ENSZ haderő a világbékéért?

Eaven nevű olvasóm arra kért, hogy kommentáljak itt a blogon egy hírt, miszerint a szükség lenne egy olyan kvázi gyorsreagálású, full-time ENSZ haderőre, amely egy kicsit hatékonyabban képviselné a békefenntartói feladatokat.

Az ötletről szóló cikk eredeti cikk itt van angolul, és ennek majdnem fordítása itt a Népszabadságból. A Népszabadság cikkben az utolsó hivatkozás UNEPS-nek keresztelt ENSZ hadseregről szóló tanulmányt linkeli be, de az onnan nem érhető el. Itt a helyes webcím.

A cikkből nem derül ki, de a tanulmány, UNEPS felépítése mind egy amerikai NGO ötletelésének eredménye, nem az ENSZ-é.

A kérdés felvetés, hogy van-e értelme, lehetséges-e egy ilyen ENSZ haderő nagyon eredeti, elgondolkodtató. Mint kutatónak természetesen csak problémáim vannak vele és biztos el fogok veszni a részletekben.

A neten olvasható propozíció legfőbb problémája, hogy az civil társadalmakra bízza a kezdeményezést, a finanszírozást, népszerűsítést, mindent, mivel az államok nem tettek semmit.
Ilyet tényleg csak egy amerikai NGO írhat, amely azt hiszi, hogy a világ más részein is léteznek olyan well funded NGO-k mint Amerikában. De valóban találni annyi önzetlen NGO-t a világnak, aki képes lenne úgy támogatni egy 12-15 ezer fős ENSZ haderőt, hogy nem szól bele, hogy azt hol mikor használják fel? Aligha.

De talán nem ezzel kellene kezdeni. Nagyon röviden összefoglalva a két belinkelt cikket és az UNEPS-ről szól anyagot, a következőről van szó a szerzők szerint. Az ENSZ missziók sikertelenek, a tagállamok tétovasága, bizonytalansága veszélyezteti ezeket missziókat. Az egységek lassan állnak fel, állandó felajánlás hiány van. A különböző országok különböző egységei képtelenek jól együtt működni. Gyakran hiányos a felszerelés, a kiképzés. És ami talán a legfontosabb ezek ENSZ békefenntartók kezét (tevékenységét) megkötik a politikai alkuk, érdekek és félelmek. A küldő ország nem szívesen veszíti el harcban a katonáit, mert az otthon nehezen megmagyarázható, feszültséggel, stb. jár, így aztán az ENSZ missziók - a vélekedés szerint - gyakran csak szemlélik a atrocitásokat.

Ez a helyzetelemzés részben jó. De csak részben. Az ENSZ sikerességét szerintem nem lehet csak az ilyen békeműveleteken keresztül vizsgálni. Ahogy visszaemlékszem tanulmányaimra a békefenntartásnak pont az a lényege, hogy a feleknek először el kell dönteni hogy békét akarnak, aztán az ENSZ segít megőrizni.

A békekikényszerítés az más dolog. Ezt várják az ENSZ-től sokan, a fenti cikkek is, de én ennek csak akadályait látom egyelőre. Két példával próbálom megvilágítani csak a két elvi problémát, ami hirtelen eszembe jut.

Zahír Sah, Afganisztán királya 1932 és 1975 között uralkodott. Mai szemmel sokan kérdezhetnék, hogy tudott ilyen sokáig uralkodni valaki egy ilyen erőszakos országban, amely állandóan háborúzott. Nos úgy hogy sokáig nem folyt bele a politikába, nem politizált aktívan. 1963-ig nagybátyjai és Daud unokatestvére voltak a miniszterelnökök, utána meg civilek. Népszerű volt, mert nem szólt bele.

A másik példát a hétvégi Népszabadságtól (két heti) kölcsönzöm. Kitalálták a biztonsági övet a biztonság növelésére. Azóta még több a baleset, mert az embereknek hamis biztonságot ad az öv.

Mit akartam az első példával mondani? Az ENSZ azért működhet nagy egységben, mert gyenge. Ha erős lenne, ha a BT öt állandó tagja mellett más is irányítaná , akkor szerintem szétesne

Mit akartam mondani a második példával? Hogy nem biztos, hogy ez a kézenfekvő megoldás a jó megoldás. Lehet a meglevő működési kereteket, elveket, gyakorlatot kell revízió alá vonni és kitalálni valami hatékonyabbat. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen ENSZ haderő megold majd talán (nagyon feltételesen) néhány problémát, de újakat fog kreálni.

Miért kétkedek az ötlettel kapcsolatban? Az NGO tanulmány vezetői összefoglalója szerint egy
12-15 ezer fős egységről van szó, amelyet az ENSZ toboroz egyenként, állomásoztat a világ minden részén permanense ill.: carefully selected, expertly trained, and coherently organized and commanded, it would not fail in its mission due to lack of skills, equipment, cohesiveness, experience in resolving conflicts, or gender, national, or religious imbalance.

Nem tisztán katonai egységről van szó, hanem: encompassing civilian, police, judicial, and military personnel prepared to conduct multiple functions in diverse UN operations, it would not suffer for lack of components essential to peace operations or from confusion about the chain of command.

Ez lenne a modern kor első hadserege, amelynek tagjai nem saját országuk hadseregéhez csatlakoznának. Kell ehhez ENSZ állampolgárság is. Nemzetközi jogászok dörzsölik a tenyerüket. Ki felel majd egy ilyen hadsereg tetteiért? Ki vállalja azokért a politikai felelősséget. Ha X ország katonája megkínoz egy helyi lakost, annak otthon politikai felhangjai vannak, jobb esetben valaki lemond. (azért mond le, mert árt a pártja népszerűségének, amit javítani kell, hogy legközelebb is nyerjenek)

Na de mi van ha az ENSZ haderőben történik ez. Az ENSZ főtitkárt fix időre választják, max kétszer. De a köztes időben vissza lehet hívni ilyenekért? Nem fogja őt is megbénítani a felelősség, mert szeretné az újraválasztását, vagy emberileg nem harcos alkat, aki nem szeret katonákat küldeni. Kié lesz a felelősség. A végén oda jutunk, hogy lesz állandó ENSZ haderő, de nem merik majd bevetni.

Ha ezeken túljutottunk, nekem óriási kérdés a finanszírozás. A javaslat mondom az NGO közösséget javasolja, ami szerintem végtelenül naív ötlet. De tegyük fel összejön. Mibe kerülhet egy 10000 fős sereg + 5000 fős civil (rendőr, jogász, katasztrófa elhárító stb.). Hány bázis, hány helikopter, repülőgép, terepjáró, műholdas telefon. Szerintem beszélhetünk dollár milliárdokról. Biztos ez a leghatékonyabb felhasználása 1 milliárd dollárnak az embereken próbálunk segíteni? Lehet itt megvédünk ötvenezer embert az erőszakos haláltól. De ennyi pénzből megmentheted a tízszeresét az éhhaláltól. Ki hozza meg ezt a választást.

Mire elég 150000 ember. A cikkben idézett kongói konfliktusra? Elég annyi ide? Szudánba elég lenne, Afganisztánba? Irakba? Talán Kelet-Timorba. Ki dönti el, hogy akkor melyik országban vetjük be és melyikben nem. Egy ország a saját politikai érdekei szerint cselekeszik legalábbis ha katonái életét kell veszélyeztetnie.

Az ENSZ-nek van ilyen? Van saját politikai érdeke vagy csak a őt alkotó részek egésze? Legkisebb kompromisszuma?

Miért tudnak ENSZ konvojok háborús területeken működni? Miért tudnak ENSZ szakosított szervezetek háborús zónákban embereken segíteni. Mert az ENSZ semleges. Ez védi meg őt és munkatársait. Tegyük fel az ENSZ haderő elűzi a ruandai támogatottságú fegyvereseket. Ruanda bekeményít és mivel egy erős regionális játékos Ugandában, Szomáliában, Csádban kezd el ENSZ-e munkatársakra vadászni. A világ nem is fogja megtudni, hogy azokat ruandai pénzzel öltették meg, csak annyit, hogy rablótámadás áldozatai lettek.

Persze tudom voltak idáig is képsapkások, de talán Korea kivételével (azok kéksapkások voltak?) mindig alapvetően békefenntartásra voltak rendelve és csak önvédelemből lőttek és ritkán öltek.

Már ezt is régen tanultam, de mintha lenne VI cikkely szerinti alkalmazás (békefenntartás - kéksapkás) és VII cikkely szerint békekikényszerítés (pl. Irak 91). Kéksapkások - mondom emlékezetem szerint - békekikényszerítést nem csináltak. Ennek a jelentősége, hogy ezzel egy szuverén állam érdekeit nem sértették, bántották stb. A cikkben megfogalmazott ötlet erre tesz javaslatot, olyan ENSZ haderő, amely VII cikkely szerinti, békekikényszerítő műveletek alkalmazásában venne részt. Ennek következményei szerintem hosszútávon beláthatatlanok és veszélyesek.

Asszem ebben benne is van, hogy kb mit gondolok az ötletről.

De nem ezzel zárom. Azt is látni, kell, hogy ez tőlünk nyugaton hogyan működik. Vannak emberek akik szerint a világ egy bizonyos területe nem megy jól. Őket csak ez érdekli, csak ezzel foglalkoznak. Nem otthon magukban sopánkodnak, kritizálnak, nyavalyognak, hanem NGO-t alapítanak, figyelmet hívnak fel állandóan, és ötleteket adnak, tanulmányokat írnak. Lehet hülyeség, lehet félhülyeség, de generálják az érdeklődést, a vitát, a közbeszédet és lehet egyszer el is érik a céljukat. Vagy amikor aktuális lesz megint a téma, őket hívják szakértőnek. ez extra megjelenést, extra figyelmet, extra civil támogatást jelent - Nyugaton. Abból meg extra módon lehet folytatni a one-issue kampányt. Ők speciel az ENSZ haderőért. Ez nyugaton így megy.

Keleten nem. Itt az emberek annyira sem hisznek magukban, hogy ha valamiről alternatív véleményük van azt elmondják. Nem egyszer hallottam: Miért tennék ilyet, úgysem hallgat meg senki, úgysem kíváncsiak rá a magasabb szinteken. Szerintem ez rossz hozzáállás.

Most páran felhördülnek: de én igen. Tudom, ti vagytok a kivételek, ti olvassátok ezt a blogot :), de a többségnek ilyen a beállítottsága. Sokat ülök konferenciákon, ahol a előadások elhangzása után nincsenek kérdések, vagy a félnótások kérdeznek. Ezt nem tudja megérteni egy nyugati diplomata, akinek mesélek róla, mert náluk meg vannak. Szerintem ezek összefüggenek, de ez már nem tartozik ide.