Interjú az előző PRT parancsnokkal

A Népszabadságban Zalán Eszter készített interjút az előző PRT parancsnokkal.

Kiderül belőle, hogy tavaly év végétől idén tavaszig volt egy komoly hiátus a PRT-ben, amikor sem fejlesztési tanácsadó, sem civil képviselő nem volt. Ez elég szerencsétlen egybeesés, mert korábban a külügy munkatársai biztosították az állandóságot és a tudás egy részét a hat havonta váltakozó katonai kontingensek között. A külügy ebből a szempontból elaludt, mivel normálisan az új képviselő kiérkezik, hetekig együtt dolgozik a régi kollégával, átveszi a kapcsolatokat, megismerkedik akivel meg kell, majd hajrá. Ahogy a katonák is csinálják. Ehelyett kimaradt vagy három-négy hónap.

Lippa Péter másik észrevétele a fejlesztési pénzek elmaradásával foglalkozik. Konkrét számok itt most nincsenek, de úgy tudom tavaly ez 140 millió volt a zárolások után, de ezeket is csak 2011-ben fizették ki. Igen emlékszem erről írtam már Karzai múltkori kijelentése kapcsán, amikor a PRT-ket feleslegesnek ítélte).

OK, tehát 140 millió volt tavaly, az nagyon sovány. Kérdés idén mennyi lesz?

Lippai mesél a két magyar katona haláláról, illetve az akcióról:
Egyből a mély vízbe dobtak minket. Egyértelmű volt, hogy a szeptemberi parlamenti választások idején meg fog nőni a konfl iktusok száma. Két bajtársunk elvesztése nagyon rányomta a bélyegét a hangulatra. Másfél-két hónapig tartott, mire megtanultunk együtt élni a feszültséggel. Bármelyik pillanatban fennállt a harcérintkezés lehetősége, de ez nem jelenthetett felmentést a feladat alól. A járőrözés szintén feladatunk volt, és ahol veszélyesebbnek ítéltem a helyzetet, oda én is mindig kimentem az első konvojjal. A fordulópontot tavaly októbertől számítom, amikor az egyik tiszthelyettesemet küldtem ki konvojparancsnokként egy olyan útszakaszra, ahol az ellenállók folyamatosan lesállásban voltak, de nem lehetett tudni, minek alapján támadnak meg konvojokat. Neki kellett eldöntenie, végigmegy-e az útvonalon, vagy sem. A fiú úgy döntött, hogy végigmennek, és ez erőt adott az állománynak. Mint minden háborúban, nekünk is voltak poszttraumás eseteink, ám ahhoz képest, hogy augusztus 23-a mekkora traumát jelentett, a problémás ügyek száma nem volt nagy.

Jó az egész cikk, vannak még benne a haditechnikai fejlesztésekről és a általános biztonsági helyzetről is.