MANCS cikk Afganisztánról és Baghlanról

Múlt héten jelent meg Magyar Narancsban a november eleji afganisztáni utam kapcsán írt rövid cikk, most részleteiben felrakom néhány helyben készült extra képpel.

Afganisztán záróra előtt - Az elfelejtett háború
Miközben a világ vezető politikusai mind többet gondolkodnak azon, hogy mihez kéne Afganisztánnal kezdeni, és mihez saját szerepükkel Afganisztánban, itthon a magyar misszióval alig is törődik valaki. Pedig pár száz honfitársunk is a terepen sürgölődik - céljuk a nép sorsának jobbítása, s küldetésük nem veszélytelen.

A kopott Toyota vad tempóban száll alá a 3400 méter magasan fekvő Szalang-hágóról. Musza, a sofőr a beláthatatlan kanyarokban rutinjelleggel előzi a hegyoldalon lassan ereszkedő kamionokat, hogy egyszer csak hirtelen fékezéssel az út szélére húzódjon. "Mr. Peter, klinik!" szól hátra.

Musza és az ő Toyotája a Szalangon


Civil célok
Afganisztáni első célom az elhíresült rendelő, amelyet a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) épített két éve, és amelyet a Magyar Narancs előző riportere tavaly lelakatolva, üresen talált (lásd cikkünket: "Hogy lássák az emberek", Magyar Narancs, 2008. szeptember 18.). A helyzet ma biztatóbb, a rózsaszín épületből kék burkába öltözött asszony rebben ki, két kisgyermekét vonszolva maga után. Az agg gondnok után hamarosan megjelenik egy harminc év körüli orvos is, aki körbevezet minket a szerényen berendezett rendelőben.

A klinika Khinjan előtt

A helyiek már ismerik és használják a "klinikát", távozásunkkor egy újabb, burkába öltözött asszony érkezik, afgán kisgyermekkel.
Az észak-afganisztáni Baghlán tartománynak ezen a részén, egészen a 80 km-re lévő tartományi központig minden normálisnak tűnik. Pul-i Khumriban nyüzsög az élet, bár a városon áthúzódó főút környéke úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna. Világbanki pénzből az utat szélesítik, és mindent, ami útban van, lakóházakat, üzleteket, sőt a bérelt házban működő tartományi börtönt is lebontják.

Bontják az utcát Pul-i Khumriban

A várostól északra és keletre viszont a biztonsági helyzet tavasz óta romlik: erőre kaptak a kormányellenes felkelők. Öngyilkos merénylő támadta meg a PRT egyik járműoszlopát, augusztus 20-án, a választások napján tálibok lerohanták Baghlán Dzsadid járás központját, és megölték a helyi rendőrparancsnokot és számos munkatársát. Pul-i Khumritól keletre egyetlen támadás során végeztek az ottani járási kormányzóval, a járási főügyésszel és a titkosszolgálat helyi vezetőjével, míg az afgán hadsereg helyi zászlóalja több mini csatát is vívott az ellenállókkal.

Dand-e Ghori, itt a tálibok az urak (támadás Dahane-i Ghoriban volt, Dand-e mellett)

Az elsősorban újjáépítési feladatokra, és nem támadó (a szakzsargonban: "kinetikus") műveletekre felkészített Tartományi Újjáépítési Csoport e területekre már csak akkor teszi be a lábát, ha nagyon muszáj. A PRT számára kiadott (nyilvános) utasításban az ellenséget támadó katonai műveletekről nem esik szó, hisz ezek komoly áldozatokkal járhatnak, s erre sem a magyar politika, sem a közvélemény nincs felkészülve. Jobb híján a PRT katonai oldala is a civil fejlesztési területeken aktív. E fejlesztéseket amúgy a magyar kormány által jóváhagyott keretből fedezik, amely keret idén 500 millió forintról 459-re olvadt. A csökkentés érthetetlen és felelőtlen lépés, hiszen a romló biztonsági helyzet épp a fejlesztési pénzek növelését indokolná.
A magyar táborban szirénaszó harsan: egy pillanatig nem tudom, hogy a táborban jelent riasztást, vagy a katonai bázis mögötti cementgyárban. Aztán tompa robbanások morajlanak fel: a közeli hegyoldalban robbantottak, ahonnan a gyárat látják el nyersanyaggal.

A cementgyár mögötte a táborral
A vidék azon kevés hely közé tartozik, ahol van működő ipar és mezőgazdaság. A magyar fejlesztési keret felhasználásában részt vevő nem katonai szereplők elsősorban ezen a téren meg az oktatásban és az egészségügyben aktívak. A pénzelvonás épp e civil szervezeteket érintette leginkább, jóllehet a tartomány ama területein is tudnak tevékenykedni, amelyek a kormányellenes erők kezén vannak, sőt külső forrásokat is be tudnak vonni. A Baghlánban dolgozó magyarok véleménye egyöntetű. A misszió otthoni koordinációja elégtelen: a katonai-civil párbeszéd épp úgy, mint a kormányzati szereplők együttműködése. Afganisztáni szerepvállalásunknak itthon nincs igazi gazdája, aki meghatározná a jelenlétünk értelmét, céljait, eszközeit. A misszió irányítására létrehozott kormánybizottság ritkán ülésezik, vezető politikusok alig jönnek Baghlánba (a csapatokat hathavonta látogató honvédelmi miniszteren kívül), a fejlesztési stratégiát a felhasználásban érdekelt szereplők sokkal erősebben befolyásolják, mint a helyi érdekek; és hiányzik az eredmények ellenőrzése és értékelése is.

"Rallyzni" nem lehet velük