Belényi Dani írt egy príma összefoglalást a jelenlegi paki helyzetről, kik a játékosok, mire lehet számítani, ki mit akar. Musarrafról: Hatalmát a puccs után népszavazással próbálta meg legitimálni, de végül bocsánatot kellett kérnie miatta. Elnöki státusza mellett ő a hadsereg főparancsnoka is. Alkotmánymódosítással több hatalmat szerzett az elnöki posztnak, felborítva ezzel az elnök és a miniszterelnök közti hatalmi egyensúlyt... Musarraf legfőbb politikai bázisa a Pakisztáni Muszlim Liga, amelynek egy része a másik jelölt, a Musarraf által elűzött, majd a száműzetésből hazatért, majd ismét száműzött Navaz Sarif mellett voksolt volna. Musarrafot bizonyos üzleti körök is támogatják.
Bhuttoról: A volt miniszterelnök-asszony távollétében Makdum Amin Fahim, Bhutto pártja, a Pakisztáni Néppárt vezetője a másik ismertebb jelölt. Fahim először Bhutto apjának, Zulfikar Ali Bhuttonak volt a kormányában, amelynek katonai puccs vetett véget 1977-ben, majd Benazir kormányában is vállalt szerepet. Mindvégig lojális volt a Bhutto családhoz, ezért visszautasította a miniszterelnöki posztot, amit Musarraf ajánlott fel neki 2002-ben... Bhutto személyével kapcsolatban számos kétely fogalmazódott meg. A legfőbb maga a visszatérése: az utóbbi fél évben brit és amerikai nyomásra kidolgozott Musarraffal egy megállapodást, miszerint ha engedélyt kap a hazatérésre és indul a választáson, győzelme esetén meg kell osztania hatalmát Musarraffal. Bhutto visszatérésével kapcsolatban sem világos minden. Az ellene felhozott kilencven, korrupcióval kapcsolatos vádpontból nyolcat még mindig nem zártak le, de a legfrissebb hírek szerint ezeket hazatérésekor ejtik. Bhutto ezt a pakisztáni kormányzat választással kapcsolatos dezinformációjának nevezte pár nappal ezelőtti londoni nyilatkozatában.
Nyugati/amerikai nyomásra az az egyezség alakult ki/tárgyalnak róla, hogy: ha engedélyt kap a hazatérésre és indul a választáson, győzelme esetén együtt kell működnie az elnökkel a szélsőségesek ellen. Ahmed Rashid pakisztáni elemző szerint „a Nyugat kétségbeesésében szerelemmentes házasságba hozza össze Benazir Bhuttot és Pervez Musharrafot. A tábornok támadhatja a terroristákat, a hölgy pedig játszhatja a demokráciát.” A megjegyzés találó, Bhutto anti-militarista pártja rendkívül szkeptikus és cinikus egy ilyen, a párt eszméjével ütköző alkuval szemben, ami a szavazók elégedetlenségével és szavazatvesztéssel jár. Bhuttonak tehát nagyon szűk a mozgástere.
Dani egy kicsit optimista, mikor azt írja: a párt eszméje. Ez a párt mindíg is a Bhutto családról szólt, az apja valóban egy kicsit populista balos irányt nyomott, de lányáról ez már nem mondható el. Ha volt is a pártnak valódi eszméje, az legkésőbb Zulfikar Ali Bhutto halálával (kivégzésével) eltünt. A 90-es évek Bhutto miniszterelnöksége már csak a piszkos hatalomról és patronázs rendzser fenntartásáról szólt. (Nawaz Sharif sem volt jobb).
Nem is beszélve arról, mennyit kockáztat, ha visszatér Pakisztánba. Az ellene indított kilencven korrupciós eljárásból nyolc még mindig nem rendeződött, vagyis hazatértekor azonnal letartóztathatják. Musarrafnak két dolgot kell tennie, hogy létrejöjjön az alku: törvényt hozni arról, hogy elévültek a korrupciós vádak, és megváltoztatni az alkotmányt, hogy Bhutto harmadszor is miniszterelnök lehessen. Ez pedig túl sok ígéret ahhoz, hogy a rutinos politikus bedőljön Musarrafnak, akinek egyébként sincs túl sok hitele odahaza. Bhutto aduja a pártja, a Pakisztáni Néppárt, amely jelenleg a legnagyobb ellenzéki tömörülés Pakisztánban. Ezen, és a többi ellenzéki erőn keresztül tarthatja nyomás alatt az elnököt.
Szerintem egy helyen téved Dani. Az államfői posztért nem lehet két egymást követő terminus után harmadszorra is indulni (és azt betölteni). Az alkotmány szerint: Subject to the Constitution, a person holding office as President shall be eligible for re-election to that office, but no person shall hold that office for more than two consecutive terms.
Azaz ez nem Bhuttora vonatkozik, hanem az államfőre. Miniszterelnök annyiszor lehet szerintem az ember, ahányszor megválasztják.
Amit Dani még kihagyott, az az utódlás Musarraf után. A BBC-n is találtam egy cikket. Az hadsereg új főparancsnoka Ashfaq Pervez Kiani lesz, aki 2004 óta a legfontosabb paki titkosszolgálat az ISI vezetője. Az ISI felelős az 1970-es (!!!) évek közepétől mindenképpen az afgán iszlamisták kiképzéséért ellátásáért. Hekmatyar és Maszúd is náluk kezdte. Az 1980-as években ők voltak akik irányították az ellenállást (nem a CIA), és ők küldték a tálibokat is (részben, mert persze mentek azok maguktól is). Az ISI mostani szerepéről ugye megoszlanak a vélemények, néha az USA-t segiti, néha a tálibokat, néha az al-Kaidát. Persze nem feltétlenül a vezetés, hanem önállósulható egységei.
Szóval ISI igazgatónak lenni, kulcspozíció, bizalmi állás. Kiani a cikk szerint azzal érdemelte ki Musi bizalmát, hogy a 2003-as ellene irányult robbantásokban sikeresen nyomozott.
De összefoglalva: Pakisztánnak az a nagy tragédiája, hogy nincs egy hiteles politikus, akit megválaszthatna. Vannak elhasznált, korrumpálódott, már "bizonyított" politikusai (Sharif és Bhutto), akiknek óriási tábort kell majd eltartaniuk ha nyernének, és van egy tábornoka, aki nem igen akar lemondani a hatalomról és Pakisztán problémáit ő sem tudta (nem is nagyon akarta) megoldani, de még enyhíteni sem. És nem is terrorizmsuról van szó, hanem az életszínvonalról, a közigazgatás színvonaláról, a korrupcióról, a állami (szekuláris) oktatás mennyiségi és minőségi jellemzőiről, egy csomó olyan dologról, amelyek jobban fogják befolyásolni az ország jövőjét, és azt, hogy hány embernek jelent majd jövőt terroristának állni és felrobbantani magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése