Mielőtt írnék Roy-ról egy gondolat. Most néztem az MTV1-en asszem a Camera Hungária díj átadását. Külpolitikai tudósítás kategóriában ha jól láttam 2 induló volt. Az egyik Al Ghaoui Hesna (MTV1) a tavalyi libanoni háborúból tudósított és nyert. A másik induló és ezen akadtam fel nagyon (először csúnyább szót írtam), az MTV1 "haditudósítója", talán Hajdú Andrásnak hívják.
Egy olyan anyaggal indult, amit az Op. Steadfast NATO hadgyakorlatról küldött a Zöld-foki szigetekről. A vicc az egészben, hogy ebben semmi veszélyes nem volt, de sokkal viccesebb, hogy szerintem a HM vitte ki és szervezte a tudosítónak a programokat, ennek megfelelően nem futotta többre egy propagandaanyagnál. Na de ilyennel elindulni egy szakmai versenyen? (ha ezt nevezhetjük annak és nem inkább a tévések önünneplésének)
Térjünk vissza Olivier Royhoz. Számomra ő a három-négy csúcskategóriás Afganisztán kutató közül az egyik. Olvastam az Islam and Resistance in Afghanistan, a The Failure of Political Islam, a Globalized Islam: The Search for a New Umma és a The New Central Asia című könyveit. Mindegyik jobbnál jobb, de nekem az első tetszett. Hihetetlenül alapos, jó meglátások, az afgán ellenállás hihetetlen jó áttekintése. A 80-as években úgy emlékszem járt kint többször. A franciák egyébként azért érdeklődtek külön, mert Maszúd tudott egy kicsit franciául. Ezért a kiemelt figyelem. A Globalised Islam az egyik legjobb könyv a poszt 9/11-es időszakról, az elkövetőkről, az al-Kaidáról, a második harmadik generációs európai muszlim fiatalok identitás válságról.
Ő írja ebben a könyben ha jól emlékszem, hogy a 19 repülőgépeltérítő egyike, egy libanoni férfi felesége rövid ideig egy magyar nő volt!!! Helló!
Véleltlenül találtam egy cikket tőle magyarra lefordítva a Lettre c. folyóiratban (nem derült ki mikori?), beleolvastam és azt gondoltam ennyit megtehetek én is érte, mert a gondolatai annyira eredtiek, hogy hja. Címe a A vallások leválása a kultúráról.
De mit idézzek belőle?
Az iszlámnak mostanában Európában megfigyelhető megújulási hulláma nem a Közel-Keletről érkező import, hanem transzverzálisan, keresztirányban zajlik, tehát olyan minták szerint, amilyeneket a mai kereszténység megfelelő mozgalmaiban is meg lehet találni. Megfosztja a tradicionális iszlámot attól a kultúrától, amelybe eredetileg beágyazódott, és ezzel maga is az iszlám modernizálódásának és globalizálódásának megnyilvánulása. De az újabb iszlám vallásosság nem feltétlenül jár együtt több toleranciával, a nemek egyenjogúságával és liberalizmussal.
Igazából nem tudok rajta mit magyarázni. Az iszlám nem a saját kultúrájában él Európában. Alkalmazkodnia, alakulnia kell, hiszen új szokásokhoz, normákhoz kell magét igazítania. És ettől már változik is.
Asszem nem mondja ki a cikkben, de lényeg, hogy az iszlám vagy más vallás nem pusztán vallás, hanem az adott emberek kultúrájának része is. Európában nem azért telnek meg a templomok karácsonykor, mert sok a vallásos ember, hanem mert szokás. Pünkösd, húsvétot sem feltétlenül Jézusra emlékezve töltjük, a karácsonyfáról nem is beszélve. A katolikusok többsége nem fogadja el az egyháza nézeteit a fogamzásgátlásról. Attól még ne lennének keresztények?
A legtöbb keresztelés nem a vallás miatt történik, hanem szokásból, mert a kultúránk része, mert mindenki így csinálta ősapáinkig visszamenőleg, meg a szomszédok, barátok, a környezet. Ezt látjuk a tv-ben, ezt olvassuk a könyveinkben.
Franciaországban sokat írnak a globalizáció elleni küzdelemről, amit sokszor úgy fognak fel, mint az amerikanizálódás elleni harcot. Vegyük a McDonald�s ételláncot. Amerikai kultúrimportot látnak benne. Pedig egyáltalán nem az. Végső soron egy olyan fogyasztási formát képvisel, amely egyáltalán semmilyen kultúrához nem kötődik, és garantáltan alkalmazható mindenütt, ezért is működik annyira jól. Hát gondolkodjunkel rajta.
Azt definiálni, hogy mi a vallás, nem nehéz. A vallás része a kinyilatkoztatás és magyarázata, a teológiák, a dogmák stb. A vallásosság ezzel szemben az a mód, ahogy a hívő a valláshoz viszonyul. Ma világméretekben sokkal nagyobb szerepet játszik a vallásosság, mint a vallás. A fiatalok, akik az ifjúság világnapján a pápát akarják látni, nem teológiai magyarázatot keresnek. Személyes, spirituális, közvetlen tapasztalatot keresnek, szellemi élményként keresik a vallást. Nem tudásra törekednek, nem tekintélyt keresnek. Ritkán találkozni velük a vasárnapi misén vagy a papi szemináriumban. Ma a vallásosság visszatéréséről beszélünk a kereszténységben. Millió olyan fiatal van, aki évről évre elutazik a pápához; ugyanakkor egyre kevésbé van bennük papi elhivatottság, a szemináriumok elnéptelenednek.
Itt nem ellentmondással állunk szemben, hanem két ellentétes tendenciával: egyrészt a vallások mint intézményként és kultúraként felfogható vallások válságával, másrészt a vallásosság újjászületésével. A vallásosság újjászületése a vallással szemben megy végbe.
Nekem hihetőnek tűnik. HA megnézzük, hogy kik beszélnek az vallásról, a hitről, vallás erkülcsi morális tartalmáról, rengetegszer látjuk, hogy nem is papok teszik. Más persze a vallási félóra műsora, meg ha valami központi kérdés a téma, de a tömegtájékoztatásban, tényleg mindenki.
A iszlamisták között, akiknek a jelenleg a legnagyobb befolyásuk van arra, hogy mi mit hiszünk az iszlámról, például rendszerint nincs is vallási végzettségük. Kész, ennyi. Önképző módon olvasták a Koránt, néhány gondolkodó könyveit és előálltak világmegváltó ötleteikkel az ISZLÁM NEVÉBEN. Talán sokaknak beugrik a hír, hogy bin Laden egyszer kiadott egy fatvát, amiben minden muszlimot felszólít, hogy üzze el a iszlám területéről a keresztényeket és a zsidókat, sőt az ügy érdekében ölni is lehet.
De vajon volt ehhez joga bin Ladennek? Pont annyi mint nekem egy pápai enciklikát kiadni, vagy egy dogmáról dönteni!
És Afganisztánról is szól: Amikor a tálibok 1996-ban hatalomra jutottak Afganisztánban, nem a Nyugat volt az ellenségük. Kitűnő kapcsolatokat tartottak fenn az amerikaiakkal, és 1996-98 között nyugati külföldiek minden nehézség nélkül utazhattak Afganisztánba. A tálibok nem a kereszténység és nem is a Nyugat ellen hadakoztak. A hagyományos afgán kultúrát támadták...
Miért tiltották az énekesmadarakat? Miért a sárkányt? A tálibok gondolkodásmódja egyszerű: a földi élet kizárólag arra való, hogy a hívőket felkészítse a lelki üdvösségre. Ez a motívum megjelenik minden fundamentalista mozgalomban. Az állam szerepe nem abban áll, hogy igazságos társadalmat hozzon létre, hanem arról kell gondoskodnia, hogy a hívő megtalálja az üdvösség útját, ha kell, erőszakkal is.
Ismerjük ezt a fajta erőszakot régebbről, az inkvizíciótól. Nem azért büntették az embereket, mert a társadalmi rend ellen vétettek. Az inkvizíció azt tűzte ki célul maga elé, hogy a hívőket az üdvösséghez segítse, adott esetben aztán átadta őket a világi hatalomnak. Az inkvizíció rögeszméje az üdvösség volt, nem a büntetés.
Hívő muszlimnak lenni a tálibok szerint annyi, mint szigorúan betartani a vallási előírásokat, és például naponta ötször imádkozni. Ha az embert imádkozás közben megzavarják, mindig elölről kell kezdenie. Ebből a tálibok ezt a következtetést vonják le: Ha az ember imádkozik, és közben egy kismadár csiripel a szobában, eltereli a figyelmet, hiábavaló volt az imádság. Rendes muszlimnak ilyenkor azonnal abba kell hagynia, és újból elölről kell kezdenie az imádkozást. Mivel azonban nem tudhatjuk, hogy rendes muszlim vagy-e, és van-e benned elég kitartás, hogy mindig elölről kezdd az imádkozást, jobb betiltani az énekesmadarak tartását. Így nem vagy kitéve a veszélynek, hogy eltérítenek a kötelességedtől.
Csak hüledezek, annyira jó.
Egy másik gondolat. Briliánsan egyszerű és kézenfekvő:
Nézzük csak meg egyszer az interneten a fatváról szóló oldalakat: angolul vannak, mert ez a globalizáció nyelve. Ha volna egy fatva-oldal arabul, alig látogatná valaki. Itt egyébként kérdéseket lehet feltenni, és ezt majdnem mindig olyanok teszik meg � többnyire muszlim fiatalok � akik izoláltan élnek egy nem-iszlám világban. Az olyan kérdéseket, hogy �Hogyan viselkedjek?�, legtöbbször olyasvalaki válaszolja meg, aki nagyon jól tudja, hogy e téren nem lehet mindig érvényesíteni és alkalmazni a normákat. Rendszerint fundamentalista a válaszadó, mert éppen ilyen embereket foglalkoztatnak az ilyesfajta kérdések. Tudja, hogy senkit sem tud megbüntetni, ha nem tartja be a vallási előírásokat. Ezért kell aztán a fundamentalistáknak a morálról, az értékekről előadásokat tartaniuk, fontosabbnak nyilvánítani az értékeket a törvényeknél.
És még egy utolsó, mert lassan kijegyzetelem az egész cikket. Ez arról szól, hogy igazából nincs nagyon ellentét a keresztények és a muszlimok között, vagy legalábbis nem ott ahol hisszük:
Amikor Pim Fortuyn Hollandiában hadat üzent az iszlám befolyásnak, ez nem a kereszténység és Európa hagyományos értékeinek védelmében történt, hanem éppen ellenkezőleg, a szexuális szabadság nevében, a homoszexuálisok védelmében. Az a marokkói imám, akinek a holland tévében közvetített prédikációja annyira sokkolta Pim Fortuynt, olyan konzervatív nézeteket képviselt, amelyek egy keresztény lelkész szájából is elhangozhattak volna: a homoszexuálisok betegek, nem szabad őket olyan kisebbségként elismerni, akiket törvényes jogok illetnek meg. A család, a szexuális szabadság, a homoszexualitás és az abortusz kérdésében a hívő muszlimok Európában a konzervatív keresztényekkel vannak egy véleményen. Van egy értékkonfliktus, de ez nem a Nyugat és a Kelet vagy az iszlám és a kereszténység között feszül. Nem, ez a vita Európán belül zajlik, Európa értékeiről és identitásáról szól.
Most így végig olvasva ez a Globalised Islam c. könyvének néhány fő gondolati elemét emeli ki, ott van ez nagyon részletesen és töménytelen példával kifejtve.
Én a maga részéről egyszer szóltam ehhez a vitához hozzá. Az ÉS-ben Csizmadia Daniella írt egy cikket "Eurábia" kísértete címmel. Akkor annyira felhúztam magam rajta, hogy írtam rá egy választ szintén az ÉS-be Eurábia vagy euroiszlám címmel. Én is hivatkozom Royra és a helyesírási hibáktól eltekintve még mindíg tetszik az írásom. Ha lehetek egyszer elfogult magammal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése