hétfő, március 17, 2008

Az iraki szunniták inkluziójáról

Nem tudom létezik-e a magyarban ilyen szó, hogy inklúzió (olyan állítólag igen, hogy konfúzus), de jól hangzik.

Irak kapcsán most már talán egyöntetű a vélemény, hogy a "surge" működik, működött. Szerintem ennek bizonyítéka az is, hogy a politikai palettán megjelentek rivális szunnita politikai erők, amelyek kikezdték az Iraki Iszlamista Párt egyeduralmát. Ez volt az egyetlen szunnita párt, amely elindult a választásokon, és mivel a szunnita területeken mindenki más bojkottált, az egyedüli képviselői lettek ennek a közösségnek a parlamentben és a politikai életben.

Általában a szunniták inkorporálást tenné lehetővé az a törvény, amely a Baath párt tagoknak az állami hivatalok vállalását tenné lehetővé. Ez már benne volt a surge stratégiájában sőt talán a Baker-Hamilton jelentésben is, de mindez idáig a síita-kurd többségű parlament vonakodott elfogadni. Január 12-én megtörtént a törvény elfogadása, kérdéses, hogy miként fogják végrehajtani. Az egyik várt eredmény a felkelők további számának csökkentése, hiszen a fő tömegbázis a közösség, amelyet 2003 után gyakorlatilag kizártak az iraki politikai corpusból.

Az "Ébredési Tanácsok", amelyek a USA surge stratégiájának kulcsszerelőivé váltak, most már politikai befolyást, hatalmat akarnak maguknak. Ezek a szunnita többségű tartományokban létrejött, törzsi bázisú csoportok voltak azok a szervezetek, amelyek az USA hadseregének hatásos támogatásával születtek meg és harcoltak a felkelők/terroristák ellen. Mondhatnák, hogy kivásárolták őket, hiszen nincs kétségem afelől, hogy ezek tagsága korábban pont az amerikai katonák ellen harcolt. Persze nem egyszerűsíthetünk ennyire. Mert mindezt az USA már korábban megtehette volna, csak valszeg lebeszélték róla őket mindíg az iraki rendszerváltás nyertesei.

Az "Tanácsokat" mindenki vetélytársnak tekinti, a már meglevő szunnita pártok, a siíta-kurd kormány, a megmaradt iraki ellenállók, az al-Kaida. Nem egy életbiztosítás, több törzsi vezetőt megöltek már. Az élet azonban megy és ezek a csoportok szerintem hamarosan egyesülni fognak (eddig minden szunnita tartományban létrejött egy) és valahogy részt fognak kapni. Az már más kérdés, hogy utána hogy fognak összeveszni, lesz-e karizmatikus vezetőjük vagy a törzsi villongások természetrajzának megfelelően teljesen fel fognak-e bomlani.

A törzsek bevonásának sikerét több dolog tette lehetővé, a lényeg talán, hogy az US Army rákényszerült, hogy "meg akarja" érteni a helyi konfliktus dinamikáját. Erre a célra, csakúgy mint Afganisztánban, szintén alkalmaztak antropológusokat, akik segítettek gondolom feltárni a belső konfliktusokat, személyi kapcsolatokat, összefüggéseket. Megjegyzem az antropológus közösség reakciója máris itt van, tiltakoznak az ellen, hogy e békés és tudományos munkát katonai célra akarják felhasználni. Pedig úgy látom ez a tendencia és a világ más hadseregeiben sem lesz másképp.

Az iraki helyzet megítéléséhe, jövőjéhez itt van még egy tanulmány: IMPEDIMENTS TO STABILITY IN IRAQ: THE ILLUSIVE ECONOMIC DIMENSION, amely egy olyan területtel foglalkozik, amelyről én politológusként mindíg hajlandó vagyok megfeledkezni. Mármint, hogy a gazdasági körülmények miként képesek támogatni, vagy gátolni a politikai helyreállítását, a konszolidációt. Mit ír a cikk? Mindjárt elolvasom.

Nos nem sok mindent tudok kiemelni bullet-point szerűen (meg ugye nem is értem feltétlenül a nagy összefüggéseket). Voltak sikerek, hatékony intézkedések a gazdaság egészét tekintve, de még az életszínvonalon ez nem érződik, a mega-fejlesztési projektek erőltetése nem volt feltétlenül jó ötlet. Na itt van valami.

- A munkanélküliség 50 százalékos
- 60 százalék él az abszolút szegénységi küszöb alatt, azaz a kormány élelmiszer programjától függ a betevője
- 50 százalék 24 év alatt, ami csak akkor meglepő, ha nem ismerjük a környező országok demográfiai mutatóit.
- Jelentős informális gazdaság: This informal economy may account for as much as 65 percent of GDP.[15]
-A UNDP felmérése szerint a lakosság felső húsz százaléka keresi a bevéltelek 44 százalékát
- AZ alsó 20 százalék keresi a bevéltelek hét százalékát
- 2003-ban a háztartások átlagbevétele (median household income , nem tudom mi a szakmai fordítása ennek) 255 dollár volt, most 144 dollár. Meglepődnék, ha nem találnánk olyan irakit aki visszasírja Szaddám idejét és nem csak a szunniták között!

Jó vannak még érdekességek a cikkben, akinek ingerenciája van rá, annak hajrá.

Nincsenek megjegyzések: