő János tanulmányát a kül-világ utolsó számából www.kul-vilag.hu benne líbia, egyiptom és tunézia. Nem mindennel értek egyet Jánossal, de az már az értékelés része. Faktuálisan végig megy a dolgokon. Illetve Gazdik Gyula szíria elemzése

A külügyi szemle 2012/1 es számában is vannak országtanulmányok.
http://www.hiia.hu/pub/default.asp?y=2012&t=3

üdv
wp

Névtelen írta...

Ja és néha szerintem elfogadható magyarázat, hogy az események mögött az emberek és az elégedetlenségük áll. A 56 os forradalom mögött ki állt? vagy a 68-as cseh események mögött? volt már ilyen a modern történelemben.

Szerintem itt is ez az alapszitu, utána már persze mindenki megpróbál élni az új helyezttel (megpróbálm mondom, nem biztos h sikerül is neki :)
üdv
wp

Névtelen írta...

Hááááát, a líbai felkelők NATO támogatása azért nem azt mutatja, hogy ne lettek volna KOMOLY érdekek a háttérben, csak éppen a motivációkat nem látom.

Algériában, Tunéziában elhiszem hogy az információs társadalom nyomán az elégedetlenekkel együtt létrejött a kritikus tömeg. Egyiptom megint más tészta.

B

Ui linkeket köszönöm.