Ősi történet mondhatnám, hiszen a kezdetek óta szoros kapcsolatban áll az afganisztáni mozgalom és a pakisztáni titkosszolgálat. Ehhez mérten már viszonylag sokat írtak a témáról. Ezért aztán némi szkepticizmussal konstatáltam Matt Waldmann új tanulmányát. Waldmann pedig elég jó kutató, olvastam már tőle két jó tanulmányt Afganisztánnal kapcsolatban, igaz azok a nemzetközi fejlesztési együttműködés anomáliáival foglalkoztak.
Szóval eltelt egy pár nap mire végre belelapoztam ebbe: Matt Waldmann: THE SUN IN THE SKY: THE RELATIONSHIP BETWEEN PAKISTAN’S ISI AND AFGHAN INSURGENTS.
Zsír, 29 oldal és az elején mindjárt felszaladt a szemöldökön. A leírtak zöme nyolc tálib vezetővel készült interjúból származik. Három kandahári, három wardaki és kabuli: For background research and corroboration purposes an Afghan research assistant conducted a further six insurgent interviews: three in Kandahar with commanders who operate in that province; and three in Quetta: with a senior Taliban official and commanders who operate in each of Kandahar and Helmand.
Emellett még meg lett interjúvolva másik nyolc magas rangú ex-tálib (nevek a dolgozatban) és másik 22 törzsi vezető, elemző, szakértő stb.
Értelemszerűen a dolgozat értékét az első csoport, az aktív tálibokkal készített interjúk adják. Lehet valami hasonlót kellene nekem is csinálni Baghlanba. Csak hogy találok tálibokat?
A korábban ismert tényekhez képest egetrengető újdonságok nincsenek a tanulmányban, viszont tele vannak jó és aprólékos történetekkel az ISI, sőt a pakisztáni politikai vezetés szerepét illetően. Az interjúkból az kerekedik ki, hogy a pakisztáni titkosszolgálat jelentős mértékben ott áll afganisztáni műveletek mögött a tervezésről kezdve. Néha az ISI az, amely kifejezetten erőltet bizonyos műveleteteket effektíve irányítva a tálib erőket.
Ezekből az interjúkból ki nem mondva, de szinte következik, hogy a tálib parancsnokok nagyon elegük van a pakisztániakból, mert számukra is teljesen világos, hogy az ISI őket használja fel a saját céljaira (mégha persze nekik is megvannak a céljak, de így sem uruk saját akaratuknak).
Ahogy elnézem a tanulmány szerkezete külön fókuszál a Tálibánra általában és a Haqqani hálózatra külön. Mindkét esetben külön szó van a stratégiáról, a kiképzésről és a támogatásról. Egy külön fejezet foglalkozik a Quetta Súra és a ISI kapcsolatáról. Érdekes, de ha mindezeknek hinni lehet, a tálib vezetés legalább annyira kiszolgáltatott a pakisztáni vezetésnek, mind a Karzai kormányzat a nyugatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése