A segélyezés kapcsán múltkorjában említettem, hogy van Kandahárban egy francai-kanadai hölgy, aki a helyi gránátalma termesztésen keresztül próbál segíteni a helyieknek, hogy ne mákot termesszenek. Ehhez képest meglepett az IWPR híre miszerint az emberek kivágják délen a fáikat és ismét mákot termesztenek. Mindez Helmand tartományban történik, és a cikkben egy mondat erejéig van utalás a szomszédos Kandahár tartományra, ahol a USAID segítségével történt némi befektetés, amely révén megoldhatóvá vált a eltartás.
A Globe and Mail cikke innen veszi át a szálat gyakorlatilag és bemutatja miként is működik a USAID támogatta projekt, milyen veszélyekkel kell szembenézni, kinek mi a felelőssége benne stb.
Az alapvetően pozitív kicsengésű cikket Sarah Chayes cikke ellenpontozza. Az ő írásából az derül ki hogy Kandahárban az emberek mennyire csalódottak a kormányban és az ISAF-ben, miután nem tudták megállítani a tálibok előrenyomulását Naqib molla halála után a várostól délre. és bár a kormány végül kiszorította a mozgalmat a szerző szerint ez egy hatalmas propaganda fogás volt a tálibok részéről. Sarah Chayes egyébként az a hölgy akit legelébb említettem. A cik tele van apró finom infokkal, érdemes elolvasni.
Ami a tágabb képet illeti, világos hogy a két utolsó cikk egymásnak teljesen ellentmondó képet sugall ugyanarról a területről. És szerintem ez a lényeg, ez Afganisztán. Itt lehet, hogy ellentétes irányú dolgok történjenek egyszerre, és lehet hogy egy tágabb szituációt ennyire ellentétesen ítéljenek meg emberek.
És még a végére két pozitív hír. Mindkettő olyan forumon jelent meg amely általában kritikusan kezeli a nyugati jelenlétet és az afgán "demokratikus" fejlődést. Az első cikk az egyik kabuli rendőrkörzete mutatja be, ahol az új parancsnok, új értékrendet próbál megvalósítani. AFGHANISTAN: A LAW-ENFORCEMENT SUCCESS STORY IN KABUL . A cikk hangvétele nem hurráoptimista, és nekem pont ettől hihető.
A másik cikket nem találom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése