Már régóta akartam írni erről a két anyagról. A kínai kommunista rezsimben az a különleges, hogy képes egyenlőre a belső, békés hatalomváltásra. Amennyire én ezt laikusként meg tudom állapítani, Szovjetunióban, és a kelet európai országokban a főtitkár váltás mindíg egyben leszámolást is jelentett a másik frakcióval, az előző főtitkár embereivel. Ahogy sejtem persze a kultúrális forradalom talán cáfolat lehetne a kínai békés hatalom váltásokra, de mindegy, azóta legalábbis valahogy úgy tűnik hogy megoldották. Persze voltak itt is leszámolások, félreállítások, elsősorban a tienanmmen téri eseményeket követő időszakra gondolok, amikor talá Csao Ce Jangot nyugdíjazták, mert ideig óráig nem állt ki a tüntetők leverése mellett. De Teng Hsziao Ping is nyugdíjba ment, Li Peng is, Csinag Cö Min is és végül is Csao Ce Jang (aki mint látom utolsó 15 évét háziőrizetben töltötte - 2005-ben halt meg.) Őszintén nem tudom ki mikor milyen posztokat töltött be ezek közül, de biztos vagy államfő vagy pártitkár volt.
Nos és itt jön képbe a 4 generáció, akik tőlük vették át a hatalmat, és bár a mostani vezetők még jó korban vannak a CSM a mostani kongresszus kapcsán már azt latolgatja, hogy a személycserék révén ki fog olyan pozicióba kerülni, aki átveheti majd Hu Csin Tao (nem tudom így írják e magyarul) helyét öt év múlva, vagy legalábbis könnyebben pozícionálhatja magát.
Itt pedig van egy tanulmány: The Culture Revolution and Its Impact on the Fourth Generation of the Communist Leadership címmel. A jelenlegi politikai elit fiatalságát a kulturális forradalom idején töltötte így az ott szerzett tapasztalatok a szerző szerint fontos szerepet játszottak a szocializációjukban. Az első fejezet általános bevezetés, aztán szerintem egy komparatív rész jön a jelenlegi elit élményeiről, aztán a legjobb Hu Csin Tao élete. A szerző végig megy a jelenlegi államfő életén, gyerekkor, egyetemi tanulmányok, kulturális forradalom és utána. Nagyon jó.
És még egy tanulmány Kínáról: From Peasants to Professional Soldiers: Social Transition and
Military Modernization in China
Nagyon informatív cikk, amely a kínai társadalom átalakulásáról és hadseregre gyakorolt hatásáról szól. Egyrészt Kínában csak az 1970-es évektől indult meg az urbanizáció, 1969-ben még a lakosság 84 százaléka volt vidéki földműves, 2005-re 50 százalékra csökkent. Ilyen tendenciákon a legtöbb közel-keleti ország már rég átesett. Irakban, ami egy elég szegény ország volt korábban, az 50es években 30 százalék volt a városlakók aránya, a 70-es évek végén, már 70 százalék.
A mezőgazdaság erősödése a 80-as években oda vezetett, hogy a hadsereg nem talált elég katonát, mert a parasztok, annyira megérte a munka, hogy gyerekeiket nem szívesen adátk be 3-4 évre a fegyveres erőkhöz (nem világos, hogy sorozás volt-e, de biztos ott is ki lehetett játszani).
A 90-es években indult modernizáció, magánosítás, a rosszul teljesítő állami vállalat
bezárása miatt a jelenlegi munka nélküliség 18 százalék közül van, miközben a a városok száma a 80-as évekhez képest megháromszorozódott.
És itt jön a legelgondolkodtatóbb rész. Az 1990-es évek elején kezdtek megjelenni a hadseregben az egykék, akiknek aránya 1998-ra elérte a 42 százalékot. A kérdés, hogy van-e és ha igen milyen hatása, annak, hogy egykék dominálnak lassan a fegyveres erőknél. Nyilvánvaló, hogy testvér nélkül az ember azért máként szocializálódik, mire felnőtt lesz, mások lesznek neki is az értékei, a fontossági sorrend, hiszen saját család esetén, nincs testvér, unokatesó stb. Ha családban csak egy gyerek van, az jobban meg van becsülve, talán kényeztetve, de jobb iskoláztatást kaphat, mert az erőforrásokat nem kell megosztani több gyerek között. A tanulság ott van a tanulmány végén, nem lövöm le a poént (ha ezt bárki is poénnak tartja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése