A szovjet megszállás elleni afgán ellenállás és a bin Laden együttműködés egyik legnagyobb és állandóan visszatérő mítosza, hogy a CIA közvetlenül segítette volna a két csoportot (afgán ellenállók és arab-afgánok, akikből később az al-Kaida lett). Pontosítva, hogy ez a segítség nyújtás olyan erős, kiterjedt volt, hogy a CIA-nak beleszólást biztosított volna az ellenállás irányításába, illetve, hogy maga képezte volna ki az ellenállókat és bin Ladenéket is.
A térséggel foglalkozó szakemberek nem értenek egyet ezzel a nézettel és ha az ember elolvas pár Afganisztán könyvet a 90-es évek elejéről, közepéről, számos indirekt érvet kap még arra, hogy ez miért nem működött volna igazán. Én azon a véleményem voltam, hogy a CIA és a mudzsahedek között nem volt semmilyen közvetlen kapcsolat, értem ez alatt, hogy CIA ügynökök nem adtak közvetlenül fegyvert afgán ellenállóknak és nem is tanították meg őket fegyverek használatára.
A legeredetibb források ebben a tekintetben két paki tábornok, akik az ISI különböző részlegeit vezették és megírták a visszaemlékezéseiket. Az egyiknek The Bear Trap a címe, az egyetlen rezümé az amazonról: Regardless of the fact that the book is very one-sided, biased and self-promotional; I found the book invaluable as a reference on how the Pakistani's ran the war. From Supply chain, US politics, right to on-the-ground tactics; the General goes over everything. At some points admitting Government secrets (That had probably been unclassified by print time).
A szerző M. Yousuf az ISI Afghan Bureau vezetője volt, majd megírta az emlékiratait. Egy ideig fent volt a neten az egész könyv és le is mentettem 2000 tájékán. 2001 után azonban levették, talán mert megnőtt a kereslet, mintha új kiadást is megért volna, bár ezt most az amazonon nm találom. Viszont megint felkerült a netre. Innen lehet leindulni tartalomjegyzékkel, és teljes szöveggel: The Bear Trap.
A másik alapmű a témában szintén Yousaf műve M. Ahktar tábornokról, aki az ISI vezetője volt a 80-as években és Zia ul-Hakkal együtt halt meg repülőszerencsétlenségben. A könyv, The Silent Soldier hasonló utat járt be mint előbb említett, így aztán ez is fent van a neten, az egész szöveg.
Ez a két könyv kötelező azok számára, akik kételkedni akarnak a CIA-s baromságban, mert a részletek szintjén magyarázzák meg, hogy miért nem volt kivitelezhető, hogy az amerikai szervezet képezze ki bin Ladenéket vagy az afgán mudzsahedeket, miközben beszámol a kiképzés valódi problémáiról, nehézségeiről. Nem tudjuk persze, hogy igazat mond-e végig, de amit állit az koherens, logikusan felépített történet és mondom más olvasmányok e ét könyv számos részterületét hitelesítik.
Még Steve Coll könyve, a Ghost Wars : The Secret History of the CIA, Afghanistan and Bin Laden, from the Soviet Invasion to September 10, 2001 jó könyv ebben a témában. Megjegyzem sokat hivakozik Yousuf könyveire. OK. Mit mutat az internet? A könyv egy része fent van a neten, olvasható! Akinek ez kevés meg is veheti. Keressünk valami hasznos recenziót:
Coll puts particular emphasis on the fact that the U.S. intelligence community wished to remain an invisible player in Afghanistan at that time. The United States feared that their actions and words of support for the Afghan people would instigate further animosity with the Soviet Union, perhaps even causing the two superpowers to clash militarily instigating a World War III.
Because the United States wished to remain an invisible puppet master, much responsibility was put into Pakistan’s hands. The U.S. funneled most of its money, arms, and negotiations for the region through Pakistan’s ISI. This gave the ISI incredible capability to run the war as it wished and favor factions which in the long-run would support Pakistan’s best interests. - emeli ki egy írás. (2. oldal).
Coll egyébként egy remek oknyomozó újságíró, nem Afganisztán szakértő. Írt másról is könyvet, de speciel a 80-as években Pakisztánból tudósított, így 2001 után megírva könyvét nem csak a sztereotípiák összegyűjtésére és a hirtelen felbukkant szakártők meginterjuvolására futotta, hanem néhány személyes emlék és régi barátra is futotta.
Mi van még? Milton Bearden is beugrik a képbe. Sajnos nem emlékszem, hogy hol olvastam tőle, de valahol egyszer azt írta vagy nyilatkozta, hogy a CIA-nak talán ha egy pastu nyelvet beszélő ügynöke volt a 80-as évek közepén, ami jelentősen befolyásolta a szervezet azon képességét, hogy olyan közvetlen kapcsolatot tartson a mudzsahedekkel. Ja, ki volt Bearden? He is a retired CIA officer and author... In Pakistan from 1986 to 1989, he played a role in training the mujahedeen in Afghanistan, and was later the director of the Soviet/East European Division during the collapse of the Soviet Union. Wikipédia
Szerintem a Foreign Affairsben jelent meg valamelyik cikke, abban volt ez.
Lassan mennem kell, úgyhogy rátérek miért is jutott ez most eszembe. Mert kaptam egy újabb érvet. Barnett R. Rubin azt írta blogján a napokban: Haqqani was one of the CIA's favorites because of his penchant for "killing Russians" and executing Afghan "communist" prisoners after trial for apostasy. He was one of ten commanders known as "unilaterals" who got aid directly from the CIA, not filtered through the ISI. His huge base (later occupied by al-Qaida) was built by a Pakistani construction company connected to the military and paid for by private Saudi donations (not sure whose, but it could easily have been Bin Laden).
Ez ám a meglepetés! Akkor még is voltak mudzsahedek, akikkel a CIA közvetlen kapcsolatot tartott. Igaz csak 10. Sok vagy kevés? A mainstream locsogáshoz képest kevés. Megkérdeztem Rubint, ki volt a másik kilenc, vagy hol lehet még erről olvasni. Coll könyvét aj
ájánlotta, úgyhogy ha megtalálom otthon megnézem, hogy ki is volt a többi unilateral.
Hajrá kétkedők!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése