A mostari öreghíd és a magyar honvédség (és a Szt. Brendan expedíció)

A honvédség legendáriumának egyik visszatérő sikersztorija a mostari öreghíd helyreállításában játszott szerep. Sajnos a szóbeli elmeséléseken túl még nemigen találkoztam írásbeli leírásával az eseménynek. Persze igaz, nem néztem át a Új Honvédségi Szemle és a többi katonai lap összes 90-es évekbeli kiadását, így lehet, hogy lecsúsztam valamiről.

Most találtam a katonai lelkész blogon egy más dologról szóló írást, amiből kiderült, hogy az afganisztáni Nemzeti Támogató Elem parancsnoka az a Nyers József ezredes lesz, aki Mostarban is fontos szerepet játszott. Mielőtt folytatnám a sztorit, egy hosszú zárójel következik:

(Az NTE mostani létszáma 20 fő, ha pontosak a blogon levő hírek. 2011 januárjában 40 fő volt. 2010 januárjában még nem létezett NTE. A szervezetet azért hozták létre 2010 folyamán, mert az afganisztáni kontingens létszáma megemelkedett kb. 150-180 fővel. Részben új missziók /KAIA, logisztikusok, helikoptermentorok/ indultak, részben megnövelték PRT, OMLT és ISAF törzsbeosztásokat. A valós növekedés kb 120-140 lehetett, mert ugye ezekre létre kellett hozni az NTE-t is.

2012-ben az afgán misszió létszáma 330 körül van, a 2010-ben indult missziók futnak, de a PRT és a törzsbeosztásokat alaposan megnyírták. És úgy tűnik az NTE-t is. 2011 januárjában bejártuk szinte az összes missziót, szinte mindenhol panaszkodtak rá. Azóta biztos javultak.

A magyar PRT jövő év októberében, de lehet előbb befejezi a missziót. Azt felszámolni nagy meló lesz. Ki fogja csinálni? Állítólag az NTE, mert hogy oda logisztikusok kellenek majd. Vagy lehet, hogy mégse ők, hanem kiküldenek egy alkalmi felszámoló csoportot? Megannyi izgalmas kérdés)

Tényleg jó hosszú zárójeles volt. De vissza az Öreg-hídhoz és az SFOR magyar műszaki kontingenséhez.

Most nyílt Szegeden egy kiállítás. Nem nyílt, hanem egy beszélgetés volt a hídról készült festmény kapcsán. Most először került kontextusba ez az egész történet. Hogy kinek mi volt a szerepe az újjáépítésben és ebben az nagy és összetett feladatban mi volt a magyar katonák feladata.


... Így szinte természetes volt, hogy a magyar katonákat bízza meg az UNESCO a mostari híd műszaki előkészítő, mentő, és mentesítő feladataival. Ennek keretében a szentesi egység egyedülálló kiemelőszerkezetet épített, és üzemeltetett a Neretva folyón

Amikor a magyar katonák megkezdték a műveletet, az első kő folyóból való kiemelése is szimbolikus lett akkor, amikor Alija Izetbegović, a független Bosznia-Hercegovinai Köztársaság első államfője is végignézte a katonák munkáját, mely a Magyar Műszaki Kontingens számára felejthetetlen élménnyé vált. A két turnusban folyó munkálatok során a több méter mély, gyors sodrású és igen hideg Neretvából többtonnás köveket emeltek ki a magyar katonai búvárok – az általuk tervezett és felépített speciális eszközzel – az ideiglenesen kialakított tárolókra.

Ok, tehát ez volt a magyar meló. Bár a szöveg sugallja, azért a részletes bemutatása ennek a különleges feladatnak nincs igazán kifejtve. Értik: egyedülálló kiemelőszerkezetet épített.

Én azt az anekdotát hallottam, hogy először másokat kerestek meg a kőtömbök kiemelésével, asszem németeket és amerikaiakat, mindkettő a legmodernebb technológiát hozta, de valamiért nem fértek oda a hídhoz, vagy valami más gebasz volt (ez a pontatlanság a szóbeli történetek átka). Szóval feladták. És akkor jöttek a találékony magyar mérnökök és egy utászcsörlővel megoldották azt, amit a nyugat a modern emelőgépeivel nem tudott. Persze mikor ezt hallottam, mindjárt vissza kérdeztem mi a halál az az utászcsörlő, mert még életemben nem hallottam róla (és még oly sok más dologról). A válasz valami olyasmi volt, hogy egy egyszerű kézi csörlő, amivel nagyon nagyon dolgokat is meg lehet emelni.

Most rákerestem a google-ban, hogy utászcsörlőre, nem adott ki semmit. Talán rosszul emlékszem, nincs is ilyen?

Viszont a keresésben ráakadtam Padányi József ezredes elemzésére a régi ZMNE honlapján: A mostari híd egy darabja Pákozdon (vagy A kőbe zárt félhold?) címmel.

Ebben sincs szó az utászcsörlőről, viszont még jobban kiderül a magyarok szerepe és a kiemelés nehézségei.


Summa summarum, végre két dolgot is olvastam a mostari híd helyreállításáról, de még mindig nem írta meg senki elég részletesen a történetet, vagy az nem is létezik abban a formában, ahogy én hiszem.


Itt most véget is érhetne a poszt, ha nem szerettem volna sokat utazni fiatal koromtól és nem szerettem volna még többet olvasni. A szegedma.hu cikke említ egy másik érdekes történetet a mostari híd helyreállítása kapcsán: 
... Az Öreg hidat alkotó több mint ezer kőtömböt a firenzei egyetem szakemberei dolgozták fel, és tervezték meg az új híd térbeli képét. A tervezés során minden egyes kőtömböt külön-külön meg kellett alkotni ahhoz, hogy az új híd pontosan olyan legyen, mint a régi. Sokáig abban bíztak, hogy az összes kőtömböt fel lehet még használni az új híd építéséhez, de a kiemelésük után derült ki, hogy annyira megsérültek, hogy szinte mindent elölről kellett kezdeni.
...
A kőfaragók két évig dolgoztak a kövek megdolgozásán. Közben német- és orosz hídépítő mérnökök csatlakoztak az újjáépítési munkálatokhoz. Az építési folyamat a kőtömböket összekötő habarcs kidolgozásakor akadt el. A mérnököknek nem sikerült olyan szilárdságú kötőanyagot kidolgozniuk, mint amilyet az eredeti hídépítők használtak. Két évig próbálkoztak, de a tudományuk nem hozott sok sikert. Végül a török kőfaragók nyomására kipróbálták egy ősi receptet. Ennek az alapelemei: citrom, kecskeszőr, csontpor és tojássárgája volt, hiszen akkoriban még nem ismerték a cementet. A mérnökök nem akartak hinni a szemüknek, amikor a tesztek során kiderült, hogy a szakácskönyvbe illő ősi habarcs hozza azokat az eredményeket, ami a híd összetartáshoz szükséges.

Ez a történet kísértetiesen hasonlít Szt Brendan ír szerzetes 6. századi utazásához, amelyet a róla elnevezett króniak örökít meg. Brendan egy curragh típusú kis kétárbócossal áthajózott Kanadába abban az időben, hajójának egyik különlegessége (ha az út maga nem lenne önmagában különleges), hogy a hajótest marhabőrből volt.

Tim Severin egy brit történész, aki elhatározta a hetvenes években, hogy akkor a 6 század technikai színvonalához igazítva és Brendan kódex leírásai alapján megépíti a feltételezett hajót, és megpróbál vele áthajózni Kanadába. A kísérletről szóló rendkívül érdekes, izgalmas és vicces könyvében van egy történet, hogy hogyan próbálták impregnálni a marhabőrt. Ez ugye kulcsfontosságú, ha nem akar az ember elsüllyedni egy nap alatt. Kipróbáltak minden modern kence-ficét (ezt a szót sem használtam még leírva), hiába. Majd megnézték a kódex szövegét, ahol le volt írva, hogy valami birka gyapjú áztatott levéből, nem tudom mit még hozzáadva jön létre az a lé (vagy valami hasonló), amiben áztatni kell a marhabőrt. Na az működött.

Olvassatok el ti is Tim Severin könyvét, antikváriumban még kapható!

A lusták megnézhetik angolul a dokumentumfilmet, de abból persze ezek a finomságok nem derülnek ki. Ezt itt az első rész, a többi valahol a youtube-on.