Az előző kormány végére eső korrupciós ügyek sajnálatosan (de helyesen) felértékelték a magyar honvédséget és honvédelem ügyét. Most kihagynám a nagy nemzeti közös ügy stb. részt, mert ezzel fenntartásaim vannak, de a lényeg, hogy leváltások miatt a honvédség ügye továbbra is napirenden marad. Megvannak az új parancsnokok, az államtitkárok, a helyettes államtitkárok (aki nekem fontos közülük, az úgy hiszem jó szakember), elvileg minden adott, hogy a mindenki által várt modernizáció, javulás, fejlesztések beinduljanak.
Örök izgalommal várom az új vezetés viszonyát a médiához, a honvédséget érintő kommunikációs politikát/stratégiát, és kapcsolatot a szakértőkkel, amely ahogy tudom és tapasztaltam az előző kormány alatt megvolt, de igen esetlegesen, ad hoc alapon működött (igazából nem tudom milyen alapon működött).
Az mostani hétvége és előző hét szokatlanul és örömteli módon gazdag volt a honvédséget érintő kérdésekkel. Már csak a későbbi emlékezés megkönnyítése miatt is itt van Orbán Viktor, Hende Csaba és Benkő Tibor altábornagy megszólalása.
Szokatlan vagy inkább példátlan ez fajta felfokozott figyelem, de mindenképpen örvendetes és reméljük még sokáig így marad. Az hogy a miniszterelnök is megszólalt, erre felkaptam a fejem. Nem tudom mi volt a korábbi gyakorlat ezekkel a feladatszabó értekezletekkel, gondolom ilyet minden évben tartanak, de hogy a miniszterelnök ott legyen, arra nem emlékszem (úgy tűnik az internet sem) mostanság. Mi akarok ezzel mondani? A figyelem. Ha ez megvan, az számíthat.
Az MTI azt írja: Orbán Viktor úgy vélte, akkora honvédséget kell működtetnie az országnak, amekkora a magyar társadalom és gazdaság teherbíró képessége alapján lehetséges. Magyarországnak a mainál erősebb, a XXI. század követelményeinek megfelelő honvédségre van szüksége, amely alkalmas arra, hogy ellenálljon az országot veszélyeztető katonai fenyegetéseknek, és ha kell, szövetségeseivel együttműködve képes legyen azok sikeres elhárítására – mondta.
Hát ez az, a finanszírozás. Vagy még kisebb hadsereg kell és akkor a jelenlegi erőforrásokhoz igazítjuk a honvédséget, vagy tartani kell a létszámot és akkor az erőforrásokat kell növelni. Ez viszont a jelenlegi gazdaság teherbíró képessége alapján lehetetlen.
Tavaly ültem egy konferencián a Külügyi Intézetben, valami teljesen más témáról volt szó. Talán a magyar külpolitikai érdekérvényesítés lehetőségeiről. Az egyik előadó valahogy a magyar gazdaságról helyzetéről kezdett beszélni az elmúlt húsz évben. Tudom nevetséges, de nekem akkor esett csak le, hogy minden probléma és lehetőség gyökere a gazdaság. Sajnálom, bölcsész vagyok, nem foglalkoztatott ez a rész sosem. És akkor láttam be, hogy a növekvő GDP pl. hogy hat a magyar honvédségre (vagy bármi másra). Növekvő GDP az arányok megtartása mellett is 5-10 milliárdokat hozhat (lásd az elmúlt évek, csak ellenkező irányba).
Itt meg kell álljak egy pillanatra. Kern Tamásnak van a Nemzet és Biztonság tavaly decemberi számában egy tanulmánya A magyar honvédelem központi finanszírozása a 2010. évi költség-évben címmel. Érdekes olvasmány, sajnos nincs fenn a neten. Marad a könyvtár.
Hende Csabával hosszú interjú van, külön szerencse, hogy a Nemzet ezt feltette. Számomra két érdekes rész van benne. Az egyik a haditechnikai kütyük (ez gondolom minden karosszék szakértő fantáziájának középpontjában áll): Amennyire jelenleg át tudom tekinteni a helyzetet, a most törvényes tízéves haditechnikai fejlesztési terv nem tartható. A mostani állapotban gyakorlatilag minden ilyen irányú beszerzést korlátozni kell vagy el kell halasztani. Van például néhány harckocsink, amelyeket csak akkor lehet hadrendben tartani, ha 2013-ig darabonként mintegy egymilliárd forintot költünk a felújításukra. Kemény tárgyalások várnak tehát ránk, hiszen vagy kikerülnek ezek a tankok a hadrendből, vagy pedig jelentős összegekért felújítjuk őket, esetleg újak beszerzését kell vállalnunk az Országgyűlés egyetértésével. Szerepel a tervek között, hogy a tüzérség vontatott ágyútarackjait újakra cseréljük. De pillanatnyilag ennek sem látszik a költségvetési fedezete. Hasonló a helyzet az aknavetőkkel, a páncélozott harci járművekkel, a helikopterekkel és az egész gépjárműcsere-programmal is. Sajnos szinte minden területen csúszásban vagyunk, és a következő években jelentős áldozatokat kell hoznunk a védelmi képességeink szinten tartásához.
A másik Afganisztán: A missziókban való szerepvállalásunk szövetségi kötelezettség. A legfontosabb ma – a NATO szempontjából – kétségkívül Afganisztán. Sajnos Afganisztánban a biztonsági helyzet az elmúlt időszakban folyamatosan romlik. Kulcsfontosságú, hogy az ott szolgáló magyar honvédek biztonságát erősítsük. Az első utam éppen ezért terveim szerint Afganisztánba vezet majd, hogy személyesen is meggyőződhessek az ottani körülményeikről. Hogy aztán katonáinkat meghallgatva, véleményüket megismerve mielőbb megalapozottan, hatékonyan intézkedhessek az érdekükben.
Miniszter úr, én is szívesen megosztanám Önnek a véleményem!
A HírExtra cikke Benkő Tiborral a Mire fókuszál az új vezérkari főnök? Már kezdtem meglepődni, hogy a HírExtra is foglalkozik a honvédséggel, de látom egy MTI hírt vett át. Nem baj az MTI-nek is örülök, ők is halál ritkán foglalkoznak a Honvédséggel. Nem tudom, ez a cikk tele van információkkal, talán gyakrabban kellene ilyen interjúkat készíteni.
-Mint emlékeztetett: az idei honvédelmi költségvetésben mintegy 65 milliárd forint hiányzik a szükséges fejlesztésekhez és a működéshez. Tavaly pedig a szükséges pénz 39 százalékából gazdálkodtak - tette hozzá.
-Az eszközök egy részét még lehet modernizálni, felújítani, de más részüket teljesen le kell cserélni, és újakat beszerezni. Ilyenek például a szállító harcjárművek, a BTR-ek, amelyeket 2016-tól ki kell vonni a honvédség rendszeréből.
-hogy annak a félmillió lőszernek, amit négy év alatt a katonák felhasználtak Afganisztánban, egy részét harci műveletekben, más részét pedig gyakorlatozás közben lőtték el.
-A missziókban lévő katonák felszerelését úgy kell fejleszteni, hogy a rendkívül szélsőséges kihívásoknak, új harceljárásoknak is meg tudjanak felelni. Ezért fontos a beszerzések rugalmasságát és az anyagi forrásokat növelni.
Ez utóbbi minden misszióban szolgáló katona várja, mert a saját pénzből történő felszerelés kiegészítés mai napig folyik az afganisztáni katonáknál.
Lehet, hogy létezik valami belső dokumentum erről, de gondolom a honvédség modernizációját meghatározza, hogy
1. az általános működéshez, az alapfeladatok ellátáshoz béke helyzetben mire lenne szükség
2. hogy a speciális missziós tevékenységekhez mire lenne szükség (már ami nem oldható meg az egyes pont alapján helyből)
Ha igen, akkor már csak az érzékeny fontossági sorrendet kell felállítani.
15 megjegyzés:
A boci ruhások közül akikkel beszéltem mind pozitívan és reményekkel telve állnak a jövőhöz. Akárcsak te. Remélem én is, hogy valóban így lesz.
Egyébként 1-2 hónap múlva elkezdjük bemutatni a katonáink afganisztánban viselt egyéni felszerelésének egy részét.
Kár, hogy a Hende-interjúban a radarról nem esik szó..
Én felfedezni vélem az új vezetés első nyilatkozatainak ellentmondásait. A miniszter előbb elmondja, hogy miket is szeretne (tüzérség, hk. csapatok, stb. területén) majd közli, hogy mindenféle fejlesztést csúsztatni kell. De nincs ez másként magasabb szinten sem. Normálisan gondolkozó emberek előtt eddig is világos volt, hogy ebben a gazdasági helyzetben a legszebb ígéretek ellenére sem lehet csodát tenni. A nagy kérdés most az, hogy legalább az alapelveket lehet-e tartani és a szándék látszatát fenntartani?
Szerintem is pozitív azonban, hogy a miniszterelnök személyesen is részt vesz a feladat-meghatározó értekezleten és amiket mondott, azok is abszolút pozitívak voltak. Nagyon fontos üzenet már maga a cím: Orbán: Erős ország nem lehet tekintélyes honvédség nélkül. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, hogy egy ország nemzetközi rangpozíciójában, külpolitikai súlyában megjelenik a haderő és annak képessége. A rend jogos elvárása szintén az egyik legfontosabb prioritás, mint ahogy talán az is következik a cikkből, hogy a saját védelmi képességek és a szövetségesi együttműködés viszonyában a saját képességek lennének elsők az egyenlők között :) és az irány is világos: a fejlesztés. Ez pedig nyilvánvalóan több pénzbe kerül, amit nem látunk, sőt ennek ellenkezője várható és ez a Eape posztban hivatkozott három cikkből is kiolvasható. Nemcsak OV, hanem a miniszter nyilatkozata is erre utal, és az új vkf. is ezt feszegeti, de egyik esetben sem látható mégy körülbelül sem, hogy honnan várható a fejlesztés pénzügyi fedezete. Ide kapcsolódik ami számomra a legérdekesebb, hogy OV a magyar védelemipar de facto hiányát veti fel és annak felélesztését, mint gazdasági érdeket említi!
A kérdés persze az, hogy pénz nélkül mi valósítható meg ezekből az - elnézést a szkepticizmusomért - óhajokból. Wape rádöbbenése a védelem és a gazdaság teljesítőképessége közötti összefüggésekre sokat elárul arról is, hogy a közgondolkodásban mindez hogyan jelenik meg és a biztonságpolitika iránt egyébként fogékonyak sem mindig kivételek ez alól.
Van azonban itt egy lappangó és súlyos téveszme, amire fel kell hívjam szíves figyelmeteket. A GDP növekedése nem eredményezi automatikusan és szükségszerűen a védelmi kiadások növekedését, még akkor sem, ha a NATO GDP százalékában határozza meg tagállamai számára az elvárható védelmi kiadások mértékét. Itt számos tényező azonosítható, ami befolyásolja ezt a kérdést, de ami szerintem a legfontosabb, az a prioritási sorrend. Vagyis az a - nyugodtan hívhatjuk így - törvényszerűség, hogy az ország növekvő gazdasági teljesítménye esetén az állami szektorok fejlesztési sorrendjében az utolsók közt szerepel a védelmi szféra, mint társadalmi elvárás. Gazdasági visszaesés esetén pedig pont fordítva, a takarékoskodás területei közül az elsők között fogalmazzák meg a választópolgárok a védelmi szektort. Parlamenti demokráciákban pedig legalábbis figyelembe szokás venni a választók álláspontját (még ha szakmai szempontoknak azok nem is felelnek meg), mert az bizony hatalmi kérdéssé válik előbb utóbb a választási eredményekben. A politikának tehát khm. legalábbis nagy a kísértése hogy ennek a választói magatartásnak legalábbis megfeleljen.
Valahogy nem tördeli megfelelően a hivatkozást - kétszer próbáltam, talán most:
Különösebben nem tudok lelkesedni amiatt, ahogy leváltották a vezérkari főnököt és más katonai vezetőket. Ezt a Mandiner blog cikkéhez fűzött kommentemben is leírtam:
http://mandiner.hu/cikk/20100601_levaltottak
_a_vezerkari_fonokot#comment109953
Zig
Arra gondoltam, hogy a nő a GDP, akkor az 1,17 százalék is többet fog érni. Abban amit a aránynövelésről és csökkentésről írsz teljesen egyetértek.
Mint írtam Orbán megjelenésének jelzés értéke van, nem tudom marad-e a jövőben a kitüntetett figyelem, de indításnak nem rossz.
Az MSZP alatt a honvédség Szekeres feuduma volt, és mivel közte és GYurcsány között ott volt a feszültség, a rivalizálás, ezért érteleszerűnek tűnik számomra, hogy a miniszterelnök nem kívánta riválisa pozícióját, megítélést bármilyen formában, fölöslegesen erősíteni.
Remélem ORbán figyelme egyfajta jó értetelemben vett teljesítmény kényszert jelent majd, és nem lehet elsunnyogni a terveket, az eredmények prezentálását 2-3 év után.
Persze ebben az is benne van, hogy a végén - pénz hiányában - majd csak a látszat dolgok jönnek.
A Mandineren sokan felvetették Hende alkalmasságát, de ahogy én elnézem a bürokráciát, egy miniszter előélete keveset jelent.
Szekeresnek sem volt gyakorlata és ahhoz képest ért el eredményeket (igen voltak jó dolgai is, ez egyszerm megérne egy külön posztot).
Ami szerintem fontos egy miniszterben az az érdeklődés, a kihívások keresése és megoldása, a bátorság, hogy merjen döntéseket hozni, az állandó éberség, hogy ne vezesse meg közvetlen környezete. Nem tudom ebből a szempontból milyen Hende, de Simicsko-ban szerintem megvan, ami újabb félsiker.
Úgyhogy a cselekvésre minden adott, mert a pénz hiánnyal nem magyarázható minden. Olyan dolgokon is lehet javítani, változtatni, ami nem pénz, hanem morális, hozzáállásbeli, felfogásbeli ügy.
wp
Kedves Wape! Irigylem az optimizmusodat. Igazságod vagyon abban, hogy a pénz nem minden, de itt arról van szó, hogy van egy sor égetően szükséges dolog, amiket nem lehetséges megvalósítani pénz nélkül. Ha azonban e dolgok nem kapnak helyt a fejlesztendők sorában, akkor tovább torzul a rendszer, és lerontja azoknak a dolgoknak az értékét is, amiket nem vagy nem jelentős pénzzel sikerült megoldani. Hadd ne menjek részletekbe, úgyis tudtok egy sor példát említeni.
A másik dolog, ha politológia megközelítésében elemezzük a rendszerváltás utáni kormányokat, akkor két tárca borítékoltan lúzer beosztás volt, és most is az. Az egyik a honvédelmi. Azért volt borítékolhatóan vesztes, mert tudni lehetett előre, hogy ott a csökkentés a feladat. A „jól csökkentésekkel” pedig sem szakmai sem politikai babérokat nem lehet szerezni. Nem véletlen, hogy gyakran a koalíciós partner kapta a feladatot, vagy a párton belüli kisebbségben lévő hatalmi csoportosulás prominensei, akiken aztán - ha a szükség úgy hozta - lelkiismeret furdalás nélkül el lehetett verni a port.
Mág egy apróság: nem tudom, hogy a média honnan vették, miszerint ez éves értékelő- feladatszabó értekezlet lett volna. A felkonferálás és a meghívó is rendkívüli állománygyűlésről szólt. A szép és magasztos beszédek fényét tompította, hogy látnunk kellett, miként alázták le a volt VKF-t. Nem állítom, hogy tökéletes lett volna, de klasszisokkal jobb volt az elődjénél. A leváltás hivatalos indokai nem helytállók a véleményem szerint. Megérdemelt volna egy normális búcsúztatást, ha már mindenképpen váltani akartak.
Re 6:10 DU
Lásd fenti kommentem a mandíner blogban
"Egyébként 1-2 hónap múlva elkezdjük bemutatni a katonáink afganisztánban viselt egyéni felszerelésének egy részét"
kiváncsi leszek,milyen felszerelések ezek.
Az eddigi beszerzéseket ismerve/használva nem vagyok optimista
Üdv:
K.T.
Úgy harangozzák be ezt a felszerelést, mint hajdanán a csodafegyvereket! :)
És mikor mutatják be az új magyar ruházatot, ami nem poliészter és nem műbőr és nem műanyag?
Megjegyzés küldése