A Honvédelmi Bizottság feladatáról

Valami másik okból eljutottam a Honvédelmi Törvényhez (ez már csak így szokott lenni). Találtam egy részt a törvényben, ami nagyon elgondolkodtatott.

Az Országgyűlés Honvédelmi bizottsága

48. § (1) Az Országgyűlés Honvédelmi bizottsága folyamatosan figyelemmel kíséri a Honvédség feladatainak megvalósítását, felkészültsége és felszereltsége színvonalát, a rendelkezésre bocsátott anyagi erőforrások felhasználását.

(2) A rendkívüli intézkedések tervezeteit a Kormány a Honvédelmi bizottságnak évente bemutatja. A Honvédelmi bizottság javaslatot tehet az Országgyűlésnek arra, hogy a Kormány számára a rendkívüli intézkedések kidolgozásával kapcsolatos feladatot állapítson meg.
Kezdem a 48.as paragrafus második pontjával (bekezdésével). Bár az én történelmmi emlékezetem meglehetősen hiányos és nem nyúlik vissza a rendszerváltás vagy a 90-es évek dicső múltjába, azt hiszem a HM sosem gyakorolta ezt a jogát. Hogy lett-e volna oka rá? Azt nem tudom. Mindenképpen csak akkor tudta volna megtenni, ha értesül dolgokról, amelyek a Honvédségben folynak. Ez viszont elvezet az első ponthoz:

Az Országgyűlés Honvédelmi bizottsága folyamatosan figyelemmel kíséri a Honvédség feladatainak megvalósítását

Ez persze megvalósul, bizonyíték rá, hogy a mindenkori minisztert meg szokta hallgatni a bizottság. A kérdés, a súlyos kérdés, hogy vajon a mindenkori bizottsági tagok nyugodt szívvel mondhatják-e: mindent megtettünk, ami jogunkban áll? Szerintem a válasz nem.

Én csak Afganisztánt látom. A képviselők nem túl sok érdeklődést mutattak Magyarország legfontosabb és legveszélyesebb missziója iránt. Megelégedtek és megelégszenek azzal, hogy a mindenkori civil és katonai vezetéstől tájékozódjanak, ami jó, de szerintem nem elég. Az előző ciklusban talán ha két képviselő vállalkozott rá, hogy elkísérje Szekeres Imrét valamelyik afganisztáni látogatására.

Ezek a látogatások legfeljebb csak arra elegendőek, hogy beleszagoljanak a helybe és meghallgassák a történet napos oldalát. De mint a mostani miniszter látogatása is rávilágított vannak kevésbe napos történetek is, amelyeket nem fognak megismerni, ha nem mennek ki vagy nem kérdeznek meg másokat is a minisztériumon kívül.

Ezek megismerésére lehetősége van a képviselőknek. Csak lassan jövök rá, hogy a bizottság tagjai kivételezett helyzetben vannak. Sokkal több és jobb lehetőségük van arra, hogy megismerjék a helyzetet, hogy tájékozódjanak, mint például bármilyen kutatónak is.

Bemehetnek bármikor egy magyar bázisra, amit én nem tehetek meg. Nekik nem mondhatja egyetlen tiszt se, hogy ez államtitok és ezért nem válaszol a kérdésre, nekem mondhatja. Tőlük nem szabad tartani és információt visszatartani senkinek, akihez kérdést tesznek fel, engem el lehet hajtani (mert nem csak államtitkokról lehet szó). Beletekinthetnek kormányzati dokumentumokba, amiket kutatók nem ismerhetnek meg, csak majd öt, tíz vagy húsz év múlva. Kérdéseket tehetnek egyből a miniszternek és kéréseket fogalmazhatnak meg, amelyek változtathatnak meglevő helyzeten.

Ha dolgok normálisan működnének (persze tudom, sok dolog nem működik normálisan, miért pont ez működne) a Honvédelmi Bizottság és a kutatói szféra egymás szövetségese lenne, hogy a HM minél pontosabb képet alkothasson a honvédség állapotáráról, a feszítő kérdésekről, a sikerekről és az eredményekről. A kutatók meg még jobban tájékozottak lennének, aminek eredményeként még jobban segíthetnék utána a bizottság munkáját (és persze a minisztériumét is, ha igényt tartanak rá).

Hajrá Honvédelmi Bizottság, hajrá tisztelt képviselők :)