Harcok Korengal-völgyben

Nos belefutottam az amerikai újságírás újabb gyöngyszemeibe, amelyek drámai küzdelemre hívták fel a figyelmemet. Nemcsak az afgánoknak drámai, de az amerikai katonáknak is. HA jól rakom össze a történeteket, Korengal völgy Kunar tartományban van és a Pech folyó folyik rajta keresztül. A völgy szára Nuristan tartomány/Pakisztán irányba szűkül, az emberek állítólag már régen áttértek a vahabita iszlámra (ezt kicsit azért kétlem), a 80as évek alatt erős mudzsahed aktivitás volt erre.

De nem ezzel kellene kezdenem, hanem azzal, hogy a Korengal völgyben van egy bázis (Battle post), ami az utolsó amerikai bázis egy szakasz szintű erővel (ez a Battle Company szakaszai váltásban), utána már Tálibland. A két cikk azt meséli el nagyon érdekesen, finoman és őszintén, hogy ezen a kis bázison a katonák, hogyan élnek, túlélnek. Mert itt minden nap, talán minden órában, nappal vagy éjjel jönnek belövések, néha egyszerre három oldalról. Az ellenség nagyrészt láthatatlan, a szolgálat idegőrlő és embertpróbáló és néha a bajtársak is meghalnak. A járőrök gyalogosak, a tálibokkal néha kézitusát kell vívni, és olyan közelről harcolni, ami mára a legtöbb helyen ismeretlen. Itt még könnyen belefuthat az ember egy-egy önfeláldozó, hősies cselekedetbe.

Két cikk ezen a bázison játszódik és időrendben szinte követik egymást. A bázis nem olyan mint az átlag amerikai bázis, itt ugyanis nincs semmi, nincs folyó víz, meleg víz, rendes WC, durva tábori körülmények és ahogy a cikkből kiveszem a katonák egy vagy két hetet töltenek itt fent, aztán le az alaptáborba. Az újságírók mindenhol ott voltak és nemcsak ők számolnak be kegyetlen őszinteséggel, hanem a katonák is a saját, nem egyszer politikailag inkorrekt érzéseikről, amit pl. az afgánok felé éreznek. Néha kicsit Apokalipszis most hangulata van az egésznek. Az amerikai katonák nem hat hónapot, hanem 15-öt töltenek hadszintéren, 18 nap szabadsággal. Itt már öt hónap után jelentkezett a katonákon a mentális kifáradás:
So what exactly was his job out here? To subdue the valley. It’s a task the Marines had tried, and then the soldiers of the Army’s 10th Mountain Division — a task so bloody it seemed to drive the 10th Mountain’s soldiers to a kind of madness. Kearney’s soldiers told me they’d been spooked by the weird behavior of their predecessors last May: near the end of their tour, many would sit alone on the fire base talking to themselves. Privates disobeyed their sergeants, and squad leaders refused to step outside the wire to show the new boys the terrain. No one wanted to be shot in the last days of his tour.

Elég rémisztő.

Az itt élő emberek - a cikkek szerint - Nurisztánból jöttek át még régen, ezt mondjuk el mert a vörös szakáll és haj ennek különleges nurisztáni népcsoportnak vagy népcsoportoknak a jellemzői (A nurisztániak egyébként csak a 19 században tértek át az iszlámra, erőszakkal térítették ők az akkori afgán uralkodó emberei. Előtte Kafirisztánnak nevezték a területet. kafir= hitetlen). Ezenkívül még említik, hogy az itt élő pashai etnikumhoz tartoznak. A nyelvük mindenesetre nem egy helyi kis nyelv, nem pastu, dári, vagy valami török eredetű.

Szóval átjöttek (elűzték) erre a területre és a helyi Safi pastu törzzsel megbékülve, összeházasodva stb. otthont leltek. Állítólag a terület az afgán átlagnál is jobban elszokott a központi hatalom jelenlététől, még önnállóságibb pártiak és ez pár évtizedek, ha nem évszázadok óta így meg.

A hegyek hihetetlenül meredekek, az emberek teraszos földművelésből és fakereskedelemből élnek. Utak alig vannak, akkor is életveszélyesek. Kábítószert se tudnak termelni. Polgárháborús mementóként ott maradt pár darab beházasodott arab-afgán mudzsahed, és hát a szomszédban, Pakisztánban van Csitrál, stb, ahol bin Ladent is néha sejtik. A helyi al-Kaidás állítólag egy egyiptomi férfi. Ez hihető.

A völgy déli része kormánypárti, az északi meredek, szűkülő része tálib párti. Bár ez már túlzás, az egyik maga is rámutat, hogy a problémák új forrása 2001 őszén kezdődött, amikor az ideérkező amerikaiakkal a helyi szövetségesük lebombáztatta a riválisa házát, megölve annak családtagjait. Miben volt riválisa? Fakitermelés és politikai hatalom. Nos ez az ember azóta a tálibok oldalán áll. Gazdag és befolyásos a rivális, gondolom a határ mindkét oldalán. Szóval lehet az ember tálib szimpatizáns, de az is lehet, hogy csak a magánháborúját vívja tálib/AK segítséggel a riválisa ellen, aki most éppen kormányoldalon áll és ezért vele van az USA is.

Az első cikk a Vanity Fair-ben jelent meg és a tavaly nyári eseményeket adja vissza, a dőlt betűs zárszó a végén utal arra, amiről a New York Times Magazine írása fog szólni.

S. Junger cikke a Into the Valley of Death címet viseli. Vele volt T. Hetherington fotós, aki az itt készült képeivel megnyerte a World Press Photo nem tudom melyik díját. Szerintem Gárdi Balázs is a Korengal völgyben fotózott (ő is nyert valami díjat). Junger készítette Ahmed Sah Maszúddal az egyik utolsó interjút, még tálib idők alatt és a Perfect Storm c. könyvet is ő írta, amit aztán G. Clooney főszereplésével filmesítettek meg.

Nem nagyon tudok mit ideidézni, mert az erejét a cikknek a személyes drámák adják. MOndjuk ez egy érdekes statisztika:
The Korengal is widely considered to be the most dangerous valley in northeastern Afghanistan, and Second Platoon is considered the tip of the spear for the American forces there. Nearly one-fifth of all combat in Afghanistan occurs in this valley, and nearly three-quarters of all the bombs dropped by nato forces in Afghanistan are dropped in the surrounding area. The fighting is on foot and it is deadly, and the zone of American control moves hilltop by hilltop, ridge by ridge, a hundred yards at a time. There is literally no safe place in the Korengal Valley. Men have been shot while asleep in their barracks tents.

Mit keresnek itt az amerikaiak? Felteszi a kérdést Junger is:
“It’s important because of accessibility to Pakistan,” he says. “Ultimately, everything is going to Kabul. The Korengal is keeping the Pech River Valley safe, the Pech is keeping Kunar Province stable, and hence what we are hoping is all that takes the pressure off Kabul.”

Kik az ellenségek?
Insurgent operations in the valley are run by an Egyptian named Abu Ikhlas al-Masri, who married locally and has been fighting here since the jihad against the Soviets. Ikhlas is paid directly by al-Qaeda. He shares responsibility for the area with an Afghan named Ahmad Shah, whose forces in 2005 cornered the navy-seal team and shot down the Chinook helicopter.

A 4 fős SEAL csoportból hármat megöltek annak idején, majd a megmentésükre küldött és lelőtt helikopterben újabb 16 kommandós halt meg.

Elizabeth Rubin Battle Company Is Out There c. cikke majdnem ott folytatja, ahol Junger abbahagyta. Ő is a Battle Compnayhoz megy, az emberek ismerősek lesznek. Junger cikke végén megelőlegezi azt a tragédiát, amiről Rubin nagyon részletesen beszámol.

Ez a cikk ha lehet még jobban személyes, visszaadja pl azt a drámát, ami a parancsnokban játszódik le. He discovered that half his men thought he was playing Russian roulette with their lives and the other half thought he stuck too closely to the rules of engagement.

A probléma ugyanis, hogy ahányszor rálőnek a bázisra, a katonák legszívesebben azonnal visszalőnének, vagy lebombáznák a házat. A tálibok viszont tudatosan használják a civileket emberi pajzsként mert tudják, hogy az amerikaiak nem merik bevállalni a collateral damage-t. Az egyik oldalon tehát a katonák szemrehányása utálata, hogy ágyútölteléknek vannak használva, a másik oldalon meg a felettesek állandó megrovó pillantásai, mert néha még azt is túlzottnak tartják, amit a parancsnok néha mégis megtesz/engedélyez.

A cikk legerősebb része mégis talán a vége, amikor az újságíró részletesen beszámol, gyakorlatilag elmondatja a túlélőkkel, hogy mi is történt, mit éreztek és hogy hogyan sikerült megmenekülniük. De ebből már nem idézek be.

Még találtam egy Declan Walsh cikket a Guardianon is. Ő is járt a bázison, ő egy mesterlövész játék részleteivel ismertet meg minket. Végül is az hálás ebben, hogy ha a három ember ugyanarról számol be, akkor az nagy valószínűséggel tényleg úgy is lehet